Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-09 / 49. szám

4 KÖZÉRDEK 1905. deczember 9. hónapra % részt, a harmadik hónapra V» fizetést kap a rendőr, ha azontúl is beteg, illetve szolgálatképtelen: elbocsáj tandó. Szol gálatközben saját hibáján kivül megsérült, felgyógyulásig teljes fizetését, munkaképte­lenség esetén fél fizetését huzza. Ha szolgálat közben saját hibáján kivül szerencsétlenség által, vagy erőszakosság által meghal, családja egy évi fizetését kapja segélyül. Az ilyen segélyre jogosultságot a rendőrkapitány el­nöklete alatt a képviselőtestület által kikül­dendő bizottság állapitja meg. II. Ruha és felszerelés. Ennek felsorolását lapunk tere nem engedi meg, csupán csak annyit emlí­tünk fel, hogy nyári, téli és őszi ruházat van felsorolva általában a székesfővárosi rendőrség és a m. kir. csendőrség ruházata és jelzéseiből összeállítva; a fegyverzet: kard és forgópisztoly. III. Lakás : A nőtlen rend­őrök a városházán kapnak elhelyezést az őrszobában, a katonai rend szerint, a nős rendőrök saját személyükben szintén élvez­hetik a lakás kedvezményt, de családtagjaik részére se lakbért, se természetben lakást nem igényelhetnek. A 12. §. a rendőr esküjéről szól. 13. §. A rendőrlegénység csak rendőri szolgá­latra alkalmazható. 14. §. A rendőrlegénység a rendőrkapitány vagy helyettese parancs­noksága alatt áll. 15—22 szakaszok a fegye lem, függelem, parancsadás, tisztelgés és őrszoba rendjéről szólanalc, melyek a rend­őrségnek egymás fölé és alárendeltségére, belső katonai rendjére vonatkoznak. 23. §. Polgári ruhában a rendőr csak a rendőr- kapitány engedőimével jelenhetik meg, szol­gálaton kivül nyilvános mulatságban azonban csak polgári ruhában vehet részt, de akkor sem szabad magáról megfeledkezni s szem előtt kell tartania, hogy hivatalos közeg. Szolgálat közben bárhol jelenik is meg, föve- gét és oldalfegyverét nem teheti le. 24. §. A rendőrlegénység büntetése: 1. dorgálás, 2, három napig elzárás, 3. lefokozás, 4. el- bocsájtás. A rendőrkapitánynak csupán a lefokozás és elbocsájtásra vonatkozó határo­zatai felebbezhetők a város polgármesteréhez, akinek határozata végérvényes. A 25. §. a rendőrlegénység működési köréről s az őr­mester teendőiről szól, aki egyúttal a rend­őrök közvetlen vezetője s az oktató tiszt utasítása szerint vezeti a rendőri szolgálatot. A 27—29. szakaszok a szakaszvezető, tizedes és a legénység feladatairól szólanak s teen­dőik részletesen fel vannak sorolva. A 30. §. az őrszem-szolgálatról (nappali) szól, melyben általános körvonalakban az őrszem­nek a közrend és csend fenntartására vonat­kozó kötelességei vannak felsorolva. A 31-ik ■zakasz az éjjeli őrjáratról szól. A 32-ik szakasz pedig a rendőrök külső megjelenésé­ről, magatartásáról, szolgálatban és azonkívül; melyből kiemeljük azt, hogy a rendőr maga­tartása katonás, nyugodt, udvarias legyen; heszédmodora rövid és értelmes. Mindenkit illedelmesen kell megszólitaniok s ha bárki, tőlük útbaigazítást vagy segélyt kér, ameny- nyiben az szolgálati akadályokba nem üt közik s tehetségükben áll, kötelesek a kérés­nek készséggel eleget tenni s ezért a város helyi viszonyait alaposan ismerniük kell. Meg­szólításokat, figyelmeztetéseket feltűnés nél­kül kell tenni, kiabálás, fenyegetés, kézzel érintés, durvaság, heveskedés, feleselés kerü­lendő ; ha a rendőrközegek magukat egészen nemes feladatuknak szentelik, a közönség meggyőződik, hogy a rendőrség szükséges és nélkülözhetlen támasza a társadalomnak. Megvesztegethetlenség, részrehajlatlanság, szi­gorú igazságszeretet s egyéni becsületesség azon tulajdonságok, melyekkel a rendőrnek birnia kell. Minden rendőr köteles társát figyelmeztetni ha az szabályellenesen jár el, iszákosság, kártya, adósság csinálás, rossz hirü mulató helyek látogatása, rosszhirü egyénekkel való ismeretség szigorúan tilos. Tűzi vagy egyéb veszedelem alkalmával a rendőr — ha nincs őrszemen — azonnal köteles megjelenni a helyszínén rendfokoza­tára való tekintet nélkül. 33. §. Valamely eseménynek, magánosok viszonyainak illeték­telen egyénnel való közlése és tárgyalása szintén tilos. 34. §. Ajándékot sem meg­tett szolgálat után, sem pedig teendő szol­gálatért elfogadni nem szabad. Ezek volnának röviden összefoglalva azok a rendelkezések, melyeket Molnár Lajos rendőrkapitány szabályrendelet alak­jában összefoglalt. Sajnáljuk, hogy a mint­egy két nyomtatott ivre terjedő szabályren­deletet lapunk szűk kereténél fogva egész terjedelmében nem adhatjuk; de egyrészt a teljes szöveget a képviselőtestület tagjai úgyis megkapják tanulmányozás végett, másrészt az előadottakból is meggyőződhetik a közön­ség, hogy rendőrkapitányunk figyelme a leg­aprólékosabb részletekre is kiterjedt. A szabályrendeletben foglaltakhoz ke­vés a mondani valónk. Alakilag és tartal­milag vannak egyes részletek, melyek ismét­lődnek ; ezek alkalmas helyükre csak egy­szer lennének beillesztendők s vannak egyes részletesebb, mondhatnék, subjektiv szövegek, melyek tán inkább a külön kiadandó szol­gálati utasításokban foglalhatnának helyet. A rendőrtisztviselők ruházatának szinét sem tartjuk egészen szerencsésnek — eltekintve a fekete szinnek a sárga gombokkal való egyesítésétől, a mi egy kissé tán nem is magyaros, — de maga a fekete kelme külö­nösen nyáron kellemetlen, sőt terhes és a mellett a tisztán tartásra is kényelmetlen; inkább tán mint a legénységé, de finomabb kék posztóból valót ajánlanánk, melyen a sárga gomb sem annyira szemet szúró. Mind- azáltal ezen csekélységek leszámításával, melyen a felülbíráló bizottságnak lesz fela­data esetleg változtatni, az er-^sz szabály- rendeletről csak elismeréssé szólhatunk, amely a közönség részéről ép y, mint az eddigi igazán nyomorúságos rendőrségünk részéről szokatlan, de a közönség részéről annál inkább várva-várt rendet lesz hivatva behozni és állandósítani, s hírlapírói köte­lességünkhöz híven, melegen ajánljuk a kép­viselőtestületi tagoknak tanulmányozásra. Ezzel kapcsolatosan reá mulatunk arra is, hogy senki emberfia sem képes valami eredményt fölmutatni, ha arra való eszköz­zel nem rendelkezik, még akkor sem, ha világra szóló lángész, igy vagyunk mi rend­őrkapitányságunkkal is, midőn azt kívánjuk, hogy tisztességesen szervezett személyzet nélkül, egyetlen szál rendőrkapitány csinál­jon rendet 15000 lélekkel biró városban ; ez egyszerűen nevetséges kívánság lenne úgy a városi hatóság, mint általában a közönség részéről. A rendőrkapitányt feltétlenül el kell látni az alantasabb segédszemélyzettel, az alsóbb rendfokozatu rendőrtisztviselőkkel, mert a rendőrkapitánynak első feladata a rendőri bíráskodás, ami magában véve is rengeteg írásbeli teendőket ró reá s ezek mellett a rendőrökre való tényleges felügye­letet ellátni egyszerűen képtelen s tőle azt is megkívánni úgy, amint azt a rend és pon­tosság s a közönség igénye követeli, egysze­rűen túlságos. Másrészt közállapotaink is olyannyira elvadultak, aminőt bátran mondhatjuk, messze vidéken, sőt állíthatjuk egvetlen dunántúli városban sem találhatunk. Ezeknek orvoslá­sára feltétlen szükségünk van a szabályrende­letben foglaltak szerint alaposan szervezendő rendőrségre, még pedig minél előbb itt, a forgópisztolyok és bicskák szabad használa­tába annyira begyakorolt duhajok hazájában. Tisztességes rendőrt pedig csak tisztességes fizetéssel lehet felfogadni, minélfogva sem a város hatósága, sem a közönség nem zárkóz- hatik el saját jól felfogott érdekében, az anyagi áldozatoktól. Ám emelődjön a városi pótadó, de szívesen fizetjük, ha tudjuk, hogy bennünket, vagyonúnkkal ezen áldozat kész ségünk fejében egy jól szervezett, fegyelme­zett és hivatásának magaslatán álló rendőr­ség védelmez az utczabetyárok és éjjeli bi­tangok ellen. Hja az első tisztességes berendezkedés költségei elől épugy nem térhetünk ki, mint az iparos a szerszámok beszerzésétől, kiki a maga mestersége szerint. íme itt álljon egy kis statisztika néhány magyarországi r. t. városról: Déva 6888 lélek pótadó 35°/o, Léva 8606 lélek 32°/o, Losoncz 9530 1. 42%, Fehér- templom 9840 I. 63%, Beszterczebánya 7330 1. 36%, Kaposvár 12544 1. 62%, Kis­újszállás 12527 I. 30°/#, Gyöngyös 16123 1. 90%, Nyitra 14000 1. 48%, Eperjes 14447 1. 5ü%, Érsekújvár 13132 1. 37%, Pápa 17426 I. 56'8%, Rimaszombat 6039 I. 41% pótadóval. Ezenkívül több apróbb városok, mint Kézdivásárhely 4700 lélek, Szilágy- somlyó 4649 1. Lőcse 7000 lélek, Szászváros 5458 1., Szászrégen 5620 1., Besztercze 9109 lélek számmal és valamennyi még a legkisebb is a rendőri szolgálat pontos és rendes telje­sítésére a rendőrkapitány mellett legalább még egy alkapitánnyal és egy rendőri Írnok­kal rendelkezik. Ahol alkapitány nincs, ott van fogalmazó, a nagyobb helyeken pedig, melyek Szekszárddal hasonló lélekszámúja! bírnak, mind a négy rendőrségi tisztviselőt megtaláljuk. Jóllehet mi most kezdjük magun­kat rendessé tenni, de a legénység oktatására, külső szolgálatbeli parancsnokságra és még a sokoldalú és eléggé tömeges rendőri bírás­kodás irodai teendőire egyetlen embert szoi’i- tani nem lehet és nem szabad. Ellenkező esetben minden a régi marad s mi közönség pedig a duhaj bicskásokkal szemben szintén övezzük fel magunkat tüszővel és rakjuk körül késekkel, meg forgópisztolyokkal, mert Szekszárdon az ember maholnap csak ilyen herczegovinai harczi készenléttel vonulhat ki bármiféle ügyes bajos dolgaira. Képviselőtestületi ülés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete folyó hó 2-án d. u. 2 órakor dr. Hír ling Ádám polgármester elnöklete alatt rendkívüli ülést tartott, melynek tárgysorozatát múlt számunkban már közöltük. A tárgyalásra kitűzött fontos ügyek megvitatására szép számmal gyűltek egybe a képviselőtestület tagjai, ami joggal várható is volt, amikor a város szervezkedésének alapvető munkája: a szervezkedési, a polgá­rok nyugalmát és a közrendet biztosítani hivatott csendháboritásról szóló, úgy a piaczi sérelmek orvoslására készült vásári és piacz- rendészeti szabályrendelet, a városi vagyon legtekintélyesebb része, a Szekszárd Szálló bérbeadásának jóváhagyása, menedékház épí­tés, iskolaszék választás és a város sokszor járhatlan utczáinak kikövezése került tár­gyalás alá. A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be olvasóinknak. 1. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesí­tésére Bodnár István és Székely József kérettek fel. 2. A város által fenntartott állandó menedékházaknak az iskolaszék által előter­jesztett 1904/905. tanévi költségelőirányzatát a 3%-os pótadóból származó 2988 kor. be­vétellel, 3464 kor. kiadással s e szerint mutatkozó 476 kor. fedezetlen hiánnyal, az 1905/906. tanévi költségelőirányzatot pedig ugyancsak a 3% os pótadóból származó 2988 kor. bevétellel, 3544 kor. kiadással s 556 kor. fedezetlen hiánnyal a képviselőtes­tület megállapította s a 3%-os ovodai pótadó kivetését elhatározta. A költségelőirányzatban felvett kiadá­sokból a város a 3 állandó menedékházat, u. m. a bátaszéki utczait, a felső utczait és az újvárosit tartja fenn. 3. A „Szekszárd Szálló“ bérbeadása tárgyában a tanács azt javasolta, hogy a szálló Perler Keresztélynek, mint a meg­tartott árverésen légtöbbet Ígérőnek, (ajánlata 8101 koronára szól) adassék bérbe. Ezzel szemben dr. Leopold Kornél, tekintve, hogy a szálló nagymérvű tisztátalan- sága különösen a kereskedelmi utazók lap­jában ellene közzétett nyilatkozatok folytán, a szállodától a vendégeket elriasztotta, ami a szálló hasznosítását megnehezíti s igy érté­két csökkenti s tekintve, hogy a várost a vendéglő megépítésénél, nem az üzleti szem­pont vezette, hanem az, hogy mint várme­gyei székhelyen a vidékiek legalább egy kényelmes és az igényeket kielégítő szálló­dét leljenek, indítványozza, hogy a bérlet Tóth Gyula szekszárdi lakos, volt vendég­lősnek adassék át, az általa ígért 8100

Next

/
Oldalképek
Tartalom