Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-04 / 9. szám
3 1905. márczius 4. muzeum (még akkor a főgimnáziumban volt elhelyezve) különösen meglepte őket, alig tudtak megválni. Merre van a vásárcsarnok? Ohó, az most zárva van (tudniillik a kofák parap- lája csak esős időben van nyitva). Akkor hát vezessük őket a Benedek szundik földbe vájt lakásaihoz. Majd elájultam. Hát ezek a szemetjéről ösme- rik Szekszárdot? (fránya németje bizonyosan a Wosinsky könyvéből okum- lálta ki a Benedek szurdikot!) Egyik rendesen be is butorzott odúban a professzor ur előadást tartott a kőkorszakról és az azt megelőző barlang- lakókról stb. Megfigyeltek mindent alaposan, a szekrény tetején a tele pálinkás bütyköst (jól fizetett a múlt pénteki krajczáros kéregetés!) a sarokban karó rácsozat megett vigan csámcsogó mangaliczát, (valódi barlanglakóknál csak a barlangi medve volt honos). Megnézték még a malacz menázsiját is. Hát biz az penészes alamizsna kenyér volt vizbe beáztatva (télen népkonyhái levesbe áztatják: az hizlalóbb ) Ilyenek a mi „idegent vonzó“ különlegességeink! De ne gúnyolódjunk. Vannak komolyabb feladataink is. melyeket lassanként már-már eltemet az idő. Talán egy szépitő egylet napfényre tudná egyiket vagy másikat hozni. Csak egyet kettőt emlitek: a kórház kitelepítését, a Szekszárdot, szorongató latifundiumok vasgyürü- jét és a katonaságot. El nem tudom képzelni, hogy mért nincs minálunk katonaság ? és mért ne tudnánk mi megszerezni például most a honuéd tüzérségnek egy ütegét ha komolyan akarnánk. Nincs gyakorlótér! Ez nem kifogás. A város végétől két kilométerre van a palánki puszta, az Ágoston puszta. Ha másnak haszonbérbe kiadták, nekünk is kiadták volna. De akár örök árban is megkaphatjuk, mint Agárd megszerezte Geneset. Legalább a vasgyürünek kiütjük egy fogát! Nincs kaszárnya! Az se kifogás. Fizet a hadügyi kormány olyan szálláspénzt, hogy egy kis toldással megépíthetjük. De nem is kell építeni: ott van a kórház, egész épület tömb, csekély átalakítással akár 2 üteg | tüzérnek elég. A kórház pedig menjen az alsó temető mellé, a baktai földeken olcsó teret talál a terjeszkedésre, ott berendezkedhet teljesen ujo- nan a kor színvonalán álló modern szellemben. Sok dolgunk van. Tömörüljünk. Készítsük elő az utat a rendezett tanács sikeres működéséhez. Tóth Károly. KÖZÉRDEK Bezerédj Pál huszonötéves jubileuma. Márczius elsején volt 25 éve annak, hogy Bezerédj Pál mint miniszteri meghatalmazott kezébe vette a selyem term elés ügyét. Ez alkalmat az országos selyemtermelési felügyelőség alkalmazottai megragadták, hogy Bezerédj iránt érzett hálájukat kifejezzék s hogy ezt maradandóvá is tegyék, egy rendkívül sikerült emléktárgyat készíttettek Bezerédjnek. Az emléktárgy körülbelül 80 cm. magas s fatalapzaton álló ezüst szoborcsoportozat. Legfelül áll egy genius, a melynek jobb kezében egy tálcza s a tálczán gubók vannak, balkezében szederfaágat tart. Alatta a Bezerédj család czimere, a ezimer alatt pedig a szövő ipart jelképező bronzból készült női alak látható. A nő lábai alatt a következő felirat olvasható: „Emlékül 1880—1905. az országos selyemtenyésztési felügyelőség alkalmazottjai.“ Van a csopor- tozaton még két oldal alak és pedig jobbról Mercur alakja, balról pedig egy fonó női alak. A talapzat fölö|k, rendkívül elmésen tervezett szederfalomb-koszorún selyemhernyók vannak. Az emléktárgyat nagyobb ünnepélyes- | séggel óhajtották Bezerédjnek átadni, de a megünneplendő Bezerédjt halaszthatatlan dolgai elszólitották hazulról s igy a tulajdon- képeni ünneplés elmaradt, csak az árboczra húzott két zászló jelezte Szekszárdon, hogy í a selyemtermeléssel foglalkozóknak ünnepnapja volt márczius elseje. De ünnepnapja lett volna ez az egész országnak, mert Bezerédj működése immár országos jelentőségű s bizonyára érdemesebb lett volna az ünneplésre, mint sok más jubileum. Bezerédj a selyemipart úgy szólván megteremtette, a magyar selyemnek hirt-nevet szerzett mindenütt, a népnek uj keresetforrást nyitott itthon. S bár a selyem- termelés hazánkban nem mai keletű, mégis Bezerédj Pál nevéhez fűződik állandósítása. A selyem termelés Magyarországon már 1680. körül kezdődött, midőn egy, Baranya megyébe költözött Passardi Péter nevű olasz Pellérden felkarolta a selyemtermelést. A török kiűzése után az u. n. Bánságban gróf Mercy buzgólkodott a selyemipar föllendi- tésén s különös gonddal ápoltatta az eperfákat. Mária Terézia és II. József idejében | szintén történtek a selyemtermelés ügyében \ intézkedések, de mikor II. József a dolgot I magánvállalkozásra bizta, a selyemtermelés folytonosan hanyatlott. Később gróf Széchenyi fejtett ki nagyobb szabású tevékenységet, ' de mindaddig nem sikerült a selyem termelést fölvirágoztatni, mig Bezerédj Pál nem állt az ügyek élére. Mint miniszteri meghatalmazott bámulatos tevékenységet fejtett ki, s I Bezerédj nagyszabású, önzetlen munkálkodásának köszönhető, hogy a selyemtermelés ma már nemcsak itthon jutott hiri’e, hanem azt megszerezte a külföld előtt is. A huszonötéves működés eredményét legjobban feltün- ; tetik az adatok s a létesített intézmények. 1880 ban 71 község foglalkozott a i selyemtermeléssel. 1904-ben a termelő köz- j ségek száma 2823-ra emelkedett; a termelő családok száma 1880-ban 1058, 1904-ben 112,712 volt. A selyemtermelők keresete termelt gubóik után 1880-ban 22,125 korona, 1904-ben 2.859,945 korona volt. A selyemiparral foglalkozók keresete a gyárakban és raktárakban 1880-ban 17,925 kor., 1904-ben 1.600,000 korona volt. Az összes kereset, a mit a selyemtermelőknek és selyemiparral foglalkozóknak 1880—1904-ig kifizettek, 60 783,926 koronát tett ki. A huszonöt év alatt selyemfonók lé- tesitesültek : Győrött, Komáromban, Lúgoson, Pancsován, Tolnán, Újvidéken s most épül Mohácson. Gubóraktárak pedig a következő helyeken: Baján, Békéscsabán, Eszéken, Fehértemplomon, Győrött, Kubinban, Mitro- viczán, Nagybecskereken, Németpalánkán, Óbecsén, Ómoldován, Óverbászon, Pancsován, Szabadkán, Temesváron, Titelben, Tolnán, Újvidéken, Verseczen, Vinkovczén, Zágrábban és Zsablyán. Az intézet 1880—1904 ig kiutalt 47,465 liter szederfamagot, 63.921,132 darab 2—3 éves szederfacseraetét és 989,872 darab ki- ültetésre alkalmas szederfát. A községi fa! iskolákból kiültettek 3.138,808 drb. szederfát. > A szürke számok beszélnek, elénk tár- | ják azt az eredményes munkálkodást, a mi | Bezerédj Pál nevéhez fűződik. Újságok Minden aggodalma ellenére az igazgató elnevette magát. — Az nem uram. Mert Márton eladná ugyan a Neptunt két kupicza pálinkáért, de nem venné meg egyért sem. — Eh — válaszolta dühösen a kapitány -— de ha egy hektó pálinkát Ígértek neki a javából. — Maradjunk tehát ennél — szól Tóth türelmetlenül — dolgom van megyek. Ha tudni akarja kapitány, perczről-perczre, hogy a napot hol töltöm, tessék elővenni a jegyzőkönyvet, lediktálom. — Akarja az ördög — felelt a kapitány, ezzel sarkon fordulva ott hagyta az egész testületet, az igazgató fájdalmára Neptun nélkül. * A kapitány egész éjjel nem tudott aludni. Kereste a kiinduló pontot, de nem találta. Reggel 4 óra volt és a kapitány mindig nem találta meg a pontját, midőn nagy robajjal felnyílt ajtaja és Marczi szolga lépett be. Három lépésről érzett a pálinka, amit úgy látszik örömében kebelezett be. — Meg van kapitány ur ! — Mi? — A vizikirály. — Micsoda király ?-— Na a melyik elveszett. — A Neptun? — Az az, hogy a fránya egye meg. — Hol volt? — Az udvaron az „akárium“ tetején. — Minek a tetején V — Tetszik tudni az üvegkád tetején, a mibe a halak meg mik vannak. — Az aquarium tetején? — Azaz a fránya egye meg. — Na látod, hogy mégis megkeritettük. — A kapitány ür tette oda ? — Hát ki más te szamár, A szolga nagyot nézett a kapitányra, köszönt is nem is, hogy elment és csak kint merte mormogni: akkor te is loptad el, hogy a fránya egyen meg. # — Lássa igazgató ur — szólt a kapitány — valaki megmutatta, hogy hol a helye a Neptunnak. Milyen pompásan illik a viz fölé. Nem kell azt elzárni, hanem nyíltan, de szem előtt tartani, hogy mindig láthassák. Nem lopja el azt senki. Talán tegnap is ott volt már az udvaron. Hisz ott nem is kerestük. — Ott ugyan nem volt — mormogá az igazgató, hisz észrevettük volna, mikor a létrákat néztük. De az a fő, hogy meg van. •* Pedig volt komoly oldala is a dolognak, ahol kitűnt jó szive a rideg öreg Tóthnak. Este 9 óra után kereste fel a fiatal Ádándit. A fiatal tanár halott halvány lett, mikor az öreget meglátta. — Fiam — szólt az öreg — én nem hiszek ám semmiféle művész gépészben. Azután az ördögnek fáj a foga arra az Isten tudja miből csinált szoborra. — De szép ám uram bátyám — szólt lelkesülten a fiatal ember. — Szép, szép. Hanem a becsület még szebb. Azért csak édes fiam azt a szobrot még az éjjel vidd vissza az udvarra, és tedd rá az aquáriumra. Aztán majd bevitetjük a tanácsterembe, hogy mindennap láthassad, ha annyira szép. Tanítottalak, könnyelmű voltál teljes életedben, de becsületes. Maradj az, mert előtted szép jövő áll, én ismerem tehetségeidet és ridegségemmel csak korlátozni akartam hevedet. E leczke legyen első és utolsó fiam. Tudom, hogy midőn tegnapelőtt bezártuk a szekrényt, te udvariasságból nehogy lehajoljak, átvetted az én kulcsomat is, de egyikkel sem zártál. Már akkor gyanakodtam, de nem hittem, hogy ezt tedd. Édes fiam, úgy tégy ezután, hogy ne is kelljen rád gyanakodnom. A fiatal ember szótlanul hallgatta az öreget, majd lerogyott ebbe és zokogva csókolta meg kezét. — Nem is akartam megtartani édes apám — szólt — de nem tudtam ellentállni, hogy szobámba ne hozzam. Visszaviszem, köszönöm, köszönöm. Az öreg Tóth szeretettel simogatta meg a megtért fiatalember szőke fürtjeit. — Majd ezután többször leszünk együtt 1 Ezzel véget é t az u—i nagy bünpör.
