Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-21 / 3. szám

1905. január 21. KÖZÉRDEK 5 Szavazási sorrend: Az I. szavazatszedő- kiildöttség előtt a községházánál szavaznak: Bonyhád, Börzsöny, Dörypatlan, Zomba, Alsónáua, Szálka, Grábócz, Tabód, Bonyhád- varasd, Kisdorog, Ladomány, Belacz, Kakasd, Tevel és Kovácsi. A II. szavazatszcdükül- düttség előtt a fapiaczon levő izr. iskola- helyiségben szavaznak : Czikó, Mőcsény, Pala- tiucza, Kisvejke, Závod, Lengyel, Győré, Máza, Izméuy, Mucsfa, Mórágy, Bátaapáti, Nagymányo^, Kistnányok, Váralja, Majos, Nagyvejkc, Hant és Apar. III. Paksi vá­laszló- kerüld. Választási székhely: Paks. Választási elnök: Kovács Sebestyen Ludre. Jegyző: Dr. Róth Zsiga. Szava z&tszedőkttl- döttségi elnök: Késmárky Iván (egyszers­mind választási elnökhelyettes.) Jegyző : Popo- vics Gyula. Helyettes elnökök: Fördős Géza és Kátay Endre. Helyettes jegyzők : Fuggerth Károly és Szamossy Béla. Szavazási sor­rend: Az 1. szavazatszedőkiildöttség e őtt az ev. ref. iskolaháznál szavazunk : Paks, Gei- jen, Dunaszentgyörgy, Györköny, Bikács, Németkér és Kistápé. A II. szavazatszedőkül- döttség előtt a községházánál szavaznak: Dunatoldvár, Bölcske, Madoesa és Dunaköin- lűd. IV. Köíesdi választókerület. Válasz­tási székhely: Kölesd. \ . h.sztási elnök: Dr. Schwetz Antal. Jegyző; Linde Gylila. Szava- zatszedőktildöttségi elnök: Pestliy Endre (egyszersmind választási elnök-helyettes). Jegyző: G)öre Pál. Helyettes elnökök: Illgeu Antal és ifj. Benn idei1 József. Helyet­tes jegyzők: Várkonyi Iván és Várkonyi Imre. Szavazási sorrend: Az I. szavazat- szedóklildöttség előtt a községházánál szavaz­nak : Kölesd, Murga, Kistormás, Felsőnána, M ucsi, Kéty, Kalaznó, Diósberény, Szakadat és Varsád. A II. szavazatszedőjeüldöttség előtt a róni. kath. iskolahelyiségben szavaz- n k : Udvari, Gindlicsalád, Medina, Gyünk, Uzdborjád, Fadd, Sárszentlőrincz, Harcz, * Szedres, Kajdaes, Kiskajdacs, Nagydorog és Pálfa. \'. Pinczehelyi választókerület. Vá Iasztási székhely : Pinczehely. Választás elnök : Hass László. Jegyző: Kinnes Antal. Szavazat- szedőküldöttségi elnök: Kerbolt István (egy­szersmind választási elnök-helyettes). Jegyző: Bereczk István. Helyettes elnökök : .Mányoky Tamás és Mechwart Ernő. 1 lelyetes jegyzők : Cholnoky Lajos és Csukly Ignácz. Szava­zási surrend: Az 1. szavazatszedőkiildöttség előtt a községháznál szavaznak: Pinczehely, Szakály, Fürgéd, Nagyszokoly, Felsőnyék, Szárazd, Miszla, Tolnauémedi, Simontornya és Tamási. A 11. szavazatszedőkiildöttség előtt a r. kath. iskolahelyiségben szavaznak: Görbő, Belecska, Nagyszékely, Regöly, Hő- gyész, Magyarkeszi, Keszőhidegkut, Szern- cséd, Kisszékely, Majsamiklósvár, Ozora és Felsőireg. VI. Szakcsi választókerület. Vá­lasztási székhely: Szakos. Választási elnök: Jeszenszky Andor. Jegyző: Reizner Béla. SzavazntszedőkUidöttségi elnök : Fejes György (egyszersmind választási elnök-helyettes.) Jegyző : Czéli Ferencz. Helyettes elnökök : Szallós János és Döry Hugó. Helyettes jegy­zők ; Szabó Zoltán és Laskó Dezső. Szava­zási sorrend: Az I. szavazatszedőkiildöttség előtt a községházánál szavaznak : Szakos, Tengőd, Kánya, Bedeg, Magyarkér, Dombó­vár, Ujdombóvár. Váruug, Lápafő, Nal-c és Kocsola. A II. szavazatszedőküldöttség előtt a róm. kath. iskoláké yiségbep szavaznak: Nagykónyij K oppányszántó, Értény, Dúzs, Csibrák, Kurd, Dübröküz, Gyulaj és Pári. A választás a fenn kitett napon pontban reggeli 8 órakor fog a választási elnök- állal rhegng it látni. A szavazás a szükség­hez képest az illető szavazatszedőkuldöttségek előtt reggeli 9 órakor veszi kezdetét. — Az ajáidás reggel fél 9 óráig történhetik Döry Pál, Szevald Oszkár. Tolnavárro. alispánja, elnök. a választmány jegyzője. VÁROSI ÉLET. A vidéki városok 8 a rendőrség álla­mosítása. Gróf Tisza István miniszterelnök múlt heti programbeszédjében nagyon fontos elvi kijelentéseket tett a vidéki városok jövőjére vonatkozólag. Szerinte ma már egészen köz­hely lyé vált az a jelszó, hogy úgy a főváros, valamint a városok nagyon sok állami functiót is végeznek, illő és szükséges dolog tehát, hogy ezért az állam által kárpótol­tassanak. Ezt a nézetet ily alakban nem osztja, mert közczélokban nagyon önkényes ; és elvi alapon nagyon kevéssé indokolható dolog állami és helyi ügyek között külömb- j séget tenni. Hanem igenis van a városoknak egy S jogos panasza egy szempontból, a melyre helyezkedve joggal hivatkozhatnak az állam pénzügyi segélyére és ez a következő: A rendezett tanácsú városok viselik az első fokit hatóságok költségeit is, a melyeket köz­ségekre nézve az állampénztár utalványoz; törvényhatósági városok nemcsak az első­fokú, de a középfokú hatóságok költségeit is viselik, ezenfelül pedig a közbiztonsági szolgálatot is saját erejükből látják el, a mely faluhelyen az állami csendőrségre nehe­zedik. Itt van a helyes jogezim, amelyre he- | lyezkedve, teljesen igazolható a városoknak pénzügyi segélyezés iránti kérése. Felmerült az az eszme már régebben, hogy e czélból az állam a bor- és hnsfoggasztási adót bocsássa a városok rendelkezésére Ezt azonban nem tartja kivihetőnek, I részint azért, mert az államtól nagy jöve­delmi források vonatnának el s egyik város nagyon is sokat nyerne, s mások talán a legérdemesebbek pedig veszítenének. Hanem van a segítésnek egy másik módja, az, hogy az állam a közbiztonsági szolgálatot a városoktól egészen véggé át, a főváros 2 milliót s a vidéki városok pedig átlag az állami adó 25°/0-át nyernék ezáltal évente, a melyet aztán vagy a lakosság terheinek könnyítésére, vagy alkalmazottjai illetmé­nyeinek rendezésére fordíthatnának. Hát biz a kérdésnek ilyen alakban való megoldása nem olyan kedvező Szekszárdiba, mintha az egész bor- és húsfogyasztást adót megkapná. Ez az adó ugyanis 47917 k. 87 fillért tesz ki, inig a -rendőrség fenntartása 6425 koronába kerül ezidőszerint. De azért mégis nagy segítség lesz az is, mert a ren­dezett tanács mellett 6425 koronából rend­őrségünket fenti nem tarthatjuk, legalább 20—25 ezer koronára kell értékelni azt a terhet, a melyet az állam annak idején majd . átvállal. De a legnagyobb nyereség az lesz, ha rendőrségünk modern alapon, teljesen újjá szerveződik! Toluamegyei fiatalember az idegenek dándárában. A fenti czimmel lapunk múlt heti szá­mának „Hirw rovatában taegirtuk egy messze idegenbe került tolnavármegyei fiatal ember nek szomorú sorsát. Lapunk egy dombóvári jó akarója közölte velünk azt a hirt, 'hogy Kanitzer Oszkár volt műegyetemi hallgató, a hadi teugerészet kiszolgált önkéntese, mi­után úgy Magyarországion, mint a külföldön kifáradt az élettel való nehéz küzdelemben, elkeseredésében belépett a híressé vált „ide­genek légiójába “ E hírre vonatkozólag most Koritsánszky Ottó iró kollégánktól Sopronból levelet kap­tunk, amely czáfolat ama vád ellen, mintha Kanitzer Ottót a neki tulajdonított fiatalos meggondolatlan kalandvágy vitte volna, arra az elátkozottnak méltán nevezhető helyre. Nagy erőlködésbe kerül leküzdeni a szándékot, hogy ezt a tagadhatatlanul érde­kes levelet egész terjedelmében kiadjuk. Koritsanszfei ur ugyanis az egyedüli, a kinek az eltávozott leplezetlen bizalommal elmondta Zürichből, Hardenvejkből, majd pe­dig Jáva szigetéről Írott leveleiben az idegen légióba való belépésének igazi okát. Egy faluban születtek, szoros baráti viszony tűzte és fűzi őket össze, igy letéte­ményese ő fiatal barátja minden intim tit­kának. De épen ez az, a mi leginkább vissza­tart a teljességében való közléstől. Azt értjük meg ugyanis a levélből, hogy Kanitzer Oszkár eltávozása inkább családi okokra vezethető vissza, igy a levélből különben teljes nagyrabecsüléssel írója iránt, inkább azokat a részleteket közöljük, a melyek az eltávozott gondolkodására és lelki világára vetnek némi fényt. „A hir azt mondja, hogy szerencsétlen barátomat a „kalandok utáni vágy“ és „re­gényes hajlamai“ vitték el messze a hazától, a szülőktől, barátoktól vad idegenbe. Ez alkalom arra, hogy bővebben meg- ismertesem a t. olvasó közönséget azokkal az okokkal, amelyek arra indították Káni- tzert, hogy belépjen az „Ost Indise Leger“-be ; hogy száműzze magát, aki szeretetreméltó és kedves modorával, jó kedélyével meg­nyerte minden társaságnak szeretetét, becsü­lését, amelyben csak megfordult. Most ott vau távol a műveltségtől fél­vad nép között. Környezete csupa briganti. Egy fél év óta nem hall magyarszót. „Meg­haltam rátok nézve“ tör ki belőle a keserű­ség. De ő mindezt előre tudta. Hát kaland vágy ez, vagy pedig elke­seredett embernek zavaros pillanatban való elhatározása ? Egy embernek, aki csalódott mindenben; akinek a munkakedvét azonban az ezerszeres csalódás csak növelte, hogy megmutassa: „csak azért is megfogok élni.“ De azután nagy gát elé került, s ezt az úgy­nevezett „anyagiak“ képezték. Ezzel kellett küzdenie. És küzdött, küszködött kitartóan, szívóssággal, hogy bámulni kellett őt lelki­erejéért. De aztán egy újabb csalódás, ami szivét, lelkét megrázkódtatta, végleg elkeserítette. A szivében azonban volt a hit, az nem engedte, hogy életétől fossza meg magát. „Elmegyek — irta hozzám intézett levelében — hogy ne álljak többé útba . . .“ És egy önfeledett perezben, aláírta az eléje tett kötelező ivet . . . Aztán elment, mert el kellett mennie . . . Most ott van a távolban, ahol nem csak a váltóláz, hanem azonkívül a tigris, a kigyók és a vadak mérgezett nyilai leske­lődnek sokat hányatott életére. És azt előre tudta, hogy igy lesz. Azért nem panaszkodik ; nem vádolja önmagát, de nem vádolja azokat sem, akik a hullámba való elmerülését okozták. Szabad idejében topográfiával foglalko­zik, aztán tanulja az angol és malaj nyelve­ket. Lelke ott is szomjazza, a tudást. Amel­lett szorgalmasan írja naplóját, amelynek alapján viszontagságos tengődését, az ottani szók sokat, életet, népet és a többit tárgyaló részt legközelebb sajtó alá rendezem. Engem kért meg erre. Nem az vezeti, hogy nevét s naplóját nyomtatásban lássa, hanem néhány fillérnyi tiszta hasznot remélünk ebből a vállalatból s az a néhány fillér is jól esik annak, akinek — iskoláit jó eredménynyel végezvén, művelt ifjú létére 19 krajezár napi fizetéssel kell fenntartani magát De ne tovább. Azonban újra hangsúlyozom, hogy Ká- nitzert nem a kalandvágy, hanem a végső elkeseredés vitte a messzeségbe s azért nem megvetést, hanem szánalmat érdemel, mivel ő csak áldozat, másoknak áldozata, olyanok­nak áldozata, akiktől segítséget és nem az elkeseredésbe való kergetést remélte . . . Kérem tekintetes szerkesztő urat kö­zölje levelemet, vagy ismertesse meg — ké­rem — ennek tartalmát b. lapjának olvasói­val, mert nem lehetne nyugodt lelkiismere­tem, ha az a tudat töltene el, hogy egy hir alapján félreismerték egy jó barátomat és én nein tettem semmit, hogy a félreértést el­hárítsam. Nagyrabecsülésem kifejezése mellett va­gyok és maradok igen tisztelt Szerkesztő urnák Sopron, 1905. jan. 17. tisztelő hive Koritsánszky Ottó. Közöltük a levélnek közölhetőnek ítélt részét, még csak a hir beküldőjének teljes jóhiszeműségét hangsúlyozzuk. A ki múlt számunk hirét elolvassa, ki kell éreznie az

Next

/
Oldalképek
Tartalom