Közérdek, 1906 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-06 / 1. szám

Szekszárdi, H. évfolyam. I. szám. Szombat, 1906. január 6. mm W TOLNAVARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. fUf?CBTÉSHIt legjut&nyonabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő:'' BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatavsak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Bátor János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Szecheiiyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő -összes közleméuyek. HLiŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évje* elői;e beküldik: 5 kor. 1 t I 4 * I 1 Tolnavármegye olvasó k özönségéhez. Ma egy esztendeje bocsátottuk szét lapunk bekö­szöntő első számát. Bő, kimerítő programot adtunk akkor s ma mikor a „próba“ esztendő letelt, lapunk első szá­mával a kezünkben, nemcsak a legszigorúbb kritikát gyakoroljuk önmagunkkal szemben, de kihívjuk egy­szersmind és várjuk a nagyközönség elfogulatlan, igazsá­gos ítéletét is. Lássuk tehát, mit irtunk akkor: „Erős, egységes nemzeti társadalom alkothat hatal­mas nemzeti államot. Szegény nemzet igazán nagy sosem lehet, mert, a nagysággal velejár az anyagi jólét. Munka — az erő, a népek nagyságának fundamen­tuma! Erre sarkallni, oktatni, buzdítani, eszmék elrejtett kincsét tárni fel, utat mutatni, ez a sajtónak nemes hivatása. A természeti törvények szerint nagy erő kisebbet szül, a szellemi világban kis dolog lehet nagy események szülője. A koromsetétségben nem kell ragyogó nap, tele hold, elég egy halovány csillag, egy mécsvilág felcsillanó fénye, hogy tájékozódjunk. Egyes közkérdések megvilágításánál nem lehetünk csontig, velőig ható Röntgen-sugár, de szerény mécs, az leszünk! Azt a kis fényességet, melyet az Isten agyunkba rejtett, reáirányitjuk a közélet minden fontosabb jelen­ségére. Ott leszünk az ősi vármegye tanácskozási termében. A fényes tradíciók gyorsabb perczegésbe hozzák a tollat, vagy talán a séív dobog hangosabban, ha szemünk Tolnavármegye fényes, ragyogó múltjába tekint ? Ott leszünk az igazság Istenasszonyának palotájában, a törvényszék tárgyaló termében, az apró drámák, az igazi tragédiák állandóan nyitva levő színházában, ahol maga az élét tart érdekes előadást a megfigyelő elméknek. Be-betekintünk a tisztes kereskedelem szerény haj­lékába, a tengődő kisipar szegényes műhelyébe, a magyar kisgazda kopottas viskójába . . . Ünnepnapokon hirdetjük nekik az Istent, hétköz­napokon boldogulások módját és eszközét.' S milyen hatalmas, kiaknázatlan tér eszmeérlelésre az a sok megoldatlan socialis és gazdasági kérdés! Oh bár csak itt fecsérlődtek volna el a gondolkodó fők megszámlálhatlan agy-sejtjei, melyeket a politizálás láza — minden különösebb haszon nélkül — lassan, aprán­ként elégetett! S maga e székhely, Szekszárd is addig öregedett, vénült, mig hogy-hogy nem, egyszer “ csak várossá — ifjúit. Átalakulása, uj életviszonyaiba való beleilleszkedése érdemes is, reá is szorult a tárgyilagos vitára. Szeretet, ápolás kell a csecsemőnek, hogy erős férfivá izmosodjék ! A száz meg száz társadalmi és jótékonysági egyesü­let, pénzintézeteink, a tanítás, nemzeties irányú oktatás fontos Ügyei csak úgy kinálják magukat a toll hegyére. Büszkeségünk: a világszerte hires selyemtenyésztés maga megérdemelne egy külön lapot. S édes magyar szó, drága honszeretet, rólatok pedig a világ végéig sem lehet eleget irni! — íme itt a tér, a kinálkozó.alkalom egy minden, izében hazafias társadalmi lap számára.“ Ez volt a programunk. Kezünket szivünkre téve, teljes önérzettel mondhatjuk, hogy a mjt ígértünk, becsü­lettel betartottuk. Nem volt itt, olyan felmerült, általános érdekű kérdés, a melyhez legjobb tudásunkkal, a politi­kai, vallási, személyi elfogultság kizárásával hozzá ne szólottunk volna. Gyűlölet, animozitás sohasem vezetett, ha személyeket kiemeltünk vagy megkritizáltunk, annak sem kicsinyes ok,. magánérdek, de a közügynek hasz- nálnivágyás igyekezete^ a belső meggyőződés volt min­denkor az indító oka. Arra tettünk fogadást, hogy a mi szeretett várme­gyénk és városunk vitális érdekeit szolgáljuk. S hogy ezt megcselekedtük s hogy csak ezt cselekedtük* semmi | sem mutatja jobban, mint az az élénk érdeklődés s iga- i zán lelkes támogatás, a mellyel vármegyénk olvasókö­zönsége az első percztől kezdve felkarolta ezt a mi i szerény kis lapunkat. Igazán csak a nagyközönségnek I' irtunk, de büszkék vagyunk reá, hogy a nagyközönség is — irt nekünk. Programunk, egyik sarkalatu pontja j yolt ugyanis a vidék szellemi produktiv erejének össz­pontosítása s dicsekszünk vele, hogy nem kellett messze idegenbe futkosni szellemi támogatásért, találtunk mi vármegyénk határán belül vagy szülöttei között is annyi írói készséget és tudást, hogy lapunk állandóan az esz­mék érlelő melegágya lehetett s jól értesült hírrovatunkra nem egyszer hivatkozott a fővárosi kényesebb igényű sajtó is.’ Hálánk némi jeléül hadd ál'jon itt azoknak hosszú névsora, a kik bennünket szellemi munkájukkal megtisz­teltek. Kisebb és nagyobb közleményeket Írtak lapunkba a következők: Alapi Gyula Anka János A'ntal István Asztalos Mariska (Haiiyh Béla) Báli Sándor Bartal Béla Becht Ödön Berger K. Lajos Bodnár István (fel. szerk.) Borsos István Barzsák Endre Csapó Vilmos Dr. Csizmadia Géza Daróczy Zoltán Dicentg Dezső Diósi Ivor Dobay Mariska Ernhaft Károly I Fazekas■ Endre (Haiiyh Béla) Fejős Károly Fiedler Gyula I Földes János Fránek János Gyenes János Hajdú Elemér (Haiiyh Béla1 Halmos József (Haiiyh Béla) Haugh Béla (főmunkatárs) Halász Géza Holub József Horti Béla Horváth János Janosits Károly Kardos Ferencz Kálmán Dezső Kenézy Csatár Kerbolt István Dr, Késmárkig István Kindl Vilmos Dr. Kiss István Koritsánszky Ottó Korody József Kovách Aladár (belmunkatárs) Klein Mór József Klimes Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom