Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-25 / 47. szám

4 KÖZÉRDEK 1905. november 25. 1827-ben Gyönkön, Tolnavármegyében született. A szabadságharcz alatt a 22 éves Busbach Péter felcsapott honvédnek. Rövid idő alatt felvitte a kapitányságig. Az abszo- j lutizinus első éveit mint joghallgató s utóbb ! mint ügyvédsegéd töltötte el Budapesten, . Széher Mihály ügyvédi irodájában, majd megszerzi az ügyvédi oklevelet s önálló iro­dát nyit. 1857-ben Eszéken nőül vette Bar- , talics Emmát. Nemsokára beválasztották a j törvényhatóság tagjai közé. Nem kevesebb I mint 40 esztendeig volt városatya. Mint j ügyvéd, a jogászközönség körében is jó névre j tett szert. Egy Ízben a magy. orsz. jogász - gyűlésnek is elnöke volt. Tizenhat esztendeig volt orsz. képviselő. 1892-ig a Terézvárost képviselte, amikor Radocza János került helyébe; ő akkor Kölesden, Tolnamegyében, kapott mandátumot egészen addig, mig Pichler Győzőben erősebb ellenfélre nem talált. A Budapesti Korcsolyázó Egyesület­nek 31 esztendő óta elnöke volt. A magyar­német evangélikus egyház egyik főfelügye­lője is volt s mint publiczista évek hosszú során át működött. 1898-ban két kötetes munkát is irt: „Egyv,viharos emberöltő“ czi- men. A nyarat rendesen Alt-Ausséban, saját nyári lakában töltötte. Vasárnap délután temették el nagy részvéttel a városligeti korcso­lyacsarnokból. A temetésen nagy részt­vevő közönség volt, megjelentek a nenyvennyolczas honvédek és a közúti vasutak alkalmazottainak küldöttsége A szertartás után, melyet Horváth Sándor evangélikus lelkész végzett, a korcsolyázó-egyesület részéről Szent- györgyi Imre igazgató méltatta az elhunyt érdemeit. Az elhunytat a Kossuth-mauzoleum közelében, a fő­város által adományozott díszsírhelyen temették el. Egy főispánság epilógusa* Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Miután a „Tolnamegyei Közlöny“ és a „Közérdek“ között a főispán-kérdésben tör­tént izenet-oáltás közben az én igénytelen nevem is szóba jött s miután amannak 46. számában — úgy sejtem s tán nem téve­dek ? — oldalvágás intéztetett felém : legyen szabad b. lapja legközelebbi számában egy kis helyet kérnem soraim közzétételére. Megtisztelő fölhívás folytán én is részt- vettem a nov. 7-iki közgyűlést megelőző bizalmas értekezleten s igy mint „jelenvolt, bizonyságot tehetek arról“, hogy a Simontsits Elemér úrral szemben kifejezett elismerés kérdésében a „Közérdek“ nek van igaza, Rátkaij is, Schwetz is és — bár burkolt alakban — Boda is megemlékezvén Si­montsits Elemér ur kiválóságáról. Készség­gel elismerem, hogy az ő fényes tehetsége előtt én hajtottam meg legjobban az elisme­rés zászlóját, ezen az alapon kérve, hogy ne bocsássa azt a mostani kormány rendel­kezésére. De hát nem tehetek róla, ha tar­tozzék bárki, akármelyik politikai párthoz, vagy felekezethez, legyen bármilyen ellentétes egy, vagy más, avagy épen minden kérdés­ben véleményünk s vívjunk akármilyen csa­tát az elvek, a meggyőződés fegyvereivel: azért az érdem, a tehetség előtt meghajlom s ennek kifejezést adni mindenkor és min­denütt van bátorságom, mert — úgy érzem — ezt parancsolja a tisztesség, az elfogu­latlanság. És itt mondom meg: miért tette reám a „Tolnamegyei Közlöny“ 46. számának közleménye azt az impressiót, mintha felém oldalvágás intéztetnék V Miután czáfolni igyekszik a „Közér­dek“-nek az elismerés megnyilatkozására * Magunk részéről befejeztünk minden vitát, az elől azonban el nem zárkózhattunk, hogv eme köztiszteletben álló ellenzéki férfiúnak saját eljá­rása igazolására lapunk hasábjait meg ne nyissuk. A szerk. I vonatkozó közlését, egyenként megnevezvén j a felszólalókat — rajtam kívül, igy szól: j „Mindezt pedig szükségesnek tartottuk meg- ! jegyezni azért, nehogy a közönség azt higyje, I hogyr az ellenzék a maga egészében más­ként beszél a zárt ajtók mögött és másként a nyílt — fórumon.“ — Mivel a felszólaló ellenzéki bizottsági tagok „egészé“-bői csak én hiányzóm s illetve csak az én felszólalá­somat nem próbálja meg megczáfolni: úgy kell ezt a kijelentést értenem, hogy a „rész“ én vagyok. (Talán nem illet a „Tolnamegyei | Közlöny“ a szerénytelenség vádjával, ha vindikálom magamnak, hogy én is az ellen­zékhez tartozom !) Hát én erre az oldalvágásra vissza­vágni nem akarok, bár volna élesre köszö­rült fringiám s bízom benne, hogy találnék is, hanem egyszerűen kijelentem, hogy en­gem bujkálással, kerteléssel nem vádolt senki, sohasem; mindig ott és akkor vol­tam, a hol és a mikor reám szükség volt; — volt, van és lesz bátorságom, — niég, ha meggyanúsít is érte a „Tolnamegyei Közlöny“ — nyíltan, fölemelt homlokkal »úgy beszélni a nyílt fórumon is, mint a zárt ajtók mögött< és viszont: »a zárt ajtók mögött is úgy, mint a nyilt fó­rumon.€ Alsónyék, 1905 nov. 20. Szabó Károly ev. ref. lelkész. HÍREK. — Erzsébet királyné emléke. Magyar ember sohasem tudja elfelejteni azt, a ki szivéhez nőtt. Erzsébet királyné gyászos el­múlásának, úgy szintén nevenapjának évfor­dulóján is kegyelettel emlékezik vissza a fejedelmi nagy asszonyra, ki tövis koronával is a fején, — vagy inkább talán a szivében és égő könnyel is a szemében, mindég a reménység lecsillámló fényessége volt a ma­gyarnak ... A megboldogult királyné neve­napjának évfordulója az idén vasárnapra esett, igy az iskolai ünnepségeket a reákö­vetkező hétfőn tartották meg. A főgimnázium­ban Pazár Dezső tanár, a polgári fiúiskolá­ban Kram mer János igazgató, a leányisko­lában pedig Kovácsné Nagy Lujza mondott emlékbeszédet, a növendékek pedig hazafias énekekkel s szavalatokkal áldoztak a nagy halott emlékének. Ezt megelőzőleg a róm. kath. növendékek zászló alatt vonultak a belvárosi templomba, hol Szabó Géza hitta­nár tartott gyász isteni tiszteletet. A tem­plom középen fényesen világított ravatal volt felállítva. — Bor zsák Endre ev. ref. lelkész és dr. Rubenstein Mátyás izr. rabbi szintén szép egyházi beszédben emlékeztek meg tem­plomaikban, a magyarok nagy királynéjáról s magyarázták növendékeiknek az évforduló nap nagy jelentőségét. — Esküvő. Závody Albin volt szek­szárdi kir. törvényszéki biró, rózsahegyi kir. törvényszéki elnök leányával, özv. Vasdényei Gézáné, szül. Závody Irma úrnővel, e hó 19-én lépett házasságra vizeki Tallián Andor osztopáni földbirtokos. — Személyi hir. Dőry Pál alispán a napokban Bpestre utazik, hogy a vármegyei tisztviselők országos szövetkezetének Huszár Ágoston elnök és Horváth József jegyző által összehívott értekezletén részt vegyen. — Brazíliai vendég Szekszárdon. Se­lyemtenyésztésünk világhíre messze világré­szekből vonja ide a tanulni vágyókat. A múlt hetekben, a mint megírtuk Tonking egyik helytartója járt itt, Szekszárdon s most a jövő hétre egy brazíliai előkelőségnek megjelenése van Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottnak bejelentve. — Küldöttség a bátaiak ügyében. A bátaiak parczellázási ügyében a napokban Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszterhez Bátáról küldöttség megy. Úgy halljuk, hogy a küldöttséget, tekintettel a község lakosainak fontos érdekére, Dőry Pál alispán fogja vezetni. — Troli Ferencz f 1818—1905. A pécsi egyházmegyének gyásszá van. Jótékony­ságáról közismert nemes lelkű főpapja hunyt el f. hó 17 én Troli Ferencz nagyprépost, pápai prelatus és trebinjei választott püspök. A megboldogult mig élt, az özvegyek, elhagyatottak és árvák ezereinek szeméből szárította fel a nyomor könnyeit és midőn a pécsi székesegyház mély bugásu harangja siratta f. hó 19-én d. u. 3 órakor, könnyeket csalt ezerek szemébe halálával; a harang­zúgásba belevegyült a rokonok zokogása, ez egyházmegye papjainak, tanitóinak és Pécs város közönségének bánatos sóhaja. A hit magasztos érzését hirdette fenkölt beszédei­ben ajka és keze nyomort enyhítőn mindig ott volt, hol szenvedést, anyagi szükséget iátott. Fél milliót meghaladó alapítványokat tett, mig maga nemes egyszerűségben élte napjait. Az áldott emlékű főpap rövid élet­rajza a következő. Troli Ferencz 1818-ban született Hajó­son, gimnáziumi tanulmányait Baján, theo- logiai tanulmányait pedig Pécsett végezte. 1843 ban Scytovszky pécsi püspök szentelte pappá és első szent miséjét szülő­helyén, Hajóson mutatta be. Egy évig Felső- mindszenten, két évig pedig a pécsi-budai plébánián káplánkodott. Majd a püspöki udvarba került, hol 22 évet töltött. 1847-ben szentszéki jegyző, 1848-ban titkár, 1850-ben szentszéki ülnök lett. 1862- ben székesegyházi tiszteletbeli és oldalkano­nokká, irodaigazgatóvá, szentszéki ügyésszé, 1864-ben valóságos kanonokká, zsinati vizs­gálóvá és a házassági kötelék védőjévé nevez­tetett ki, 1869-ben őrkanonokká, 1870-ben szent Szaniszlóról nevezett városi c. apáttá és ugyanezen évben éneklő kanonokká lépett elő, mely utóbbi minőségben Nagymányok , község kegyurává is lett, ahol zárdaiskolát létesített. E község egyházi és közművelődési czóljaira összesen 140,000 koronát áldozott. 1881-ben nyerte el a III. osztályú vas- korona-rend lovagkeresztjét, 1882 ben XIII. Leó pápa házi prelátusnak nevezte ki és 1883-ban a csillaggal díszített jeruzsálemi szent sir rendjel tulajdonosa lett, 1888-ban el­nyerte a Pro Ecclesia et pontifice rend aranykeresztjét, 1893 óta trebinjei választott püspök, 1894 óta a pécsi káptalan nagy­prépostja, 1896-tól 1898 ig káptalani helynök, 1898 óta Vicarius generális. Aranymiséjét 1893-ban, gyémánt misé­jét 1903-ban ülte meg. — Birtokvétel. Simontsits Andorné szül- Csávossy Melanie 160,000 koronáért megvette Justitoris Gyula földbirtokosnak esztergommegyei karvai birtokát. — Bizalmas értekezlet. Dőry Pál alis­pán 22-én táviratilag összehívta az összes főszolgabirákat s 23-án bizalmas értekezletet tartott velük. Hir szerint a póttartalékosok behívásának kérdéséről folyt a tanácskozás. — Hitoktató. Reichert Gyula kistormási ág. hitv. ev. lelkész püspökétől megbízatást nyert a szekszárdi középiskolába járó ágostai tanulók hitoktatására. Reichert nagymüvelt- ségü, képzett és derék lelkész, gratulálunk kitüntetéséhez ; fáradsággal járó hivatalához ki­tartást kívánunk. Az ágostai tanulókat eddig Borzsák Endre szekszárdi ev. ref. lelkész oktatta. — Hivatal elfoglalás. Báró Fiátli Ele­mér központi járási szolgabiró és Dr. Hagy- mássy Zoltán tb. aljegyző e hó 23-án hiva­talukat elfoglalták. — Áthelyezés a szekszárdi csendőr­ségnél. A honvédelmi miniszter Stolczen- berg Vilmos szekszárdi és Nádpataky Ágos­ton székesfehérvári csendőrhadnagyokat köl­j csönösen áthelyezte. — Eljegyzés. Löwenstein Samu báta- széki állatorvos eljegyezte Lőwy Birit, Lőwy Jakab bátaszéki kereskedő leányát. — Rajztanári kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Harsányi Lajos, szekszárdi születésű rajztanárt a zentai fő gimnáziumhoz helyettes rajztanárrá nevezte ki. E kinevezéssel derék, szorgalmas és tehet­séges fiatalembert jutatott a miniszter állandó kenyérhez. Harsányi Lajos önerejéből kiizdte

Next

/
Oldalképek
Tartalom