Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-16 / 50. szám
1905. deczember 16. 3 A Duna-Drávaközi Polgári Iskolai Kör megalakulása. Szigetvár, deczember 12. Baranya, Tolna és Somogy vármegyék polgári iskoláinak tantestületei a múlt szombaton, f. hó 9-én Pécsett találkoztak, hogy az „Országos Polgári Iskolai Egyesület“ kebelében egy-körré alakuljanak. A Duna és Dráva mentén, e három vármegyének már 14 polgári iskolája van, melyekben vagy 70 tanár működik. Ez a 14 testvériskola eddig egymástól elszigetelten, mindegyik a fészkére utalva, végezte munkáját és most gyülekeztek, hogy személyesen ismerjék meg egymást és egy-körbe sorakozzanak. Kitűzött czéljaik: A polgáriskolai oktatás, nevelés és közigazgatás egész körét tigyelemmel kisérni, az idevágó kérdésekkel foglalkozni, a hiányok orvoslására, ez iskolák korszerű újjászervezésére javaslatokat készíteni, azoknak törvénynyé való tételét sürgetni, minden eszközzel előmozdítani ; általában a polgári iskolák színvonalának emelése. A polgári iskolai tanárság erkölcsi érdekeit gondozni, korszerű szolgálati pragmatika létesitését előkészíteni, szorgalmazni; a tanárok társadalmi helyzetét emelni, köztük a testületi szellemet ápolni és legfontosabb feladata, hogy Baranya, Tolna és Somogy vármegyék polgári iskoláinak és azok tanárainak különös helyi érdekeit szolgálja. E végből az országos egyesületnek indítványokat tesznek, javaslatokat vitatnak meg, gyűléseiket mindig más és más polgári iskolánál tartják meg, hogy tapasztalataikat úgy az iskolák beléletére, mint helyi viszonyaira vonatkoztatva bővítsék és általános ismereteiket kiterjesszék. Ez mind szép, de bárki kérdezheti: Vájjon, mi szükség van arra, hogy ezek az iskolák a mi — nemzetiségektől mentes — vidékünkön tömörüljenek ? Erre megfelel a polgári iskolák mai áldatlan helyzete, mert az e fajta iskola — a jelenlegi közvélemény szerint — csak a tudományos pályák hajótöröttéinek ad menedéket. Bizony, ma a polgári iskola a magyar kulturális intézetek között úgy van, mint a nagy tengeri hajón a mentőcsónak : oda vau függesztve a hajó oldalára, az utazó közönség észre se veszi és nem törődik vele, Végre is az elválásból semmi sem lett. Hanem mikor János ur f.,«n,uzött, először ünnepélyesen megtagadta, hogy nem megy többé korcsmába, csak hivatalosan. A fogadalom kissé kétértelműen hangzik, de őnagy- sága megelégedett vele. Most következett az, hogy János ur hűséges hitvesének unszolására leült az asztal mellé, tollat fogott és a következő levelet irta meg annak a bizonyos fiatal, de nem épen bus özvegynek : „T. ez. hölgy. Vegye tudomásul, hogy én önt soha sem szerettem s ön sem üldözzön szerelmével. (Ezt t. i. a lovagiatlan János ur találta ki védelméül.) Én feleségemmel a legboldogabb házasságban élek s esküszöm, hogy nem szegem meg az oltárnál tett eskümet. Ha pedig levelem vétele után sem hagyna föl az üldözéssel, tudni fogom kötelességemet. Kolacskó János:“ Mikor őnagysága lediktálta a levelet, saját kezével tette borítékba és lepecsételte, aztán fölszólította János urat, hogy vigye a postára és adja fel ajánlottan, a vevényt pedig hozza haza tüstént. • Mig János ur távol volt, őnagysága otthon a kielégített bosszú édességét élvezte s mikor János ur visszatért a vevénnyel, megelégedetten távozott a konyhába. János ur pedig hunyorított egyet s hamarosan elégette a lediktált levelet, mert : bizony nem is nagy furfang kellett ahhoz, hogy útközben vegyen egy borítékot s azt üresen küldje el annak a bizonyos vidám özvegynek. Hajdú Elemér. KÖZÉRDEK hogy jó karban van-e; csak akkor nyúlnak hozzá, kapkodnak utána jajveszékléssel, ha az utasok veszélybe kerültek és a nagy hajó már nem ad nekik menedéket. Ilyenkor aztán a kis csónak menti meg az életet s adja vissza az embert a társadalomnak. így van ma a polgári iskola! Kérdem tehát, méltó-e ez az iskola arra, hogy tökéletesítést tűzzön ki ezélul? Érdemes-e arra, hogy fejlesztésével oly szolgálatba lépjen, ahol a nagy közönség — a parton szemlélődök — is elismerjék munkája érdemét? Leánynevelésünkbeu a polgári iskolai intézmény kellő jogosultságát már régóta ismeri nemcsak a magyar nővilág, hanem a teljes szinmagyar társadalom. Elismeri mindenki, hogy jó iskola a polgári leányiskola azok számára, akik nem akarnak egyetemi kisasszonyok lenni és nem a tudományos pályákra törekszenek, hanem általános műveltségi alapon kérnek helyet a társadalomban. És miért van a polgári fiúiskola any- nyira lebecsülve, mikor tudjuk, hogy a tudományos képzés alapvetője egyedül a gimnázium és reáliskola lehet, ahonnét méltó helyét csak az egyetemen találja meg az ifjú? Ellenben a katonai kedvelt pálya, a gazdasági és kereskedelmi felsőbb oktatás és a többi szakintézet — a polgári iskolából nyerheti ifjúságát. Hiába, nem tehetünk arról, hogy ezek mind felejtetik a nagy közönség előtt a polgári iskola becsülését, mert a sok dr. és dr. nélküli tudományos képzettségű ember előtt, eddig a polgári iskola csak proletár- képezde maradt! Nem ad ez az iskola a társadalomnak orvosokat, ügyvédeket, mérnököket, bírákat: igy aztán nélkülözi azt a tekintélyes társadalmi .elemet, amely künn az életben propagálja a jó iskola hirét- nevét. Magunkra vagyunk tehát utalva teljesen! A saját igyekezetünk, öntörekvésünk marad letéteményese a mi iskolánk társadalmi megbecsülésének. Ezt szolgálja az Országos Polgári Iskolai Egyesület. Ezért szorgalmazza, hogy ne csak mint egységes országos intézmény, hanem kisebb részei: a Körök is egyértelmüleg dolgozzunk a polgári iskolák fejlesztésén, hogy városról városra haladva ismerjenek meg bennünket azok is, akik eddig még ismeretlenül is, ellenségeink voltak csak azért, mert nekik nem a polgári iskola adta a jóizü kenyeret. Kibontottuk tehát Pécsett azt a zászlót, amelynek felírását, jelszavát csak kevesen ismerik! Nem korteszászló ez, hanem egy családi czimer csupán, amely alá a Duna— Dráva mentén egyesítettük családunk tagjait — az egyes iskolák tanárait, — hogy a polgári iskola jövő boldogulását magunk, együttesen állapítsuk meg, mig aztán megizmosodhatunk annyira, hogy nem csak a hajótöröttek kicsi csapatát, hanem a közpályák egész táborát szállíthatjuk a müveit társadalom kikötőjébe. Ball Sándor. A párbaj ellenes szövetség. Már régóta alakult olyan őszinte intézmény, mint az Országos párbajellenes szövetség. őszintesége s így életrevalósága is különösen abban rejlik, hogy a párbajt nem megszüntetni, hanem korlátozni akarja első sorban. Tagjait nem kötelezi arra, hogy nem fognak párbajt vívni, hanem e tekintetben meghagyja mindenkinek szabad cselekvését. A párbajt kiirtani és pedig egyszerre kiirtani nem lehetséges. Egészen megszüntetni is bajos, valószínű, hogy sohasem is fogják, legalább addig nem, mig ember lesz a földön. Azonban korlátozása lehetséges és szükséges is. Különösen szükséges ama elharapódzott balvéleményt megszüntetni, hogy minden csekélységért párbajt akarnak vivni az emberek. Osmeretes, mily parányi dolgok szolgáltatnak okot a vérontásra és sokszor halálos következményekkel jáf olyan összeszólalkozás, melyet higgadt megfontolással szépen el lehetett volna simítani vér nélkül. De ez idő szerint a társadalom tagjai a közvélemény nyomása alatt állanak. A felületes közvélemény megkívánja, hogy7 minden látszólagos becsületsértés is lovagias módon intéztessék el, holott igen sokszor nyilvánvaló, hogy némely lovagias esetnek a becsülethez semmi köze sincs. Mert sulyms becsületsértés esetében minden lovagias érzésű ember kiáll és szívesen koczkáztatja életét a ; helyett, hogy a törvény gyarló védelméhez I folyamodjék. De az életnek minden komoly ok nélkül való koczkáztatása valóban esz- telenség, a mi ellen küzdeni kell. Emlitésre méltó a párbajellenes szövetség amaz intézkedése, hogy tagjai jogosítva vannak az esetleges lovagias ügy elintézése : előtt dolgaikat az egyesület igazgatósága elé j terjeszteni s annak intézkedését akkor is ki- ! kérni, ha ebbe ellenfele bele nem egyezett, j E jog a segédeket közvetlenül is megilleti. I Ez intézkedés fölötte hasznossá válhatik bizonyos kétes esetekben s különösen akkor, a mikor becsületsértésről nincsen szó. Talán ez a legalkalmasabb módja a párbajok korlátozásának. Mihelyt sikerül meghonosítani azt a felfogást, hogy lovagias ügyekben az elintézés előtt annak módjáról komoly férfiak határozzanak, a párbajok száma azonnal kevésbedni fog. Ha a közfelfogás ezt helyeselni fogja, akkor erkölcsi kényszererővel fog hatni a komoly férfiak tanácsának kikérése. De mindenek előtt ennek kivívása szükséges s az egyesület csak akkor kezdheti el igazán áldásos működését, ha ez sikerülni fog. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az ország különböző vidékeinek minden kiváló egyéne tagjává válik a szövetségnek. Ha a társadalom előkelői jó példával járnak elől, könnyű lesz a közfölfogást más irányba, a helyes irányba téríteni. Bizányára helyes volna, ha minden valamire való városban, az úri kaszinók kebelén belül fiók szövetségek alakulnának, a melyek természetesen az országos szövetségtől el nem szakadhatnának. így megvolna a mód arra, hogy a párviadalok előítéleteinek fokozatos leküzdése nemcsak üres szó lenne, hanem előbb-utóbb elkövetkeznék a komoly megvalósulás is. Mert eddig mi történt ? Egy-egy halálos kimenetelű párbaj után a sajtó harsányan fölkiáltott s aztán ismét csendes lett minden. Avagy akartak alakulni olyan szövetségek, a melyek a párviadalt egyszerre, minden átmenet nélkül és egészen meg akarták szüntetni. Mint az eredmények tanúsítják, ez teljesen meddő munka volt s a dolgot élűiről lehet kezdeni. A társadalom érzi, hogy ilyen radikális eszköz nem alkalmas a betegség meggyógyitására s azért a társadalom nem is veszi be ezt a radikális orvosságot. Hanem igenis a párbajmániának fokozatos leküzdése a közfelfogás lassú átalakításával lehetséges. Ezért helyesen tűzte ki a czélt az országos párbajellenes szövetség; nem akarja a párviadalt egyszerre kiirtani, | hanem körültekintő, tapintatos módon előbb j híveket szerez az életrevaló eszmének s ha j sikerül körébe vonni a társadalom széles rétegeit, akkor sikerül a közfelfogást is j helyes irányba terelni. A fegyenczipar. Kisiparosainkat — fájdalom — minden oldalról nyomja, huzza, sújtja az áldatlan konkurrenczia. Mindenfelől rávicsorgatja rémes fogait az a verseny, a melylyel legnagyobb szorgalma, törekvése, kitartása és elsőrendű munkája mellett sem képes megküzdeni. Itt a gyáripar, a nagyvállalkozás, ott az osztrák ipar, emitt a kontár és másutt a fegyenczipar telepedik mellére, úgy hogy nehezen tud lélekzeni, munkája meddő marad és emelkedni hasztalan próbálkozik, vissza- hanyatlik. Érzékenyen nagy versenytársa kisiparosainknak a fegyenczipar, melylyel valóban lehetetlenség a versenyt felvenni. Régi panasza már kisiparosainknak, hogy szüntessék meg avagy hathatósan szállítsák le a fegyencz-
