Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-30 / 39. szám
2 KÖZÉRDEK 1905. szept. 30. egymásra nem utalnak, egymást nem segítik, nem támogatják. Itt a baj, — ennek alapján kell megfogalmazni a jövő tennivalókat. Ez nem lesz azután experimentálás, •de kétszer kettő négy. Szabadjon igazam bebizunyitására a következőkből kiindulnom. A föld termő ereje rendes gazdasági üzemnél az idők folyamán változatlan. S igy annak más más alakban való megnyilatkozása megszakítás nélkül megy végbe. A termő erőnek eme átalakításait végező munkakifejtések természetesek, mint a csapadékok és vegyi folyamatok ; mesterségesek, mint a szántás, vetés, kapálás, aratás, szüretelés stb. Ezek a munkakifejtések részben technikaiak, részben gazdaságiak. De egy czélra vezetnek: a föld termő erejének intenzív kihasználására, — a mezőgazdasági termelés fokozására. A ki komlót termel s azonkívül festéket, sört gyárt, a ki gabonát vet — lisztet, darát és korpát őröl, a szőlősgazda, a ki amellett pálinkát, pezsgőt, cognacot főz, azokról azt mondjuk, hogy intenziven gazdálkodnak. S most már ennek az intenzivitás- nak a mértéke adja meg valamely nemzet gazdasági jólétének a mértékét is. Hogyan állunk mi ebben a tekintetben ? Hazánk földje, hogy sovén ne legyek, van olyan, mint a szomszéd Ausztriáé. Humusában a legaczélosabb búza terem a kontinensen, homokjain és hegyein pedig messze földre hires borokat produkál a szőlőkultura. Mégis ez a föld nem válik a jólét forrásává a rajta gazdálkodónak, de keserves verejtékkel adja meg a megélhetés minimumát. Mi sem természetesebb, hogy legtöbben a földben, annak termő erejében keresik a bajt. Ha évről-évre szántjuk, vetjük, huzzuk, nyomorgatjuk, hát hogy teremjen ? Ez hát nem áll! A termő erő ezer esztendővel is | olyan erő volt, mint lesz egy másik ezer év múlva. Ez az erő el nem veszett és el sem fogyhat soha. Elveszése, eltűnése egyenlő volna az emberiség katastrófájával! Ki okoskodnék ma már olyan ostobán, hogy az egyszer leesett esőt a föld örökre elnyeli. A föld termő ereje, a mely ma talán az élettani működésekben vesz ! részt, holnap már a vegyi folyamatok során a növényi életben jelentkezik. Erők el nem vesznek, csak nem is kisebbednek! A termő erőben tehát nincsen baj, de igenis van a termelőben. Ki az a termelő? Talán a gazda maga? A ki szánt, vet, arat? A fentebb kifejtett mesterséges munkakifejtések, mint szántás, vetés, kapálás, nemcsak a gazda észszerüsé- gén fordulnak meg, — ezekhez a munkakifejtésekhez egy más tényezőnek a munkája is szükséges, a mely semmivel sem kisebb, semmivel sem jelentéktelenebb : a gépek munkája. Ha nem volna ásód, ekéd, boronád, hengered, vetőgéped, földed parlagon heverne ; ha termésedet csűrben akarod látni, jó aczélkaszára, vagy aratógépre van szükséged; kenyeret ha akarsz, malomba viszed, hogy a gépek megőröljék. Bort sem ihatsz, ha nincs ollód, kapád, sajtoló géped, kádad és hordód. Legyen filloxerás a szőlőd s ne szerezz be kénegező gépet — termésed tönkre megy. Vagy talán tudsz egy ojtványtelepet vezetni ojtógépek nélkül ? A gazda maga tehát még nem termelő! Hanem igenis a mesterséges munkakifejtések valamelyikével, gépek munkája révén termel, produkál valamit. De mert a gépek működésének irányitása a technikus eszén fordul Botrány a városnál. 1898. jan. 27. Evekkel ezelőtt báró Torday Lilla a városnak ajándékozta házát, hogy abból árvaház létesittessék. Dr. Solymossy Vazul, városunk közszeretetben álló ügyvéde ugyancsak egy nagy alapítványt létesített. Evek jöttek, évek mentek, de a nemes czél érdekében tudtunkkal semmi sem történt. Azaz, hogy igen. A fönt emlitett bárónő is, meg Solymossy ügyvéd is az árvaház és középiskola czéljaira már odaadták minden készpénzüket s nekik csak annyi maradt, hogy szerényen megélhetnek. Valóban megható az a nemes versengés, a mellyel a két nagylelkű adakozó egymást folytonosan túllicitálta. De mi történt a városnál ? A városnál semmi sem történik, mint ezt mindenki tudja. A város semmit sem tesz az árvaház és a középiskola érdekében; de hát mit is várjon az ember olyan hivatalnokoktól, a kiknek semmi érzékük nincs a haladás iránt. E botrányos közömbösséget most csak fölemlítjük, de ha továbbra is ilyenek maradnak az állapotok, toliunkat méregbe mártjuk, s azzal fogunk írni. Megvan az árvaliáz. 1903. d. ez. 10. Hosszas vajúdás után végre megvan. Ne gondolja a mélyen tisztelt olvasó közönség, hogy ez a város érdeme. Óh dehogy. Dr. Solymossy Vazul, városunk közszeretetben álló ügyvéde hajdani felesége br. Torday Lilla engedelmével a saját alapítványát a felesége alapítványához csatolta, s igy most az árvaház anyagilag biztosítva van, és nemsokára meg is kezdheti működését. Az árvaház fölavatása. 1905. szept. 23. Nagyszerű ünnepe volt városunknak. A Torday-féle árvaliázat fölavatták. A város j zászlódiszt öltött, a taraczkok durrogtak, a { tűzoltó zenekar állandó működésben volt. | Az összes intelligenczia megjelent az Unnep- séges felavatáson, a hol hivatalos beszédek mondattak. (Ezt lapunk más helyén találja a szives olvasó.) Megható volt látni a két alppitót, báró Torday Lillát és dr. Solymossy Vazult, a kik számos év után most találkoz- j tak először. Hajuk bizony már eszesbe I : játszik, de szivük úgy látszik, még most is | fiatal, mert arezuk majdnem kicsattant attól a boldogságtól, a melyet nemes alapítványuk keltett saját keblükben. A nagylelkű adakozóknak számos és őszinte ováczióhan volt | részük, különösen a társas ebéd alkalmával, I a mely az Arany kakadú-hoz czimzett hotelben folyt le. (Az elhangzott felköszöntőket j lapunk más helyén találja a szives olvasó), j Szerkesztői üzenet. 1905. szept. 30. A. B. úrhölgynek. Igaza van nagysád- nak. Dr. Solymossy Vazul, városunk közszeretetben álló ügyvéde nejével br. Torday Lillával együtt lakik a Kadarka utczában. meg, mondhatjuk: A mezőgazdasági termelés a technikus és gazda munkakifejtéseinek az eredménye. Különböző utakon bár, más más erőkifejtéssel, de parallelen haladó úttörői a haladás, a fejlődés, a mezőgazdasági termelés előbbrevitelének. Szóval a technikus a gazda rendelkezésére bocsát egy csomó gépet, azzal a legjobb meggyőződéssel, hogy azok a gazdaságban sikerrel fognak funkcionálni. A gazda ellenben csakhamar konstatálja, hogy a gép ebben vagy abban a tekintetben nem felel meg a czélnak. A gép fölött megindul a vita. A gazda természetes, hogy gazdasági ismereteivel, tapasztalataival argumentál, — a technikus műszaki ismereteivel. Ha egyik a zöld komló permentatiojáról beszél, a másik caló- riákkal (hőegység) és hatásfokokkal hozakodik elő. Egyik tér a másikra nézve valóságos terra incognita. S mi az eredmény ? Hogy egymást meg nem értik, s a dolog marad a régiben. Ennek a káros kihatása nem is marad el a gazdasági életre. Válság ott, válság itt! Tengődés máról holnapra ! Gyökeres változtatásra van szükségünk közgazdasági intézményeinkben, hogy a bajokat orvosolni tudjuk. Vajta, 1905 szept. 22. — Folytatjuk. — Házi urak és lakók. Irta: —ka. Egy felvidéki rendezett tanácsú kis városnak lakbérleti szabályzata fekszik ellőttem, mikor e sorokat irom. Olvasom az egyes szakaszokat és . . . rágondolok a néhai Szekszárd nagyközségre és megjelenik előttem Szekszárd, a rendezett tanácsú város. Ugyanekkor eszembe jut, hogy a néhai nagyközségben mi minden volt rendezetlen s a rendezett tanácsú városban a tanácson kívül mi mindennek kellene majd rendezve lennie. Éppen nem a leendő rendőrkapitány hatáskörébe tartozó aprólékos rendezni valókra, hanem szélesebb körű s a városi élet fejlesztésére feltétlenül szükséges rendezni valóra óhajtok reá mutatni s ez nem más, mint a városunkban levő nyomorúságos lakbérleti állapot, melynek megfelelő szabályrendelettel való rendezése elkerülhetetlen. A „Közérdek“ egyik múltkori számában dr. Csizmadia Géza valamely város fejlődésére, a városi élet fejlesztésére nézve igen fontos eszmét pendített meg ; ha nincs valamely városnak a terjeszkedésre alkalmas sik területe, — az a város csak lézeng, abban ipar és kereskedelem, a városi élet ez a két legfőbb elevensége soha ki nem fejlődik. Szekszárdnak jövendő fejlődési, terjeszkedési területe el — ki a Duoafelé való síkság lészen feltétlenül. Ennek a természetes követelménye az, hogy a földművelés, mintegy a várost kül- övezőleg, mindinkább a külső területekre szorul, helyesebben mondva terjeszkedik, mert az a földmivelés és gazdaság természetében rejlik, hogy nagyobb, tágasabb térre van szüksége. Ellenben a mindinkább külső területre tolt gazdaság helyét a jelső területen, az ipar és kereskedelem foglalja el; az a második gyűrű, melynek belsejében a város központján, a városi közművelődés és kormányzás üt tanyát. Reményiem és hiszem, hogy Szekszárd igy fog fejlődni, — adja Isten! . . de ezen fejlődéssel együtt a kormányzó vagyis hivatalnok, — közművelődési, — kereskedelmi és iparos elemeknek összeműködésével egy
