Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-11 / 10. szám
KÖZÉRDEK 5 1905. márczius 11. Nagy-Kágya (Biharm.) Ezen telepnek mai számunk hirdetési rovatában közölt „Szőlőlugast ültessünk“ ezimü hirdetésünkre fel- hivjuk olvasóink nagybecsű íigyelmét. CSARNOKÉjjel. Csend, van körülöttem, Csendes, néma estnek Bűvölő varázsa. Sem hallatszik semmi, Csak szerelmes szivem Hangos dobbanása. És e néma csendben Lelkem elszáll messze, Egy kicsi szobába, S csókot nyom egy alvó Halovány kis lánynak Piros ajakára. NÉMEDY LEÓ. Takéits üPam könyve. Takáts uram könyve elmúlt száz esztendős, de még ma is érdekes ; czimlapján a következők olvashatók : „Erköltsi oktatások, melyeket Tolnai gróf Festetits László, kedves tanítványának szivére kötött Péteri Takáts József. Pécsben, Özvegy Alberti Ignátzné Betüjivel 1799.“ Ez a péteri Takáts József Festetits grófnak nevelője s a mint a könyvben megolvasható, igen képzett, tanult és okos ember volt. „Erköltsi oktatásai“ arról szólnak, miképen kell magát viselnie egy jól nevelt urnák és ha a gróf megszívlelte az atyai tanácsokat, az igazi gavallérság mintaképéül lehetett őt tekinteni. Takáts uram az előkelő társaságokban otthonos lehetett, mert a legkényesebb ille- delmi szabályoknak is jó ismerője s szinte csodálatos, hogy hol szedte össze a jónevelésre vonatkozó legfinomabb tudnivalókat. Abban az időben elég szabadon viselkedtek az emberek s előkelő uraknál is megtörtént, hogy a csontokat az . asztal alá hányták a vendégek. Takáts uram könyvéből is látni lehet, hogy a felső tízezer is vétett a jónevelés szabályai ellen. Csak a legszelídebb példát említem. A gondos nevelő arra tanítja a grófot, hogy ... „a kopott parasztos köz mondások sem illenek a' becsületes, okos ember szájába. Soha- nem felejtem el, midőn egy úri társaságban arról volt szó, hogy a mely gyermekek a kényeztetésnek ölében nevelkednek, utóbb oly szökevény árnyékkal ölelkeznek meg, mely őket minden bizonynyal előbb-utóbb veszedelembe vezeti s kárba dönti. Valaki egy jelenlevő anyának mentséggel akarván kedveskedni: Nem tudom, úgy mond, hogy lehet az anyáknak rossz néven venni, ha magzattyokat gőgyögetik: hiszen minden tehén nyallya a maga borját! El lehet gondolni, melly nagy csendesség uralkodott ezen elmésen választott közmondás hallására ; és melly hízelkedő vélekedést támasztott a bölcs szószólló felséges eszéről.“ így ir Takáts uram. De szolgál ő elrettentőbb példákkal sokkal drasztikusabb esetekben is. Nyilván való, hogy a hercze- gek, grófok, bárók is sokat megengedtek maguknak, a mit Takáts uram megrovással illet. Egyébként mi, a modern kor gyermekei sem szoktunk sokat törődni bizonyos külsőségekkel. Jómódú polgári családoknál közönséges dolog, hogy az urak ledobják kabátjukat, gallérjukat s mellényben ülnek az asztalhoz, mig a hölgyek szoros ruháikban szenvedik a forróságot. Olyan is megesik, hogy némelyik ur diszebéden lehúzza titokban a czipellőjét, mert szorítja a tyúkszemét. Vagy hogy a Ferencz József kabáthoz sárga czipőt, piros gyakkendőt és zöld kalapot veszünk; vagy hogy nagy ebédek Után a fölhordott szivarokból ötöt is kimarkol egyik másik. Mennyivel korlátlanabbak lehettek ezek a bizonyos szokások száz évvel ezelőtt. Egyébként olvassuk csak Takáts uram könyvét: „Az asztalnál az evés közben mindenkor megtartsd az udvalóságnak, módos rendtartásnak bévett törvényeit, ha senki idegen nints is jelen.“ „Az első helyre ne vágyakodgyál. I Tartsd egyenesen derekadat, kezeid szem előtt légyenek, ne könyökölly, ne hintáid magadat. Az asztalkendő előtted függjön, hogy be ne motskold ruhádat.“ „De légyen szemed arra is, ha vagy- nak-e még több személyek hátra, a kiknek valamelyik étekből nem jutott; ne hogy a tál, ám bátor tetszenék is az étel, előtted egészen kiürüllyön. Ellenben a mi szád izére nintsen, ne mutasd azonn undorodásodat. ne szag- lódgy a húshoz, ne gyalázd mások ínyét.“ „Vigyázva nyully mindenhez, hogy se valamelyik evő eszköz ki ne essék kezedből, se a vevés közt valamit ki ne lottsants a tálból, se ki ne túrj a tányérról a metélgetés alatt. Félre ne tölts, se fel ne döntsd ivó poharadat.“ „Ha motskosak az evő szerek, azokat lenyalogatni, vagy az asztal-ruhába törölni illetlenség. A villával a fogókat piszkálni csúnya is, káros is. Ha a szádba nyúlsz, vagy a . prüsszentés jó reád, mindenkor a keszkenőt tartsd elődbe.“ „Az asztalnál némán ülni gyávaság, a szomszéd fülébe susogni, embertelenség, (illetlenség) ; más beszédgyébe vágni, hangos lármázással ellentmondogatni, gorombaság.“ „Azért méltán jávallom, bogy p. o. a körömrágitsálást, az orr-fintorgatást, a dudo- lásokat, a fütyörészést, a hahota nevetést, a morgolódást, a magán beszélgetést, a mélly sóhajtozásokat, a száj-táttó ásitozásokat, a kézzel-lábbal való dörgést s több ilyenféle nevetséges különösségeket szorgalmatosán elkerüld. Ezek ugyan nem olyan vétkek, mellyek utalást, gyülöltséget okozhatnának, de mégis olyan gyengeségek, hibák a fényesebb világban, melyek különféle gúnyolódásokra, furtsa elnevezésekre adnak rendszerint alkalmatosságot . . .“ „Az utczán enni nagy mohóság.“ „Ha valakinek mondani akarsz valamit, ne fogd meg a ruha gombjánál fogva.“ Ebből a néhány idézetből is kitetszik, hogy száz év előtt a társas érintkezés a I főúri körökben még nem volt oly finommá fejlődve, mint a milyen aránylag rövid idő alatt lett. De kitűnik az is, hogy a finomságra való törekvés már megvolt és sok olyan dolgot neveletlenségnek tartottak, a mi manapság a középosztálynál is bőven előfordul. Természetesen ez a könyv nem egé- i szében foglalkozik az illedelem külső for- | máival, hanem legnagyobb részt arra vonat- í kozólag ád utasításokat, miképen válik az I ember belsőleg is tökéletes gavallérrá. És I át van szőve számtalan latin, franczia, angol, | olasz idézettel, a mi Takáts uram müvelt- ! ségét is bizonyítja. Korának igen müveit embere lehetett és a mi a legmeglepőbb, abban a körben megóvta magyarságát nemcsak írásának tisztaságában, hanem lelküle- tében, érzelmében, gondolkodásában. Igazán csodálatos, hogy Takáts uram a 18. század végén Bécsben, elnémetesedett mágnások között, ösmerve a nyugati műveltséget és nyelveket, grófjának a magyar viseletét és a magyar nyelvet ajánlja buzgón figyelmébe ; és inti, hogy a nyelvet ne keverje idegen szavakkal, mert „nints rútabb az össze- zagyvált keveréknél“. Igaz,, hogy csak a jó ízlés szempontjából teszi az utóbbi megjegyzést, de mily finom érzékre és megfigyelésre mutat ez 1799-ben. T7T IDÉZET. Tamási község képviselőtestülete elhatározta, hogy az I. aljegyzőt ezentúl adóügyi jegyzőnek czimezzék ; a községi írnokot pedig ne a képviselő testület válaszsza, hanem a községi főjegyző fogadja fel. A községi pénztárnok 230 kor. eddigi fizetését 400 koronára emelték. Mindkét határozatot jóváhagyás végett felterjesztették a vármegyéhez. Tűz Tolnán. F. hó 7-én az estéli órákban Schulcz Ferencz tolnai lakos háza eddig ismeretlen okból kigyuladt, s a fazsindelyes tető teljesen leégett. Szerencsére csendes idő volt, a tűzoltók pedig gyorsan oda érkeztek s igy a tűz nem terjedt tovább. A ház biztosítva volt, igy a kár részben megtérül. Márczius 15-ikc Tolnán. Márczius idusát a tolnai iparos olvasó egyesület az idén is, mint minden évben nagy lelkesedéssel készül megünnepelni. A hazafias ünnepség este, 6 órakor kezdődik a következő műsorral: 1. Himnusz, énekli a dalárda. 2. Megnyitó, tartja Hatter József egyesületi elnök. 3. Ünnepi beszéd, tartja Antal István egyes, jegyző. 4. „Gólyához,“ Tompa Mihály- tól, szavalja Gáuzer Erzsiké k. a. 5. „Talpra magyar,“ Petőfi Sándortól, szavalja Bucher Teruska k. a. 6. A szabadság hajnalhasadásának emlék napjára irta Antal István, szavalja Kányi Erzsiké k. a. 7. A „Nemzethez,“ Petőfitől, szavalja Török Gábor. 8. Szózat, énekli a dalárda. Az ünnepély után társas halvacsora lesz. Döbrököz község képviselőtestülete 1200 korona évi fizetéssel községi orvosi állást szervezett. Itegöly község a leányiskola és állandó gyermekmenhely kibővítésére 1000 korona készpénzt és Í31/i Q-öl területet adott; a képviselőtestület határozatát felterjesztették jóváhagyás végett a vármegyéhez. TUDOMÁNY, IRODALOM. Az Elet, a régi jó Képes Családi Lapok, az aj évben gyökeresen átalakítva, uj köntösében e rövid idő alatt is nemcsak régi híveinek igényeit elégiti ki fokozott mérvben, de széles körben is általános elismerésre tett szert. Az Elet mindenben arra törekszik, hogy nélkülözhetlen illustrált szép- irodalmi hetilapot adjon a magyar család kezébe. Az Élet hasábjain a magyar nemzeti eszmékért küzd, mindent, a magyarság szempontjából Ítél meg. Az Élei hasábjait a legnevesebb magyar Írók és költők keresik fel munkáikkal, a politikai, társadalmi, művé szeti, gazdasági élet aktuális eseményei köny- nyed, szórakoztató modorban megírva és illustrálva jelennek meg hétről-hétre Az Életben, a melyben azonkívül hasznos tudnivalóknak, tudományos apróságoknak, a háztartás és a divat körébe tartozó dolgoknak, a háztartás és a divat körébe tai’tozó dolgoknak is bő tér van engedve. E sokoldalúság és fényes kiállítása daczára is Az Élet a a legolcsóbb magyar hetilap, előfizetési díja negyedévre csak 3 korona lévén. Az Élet e heti száma is páratlan bő tartalmú. Közli annak a 16 államférfiunak képét, kiket a király magához rendelt. Az aktuális események közül képekben bemutatja a Mukden körüli harezokat, az Operában rendezett élő sakkjátékot stb. Irodalmi részében elbeszélések, tárczák, költemények mellett Beniczkyné Bajza Lenke regényét, politikai csevegést, gazdag közgazdasági, színházi, divat rovatokat találunk. Az Élet az érdeklődőknek szívesen küld mutatványszámot kiadóhivatala lévén (Budapest, Muzeum körút 7. sz.) TANÜGYI HÍREK. Felhívás a tanítókhoz. Felhívom tankerületem azon tanitóit, kik nyugdíjaztatásukat óhajtják, hogy ez iránt való bélyeges és kellően felszerelt kérvényüket hozzám „folyó évi május hó 1-ig okvetlen teijeszszék be. Akik 40 évi szolgálattal nem bírnak, avagy 65. életévüket be nem töltötték, azok a május hóban tartandó közigazgatási bizottsági ülésen a nyugdijbi- zottság előtt orvosilag meg fognak vizsgáltatni. Szekszárd, 1905. márczius 5-én. Tihanyi Domokos, kir. tanfelügyelő.
