Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-11 / 6. szám
3 1905. februári!. KÖZÉRDEK mégis megvolt a biztosíték az átlagos szak- képesítésre. Ma ellenben jóformán semmi ellenőrzés nincs, ma az inas felszabadulhat a nélkül, bogy értené mesterségét; jobbadán a maga kárán kénytelen tanulni, már tudniillik az, a ki egyáltalán akar tanulni. A dolog megjavításának egyetlen módja lehet a szakvizsga. Ki kell mondani, hogy inast nem lehet fölszabadítani addig, mig szakjából vizsgát nem tett legalább két idegen mester előtt. De ez a vizsga semmi esetre sem lehet elméleti; e vizsgálatnál be kell mutatni a mesterséghez tartozó ismereteket gyakorlatiasan. A lakatos, a kovács, a bognár, az asztalos stb. mutassa meg, hogy el tudja készíteni mindazt, a mi a lakatos, kovács, bognár, asztalos stb. mesterségben állandóan elő szokott fordulni; s ezt jól el tudja készíteni. Nem különlegességekről beszélünk, és nem a művészi ipari-ól; általában csak a mindennapi szükségletekről lehet szó ; arról a mi pusztán és nagy városban egyaránt nélkülözhetetlen. Ha azt akarjuk, hogy iparunk fejlődjék, akkor első sorban akarnunk kell, hogy megbízható legyen. S mihelyt megbízható, akkor fejlődni fog, s ezzel együtt megszűnnek az előítéletek, a melyeket a magyar iparról táplálnak. De hogy ez megtörténhessék, a lövő nemzedék életrevalóságára van szükség. A fiatal fát kell hajlítani, mert az öregek már nem hajolnak. De kétségtelenül meg kell változni a társadalom könnyelmű felfogásának is. A tisztességes gondolkodásnak, az erkölcsös érzésnek kell elfoglalni a mostani ledér irányzatot. Az inasgyerekbe bele kell nevelni az élet nehéz körülményeibe való megnyugvást, a becsületes törekvést, a vallásosságot. Ellenben ki kell irtani az urhatnámság gondolatát, a könnyű, de erkölcstelen meggazdagodás vágyát, a korcsra ázás szeretetét. Vallásos, erkölcsös és takarékos élet az, a mely min den pályán megmutatja a boldogulás útját, s ez az iparosok pályáján is a legjobb és legbiztosabb Útmutató. Uj selyemfonoda. Lúgoson a város hozzájárulásával épült selyemfonoda február hó 6-án kezdte meg működését, a miről Bezerédj Pál selyemtenyésztési miniszteri maghatalmazott, különösen e téren ismert szerénységében a következő távirattal értesítette Marsovszky Árpád Lugos város polgármesterét: * Jelentem, ma reggel egész csendben megkezdtük a munkát a gyárban. Hálás köszönetéin Nagyságod szives támogatásáért és a város hazafias áldozatkészségéért.« Ugyanezen alkalomból Lugos város polgármestere a következő meleg hangú táviratban üdvözölte a miniszteri meghatalmazottat: »A lugosi selyemfonoda mai megnyitása alkalmából városunk hálás szívvel üdvözli Méltóságodat, mint anyagi jólétének egyik fenkölt szellemű előmozdítóját. Kérjük a Mindenhatót, hogy Méltóságodat, mint a ki hazánk népének jólétén oly sokat fáradozik, az emberikor legvégső határáig erőben és egészségben mindnyájunknak örömére és jóvoltára tartsa meg.* Ezen alkalommal elmondjuk, hogy ma már hat selyemfonoda van működésben az országban és pedig a következő helyeken: Győrött, Komáromban, Lúgoson, Pancsován, Tolnán és Újvidéken. A tolnai fonodát az állam saját kezelésében tartja azért, mert itt képezik ki a fonodához szükséges személyzetet. A többi fonodát elsőrangú külföldi ezégek bérelik. Gombolyító gyárainkban évenkint mintegy 2.000 munkásnő dolgozik, kiknek keresete 547.000 koronára rúg. Az ezen fonodákban évenként feldolgozott 1.200,000 kilogram gubó értéke 4.200,000 koronát tesz ki. A feldolgozott gubó mennyiségből évenként előállított és külföldön eladott 100,000 kilogram selyemfonál értéke 5.000,000 koronára rúg. Hasonló gombolyitógyár már épül Mohácson és tervben van Törökkanizsán, Békés-Csabán és Makón. Ha selyemtenyésztésünk fejlődésével lépést tart selyemfonó iparunk, úgy akkor biztosan várhatjuk, hogy magyar selyemfonó iparunknak fejlődése olyan fokra emelkedik, a melyet eddig csak kevesen sejtenek. Ezzel természetesen szoros összefüggésben áll az, hogy hazafias jó indu- ! lattal karoljuk fel a szeder fatenyésztést, mely úgy selyemtenyésztésünknek, mint selyemfonó iparunknak egyedüli alapját képezi. A szederfatenyésztésre különösen felkérjük a községi elöljáróságoknak, az intéző köröknek és a tanítóknak szives figyelmét, kik már jól ismerik, hogy mennyire hasznos a selyemtenyésztés a szegény emberre nézve. Az ügy lelkes felkarolására nem hozhatunk fel meggyőzőbb tényt, mint azt, hogy az országos selyemtenyésztési felügyelőség szervezése óta, több mint 60 millió koronára rúg az az összeg, a mellyel hozzájárult a selyemtenyésztés legszegényebb néposztályunk anyagi helyzetének javításához. A „Kubinszki“ és „Peesovies“- világ Tolnavármegyében. Irta : Bodnár István (Folytatás.) Általában a kubinszkiak ügye ekkor már az egész országot megmozgatta. Pozsony- ! ban a követek Deákkal és Klauzállal élükön j naponta tárgyalták a történteket. A kormányra nagyon kellemetlen volt, hogy az Esterházy Károly főispán által kortes-ezé- lokra adott 24 ezer forint Ugye kipattant. Nyíltan roszalták a kormánypártiak eljárását odafent, Bécsben is s alighanem volt ebben őszinteség is, mert Nemeskéri Kiss Pálné a Vay és Esterházy által informált Gervay status consiliariusnak más világitásbm is I teljes őszinteséggel elpanaszolta a kubinsz- kiakat ért méltatlanságokat. Széchenyi is helyeselte a főispánnak és Vaynak Írott leveleket. így a visszahívott követek zavartalanul folytatták-követi működésüket. Be- zerédj-t a gyűlésbe beléptekor mindig zajos ováczióva! fogadták, sőt mintha semmi sem történt volna, épen a kormánypárt támogatásával beválasztották az ujonezok iránt a j királyi biztossal értekező választmányba. A betegeskedő nádor is nagyon érdeklődött a j tolnai dolgok iránt, Bezerédjvel többször ! informáltatta magát s jót mosolygott azon, hogy előbb egyik, azután a másik párt is küldött követet. Perczel Sándort, ki pörbe- fogott fiai : Móricz, Miklós és Sándor érdekében járt nála, nagyon kegyesen fogad'a, „dezavuálta a kormány nevében fonák hitegetéssel tett intézkedéseket s forma és törvényesség nélküli cselekedetnek bélyegezte a legutóbbi gyűlésen történteket “ Bécsből is részrehajlatlanságot Ígértek, példát kívánván adni a kormány nevét bitorlókkal szemben.* így Bezerédj és Perczel egészen az 1840. év márczius elejéig fent maradtak a diétán. Pedig idehaza javában fújták a pecsovicsok : „Beállt már a hideg ősz, Bezerédj krumpli csősz !4 1840. február havában Vay Abrahám grófot ismét leküldték Tolnába. A király verebi Végh Ignácz kir. tanácsos, a hét- személyes tábla aszszeszorának elnöklésével egyúttal biróságot is delegált, a mely a vizsgálatot befejezze s ítéletet mondjon. Vay érkezésének a hire nagy mozgolódást keltett a vármegyében. A kubinszkiakat különösen feltüzelte az, hogy a kir. biztos csupa pecsovicsokkal vétette magát körül. Hire járt, hogy az előző gyűlés törvényesitését, a főispán megkövetését s a kubinszki párti követek visszahívását erőszakkal is keresztül akarja vinni. A pecsovicsok a gyűlés előtt nagy lakomát csaptak Szekszárdon s nemcsak párthiveiket, de a kubinszkiak közül is nagyon sokat meghivtak. S ráadásul a szekszárdi pecsovicsok még azt is elhíresztelték, hogy a kormánybiztos még meg is dicsérte, lelkesítette s buzdította őket a biztos győzelemre. Perczel Mór tehát végső erőfeszitést tett, hogy embereit a gyűlésre behozza. * Ezek a részletek Bezerédj Istvánnak Csapó Dánielhez és Sztankovánszky Imréhez Írott leveleiből valók. Vay azonban ez alkalommal, úgy látszik, felsőbb utasításra már nagyon is kez- tyüs kézzel nyúlt az ügyek rendezéséhez, úgy, hogy a szavait nem nagyon válogató Perczel Mór, kezeim közt levő levelében ezeket Írja Fördős Istvánhoz : „Csapó és több mieinknek, kik Vaynál voltak, ez nyilvánitá: hogy ő semmi erőszakot nem teend és a gyűlés törvényessége iránti kérdést voksra bocsátja, igen nyájas és kérlelő volt; fél és tart s ígér mindent. Az actióra nézve a felség nevében amnesztiát Ígér, nekem, noha még nála sem voltam, még az actiók publicatiójának felfüggesztését és hivatalomba való visszahelyezésemet is ajánltatá két tanúm előtt. Azért is pajtás, most utoljára erőltessük meg magunkat, csak minden embert lelkesits, biztass — Isten segítségével az igazság győzend.“ A gyűlés elég sima lefolyású volt. Legelőször a királyi leiratot olvasták fel : Perczel Móricz volt a fő bűnös, felségsértéssel volt vádolva, mint visszaeső. Kadét korában az 1830-iki lengyel forradalommal való rokonszenvezéséért s a kifejtett izgatásért már majdnem fejével lak olt Családja s hatalmas pártfogói csak nagy nehezen tudták megmenteni. A királyi leirat a Keserű István meg- öletésébcn résztvettekre: Döme Dánielre, Kiss Sándorra, Kolozsvári] Benjámin és Pál testvérekre különösen szigorú büntetést kiván szabatni. A szekszárdi kihágási ügyben vádolva voltak: Perczel Sándor és Miklós, Kun Pál nyug. pap, Fekete Ferencz, gróf Zichy László konvencziós hajdúja, — Csötönyi András, Kopasz János, Faragó István, Balogh György, Kalmár István, Plank József, Vadász Némethi József szekszárdi lakosok. Tóth Imre, Dallos József, Kársáig Mihály. A hőgyészi zavargások és házi börtönök megrohanásáért: Feltinger Mihály, ifjú Herczl József, Emiin Antal, Pech János bíró, Steller Péter, Pech Jakab, Fischer József, Pech Antal és József. Fördős István szolgabiró (később alispán) azért keveredett bajba, mert, „mint szemtanú Keserű István megölésének meg- gátlására lényegesebb intézkedést nem tett“ : Benyovszky Sándor, Egerer János esküdtek pedig „mert példájokkal merészebb zavargásokra adtak alkalmat.“ Radnlcs Pál ügyvéd ellen, a miért a csődületet magasztalta s a zavargók vezetőjéül szegődött, szintén szigorú vizsgálatot rendeltek el. Végül a leirat erősen roszalja a hőgyészi káplán „meggondolatlanságát“, a miért a templom-kulcsot kiadta s a három haran- gozót: Fetzer Ferenczet, Kál Györgyöt, Mayer Pált az elnök utján való szigorú megdorgálás után szabadon bocsátani rendeli, úgy szintén a többi bezártakat is, ha kellő biztosítékot tesznek le. (Folyt, és vége köv.) A. szekszárdi kaszinó közgyűlése. A szekszárdi kaszinó az utóbbi években a fejlődésnek akkora íokára jutott, hogy vármegyénk hasonczélu egyletei között, méltán őt illeti meg a vezér szerep. Tisztes múlt áll a háta megett, jövője pedig még szebb reményekkel biztat, ez a kiváltságos helyzet biztosítja számára nem csak a mi érdeklődésünket, hanem a nagy közönségéét is, indokoltnak tartjuk tehát, hogy belső ügyeivel tüzetesebben foglalkozzunk. A fennállásának 64-ik évébe lépett egyesület e hó 5-én d. e. 10 órakor tartotta szokásos évi rendes közgyűlését. Simontsits Elemér intéző igazgató indítványára a közgyűlés elnökül Török Bélát, körjegyzőnek pedig dr. Török Ottót választotta meg. A tárgysorozatnak első pontja az intéző igazgató évi jelentése volt. Az egyleti élet legközelebb elmúlt esztendejének hű, minden izében korrekt rajza
