Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-04 / 9. szám
Szekszárd, I. évfolyam 9. szám Szombat, 1905. márczius 4 TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. Zfcv^eg-jelenük r^CLind-en szombaton. Kiadóhivatal: Széehcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM : 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetéseid legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fömunkatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1095. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. EUŐfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Bezerédj Pál. Sorsát, senki el nem kerülheti . . . Még Bezerédj Pál sem. Megjubilálják őt is, ha akarja, ha nem. Huszonöt esztendeje ugyan már valóságos bll- vÓcskát játszik, hogy meg ne találják ... A modern harczi tudomány szürke ruhába és köpenyegbe bujtatja a katonát, hogy észre ne vegyék. A közélet terén Bezerédj is ilyen szürke köpenyegben jár előttünk. Nem kell neki kitüntetés, rang, emberek mézes, mázos szava, mosolya, hizelkedése. A képviselőség nem ambicziója, köz- gazdasági tevékenysége nem kacsintgat zsíros bankdirektoráág felé, akarata ellen kellett megtenni főrendnek is. Azt is mesélik róla : képes volt Budapesttől Bécsig szaladni — gyorsvonaton, hogy a kabinet irodánál a neki szánt irgalmatlan nagy érdemjelet még ideje korán lefújja; szóval ez a nagy ember, ha még a mese érdekelné az embereket, oda való alak lenne, igy azonban bárhogy protestál ellene, — belekerül a — történetbe . . . Az ő neve nem egyszerű név többé: fogalom, a magyar selyemtenyésztéssel van összenó've, az az, hogy inkább a magyar selyemtenyésztés nó'tt ki belőle. Tolnavármegye, hogy ezt a hasznos gazdasági s egyúttal ipari ágat meghonosítsa, az elsők közé tartozott az országban. A XVIII. század végén s a XIX. század elején már rendes fizetéssel ellátott faiskola-felügyelők voltak itt. A termelést azonban mint az egész országban, itt is tönkretette j József császárnak ismeretes pátense, mely az állami monopóliumot megszüntette. Ez intézkedés folytán a gubó ára 1 frt. 20, 1 frt. 30 krról, 35 krra is alá szállott, igy nem igen volt érdemes a termeléssel vesződni. A harminczas években a Csapó, Angusz és Bezerédj által alapitott selyem tenyésztési -v ÁVssederfa egylet, némi kis lendületet adott a selyem- tenyésztésnek. Bezerédj István külö- i nősen bőségesen jutalmazta a hidjai j selyemtenyésztőket, egy kis szövőszéket is felállított birtokán. A gazdasági érdekek iránt tagadhatlanul érzékkel biró Bach kormány 500 arany jutalommal is kitüntette BezerédjTstván özvegyét, Bezerédj Etelkát. A lelkes honleány azonban nem akart elfogadni j jutalmat attól a kéztől, mely ugyanakkor hazája felett a kan csukát suhogtatta. A kapott 500 aranyat alapítványul tette le Tolnavármegye törvényhatóságánál s ennek kamatát még ma is kapják a szebb eredményt felmutató tenyésztők. Ettől kezdve azonban országszerte mind jobban-jobban hanyatlott a selyemtenyésztés ügye. Csengeri és Vahrman a pénzügyi bizottságban már 1879-ben ki is mondta a szen- tencziát, hogy a selyemtenyésztési kísérletek meddők, kár e czélra minden további garas! S ekkor hozta a végzet — eh, csúnya szó, a Teremtő, Gondviselő, mondjuk a Magyarok Istene Bezerédj Pált a selyemtenyésztés ügyeinek élére. Bezerédj István — Gelléxi s mások szerint is — utolsó óráiban egy igénytelen kis papiroson arra kérte unoka öcscseit, bogy a selyemtenyésztés ügyét tovább is istápolják, soha el ne hagyják s nagybátyja végrendeletének azóta Bezerédj Pál a leghűségesebb végrehajtója. Pedig a végrendeleteket nem igen szokták — végrehajtani. Még a székesfei’érvári kiállítás alkalmával a 70-es évek végén fel. ____TAECZA.___ Kö ltemények. *) /. Tündér-mesékbe illik Szivünk története ; Szép, hófehér ábránddal, Regénynyel van tele. S mi lett a mese vége f Néhány száz költemény .. . De szívem összetépve, — Te nem leltél enyém ! II. Kertben járok illatozó liárs alatt, Lábam elé virágszirmok szállónak . . . Földre nézve vigyázattal lépdelek, Hogy a lábam egyiket se sértse meg. Jobbra-balra rózsák, szegfű-virágok, Szerelmesen, vágyón nézek reájok; De letörni, le nem törnék egyet sem . . . S míg sajnálom — más töri le helyettem ! III. Ha lázas éjen álmom elkerül, El-ettünődöm hosszan, egyedül: Fülembe cseng egy édes, régi dal, Zenéje mélyen szívemig nyilai. *) Felolvasták a soproni irodalmi és művészeti kör estélyén. „Mióta együtt járunk ide lenn, Menyország lön e puszta föld nekem“. Tovább, tovább7 . . . Folytatni nem bírom, — Szivem szorul ... s a végéi elsírom! IV. Az asztalomon, kis pohárban, Néhány nap óta rózsaszál van ; Mig röppen szálldos illalárja, — Kelyhét mind jobban föl-föltárja . . . Mint illatát a piros rózsa, A dalt szivem is hinti, szórja; Mig egyszer majd . . . dalból kifogyva, — Hervadt virágként hull a porba! SZENDRÖI JÓZSEF. A ISieptan. Irta: Pataky István. Az u—i gimnázium múzeumának ékessége volt egy vízből kikelő Neptun, kisére- i tével. A szobor 30 czm. magas volt, remekül 1 kidolgozva a legkisebb részlet is. Mihalek igazgató hozta Görögországból. Értéke megbecsülhetetlen volt, annál is inkább, mert megbecslését a tanári kar meg sem kísérelte. Értékét felvették abba a 900 K.-ba, a mibe az igazgatónak a felmutatott számla szerint került. A város intelligens közönsége, meg a vidékről feljövő szülők legtöbbet a remek szobor előtt időztek úgy, hogy csakhamar az u—i gymn. ezen ritkasága úgyszólván híressé lett. E nagy kereslet arra bírta a különben is félénk természetű igazgatót, hogy azon szekrényt, a mely az országhirüvé válandó szobrot rejté, külön zárakkal lássa el. Igenis zárakkal, mert kettő volt rajta külön kulcsokkal és pedig egyiket czipelte Ádándi Károly a fiatal természetrajz tanár és szertárőr, a másikat az öreg Tóth József, a számtan hírneves tanára. A két tanárt tehát egymás ellenőrzésére rendelték ki, de különben is, a midőn a muzeum a közönség részére is nyitva volt, egy szolga a bezárásig a szobában ült s nem lankadó figyelemmel nézte a t. ez. urak es hölgyek, valamint a kedves diákok kezeit nehogy valamit elemeljenek s különösen, hogy a hires Neptun nem kallódik-e el kézen- közön. A múzeumot a két tanár együttesen zárta be s igy az igazgató a felelősséget a két tanárra háritván, nagy lelkinyugalommal szokott lefeküdni. Mégis a múlt tavasz egyik kora reggelén Márton pedellus azzal a rémhírrel verte fel Morpheus karjai közül a derék igazgatót^ hogy a Neptun elveszett, ellopták. A rémület általános volt. A város híressége eltűnt és pedig amint a buzgó rendőrség megállapította akként, hogy a tolvaj a gimnázium kőkerítésén keresztül bemászott az iskola udvarára s onnan a leghosszabb létrát kiválasztva ávitette az utczára s ott neki - támasztotta az emeletnek, pontosan a muzeum
