Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-02 / 35. szám
1905. szept. 2. KÖZÉRDEK 5 nálni akarunk Szekszárd városának és köny- uyiteni helyzetén a bérlőnek is, ki nem éppen egy maga okozója az ottani bajoknak. Átsiklunk tehát most a kisebb hibákon, hogy t. i. télben, tavasszal a nagyvendéglő előtt van a legnagyobb locs-pocs és sár, hogy a vendégek és szomszédok szöknek a disznóhizlaló és istálló átható szagától, s attól a rettenetes bűztől, amely az uradalommal közös, tisztátalanul tartott kapun keresztül a város legélénkebb utczájára kiárad. Ezek orvoslására a jövőben elég lesz a város erélyes rendőrkapitányának egy-egy tekintélyesebb összegű birsága. De ott van belől a nagyvendéglő. Szerencsétlenebb czélszerütlen- séggel, mondhatni, ostobább módra még nem renováltak épületet, mint ezt a mi vendéglőnket. A főlépcsőháznál levő földszinti és emeleti folyosók oly szükek, sötétek, hogy a vendégnek már az első belépése után oda minden illúziója Ezen lehangoló -sötétségen segíteni világitó ablakokkal, magának a városnak a kötelessége. Úgy szintén az ő tennivalója a botrányos illemhelyeknek teljes átalakítása is. — Ha a régi községi orvosnak nem volt kötelessége itt a rendszeres közegészségügyi vizsgálat, az uj városi orvosnak kötelességévé kell tenni. S itt még nem szabad megállapodni, ha csak a város azt nem akarja, hogy teljesen értékét veszitse sok pénzébe került vendéglője Úgy halljuk, hogy a bérlőnek megvan a jószándéka, hogy a mostani rozoga, vagy tisztátalan bútorzat helyett modern bútorzatot — rézágyakat stb. szerezzen be, a városnak legalább annyiban kötelessége kezére járni, hogy hozzájárul az alapos tisztogatáshoz, lekapartatja a falakat, felszedeti a padlózatot, vagyis pár ezer forintot kidob az ablakon, de amely a jövő bérbeadásnál visszajöhet az — ajtón. Az istálló, vagy az úgynevezett gazdasági udvar is teljesen elkerítendő, mert igy igazán csak egy nagy falusi kocsma benyomását kelti a nagyvendéglő. Ezek jutnak hamarjában az eszünkbe. Van még több baj is, azonban törje a fejét rajta az uj képviselő testület. De hogy komolyan foglalkoznia kell a vendéglő-kérdéssel, annyi bizonyos. S nem elég a szerződést csak megkötni, de gondoskodni kell a felügyeletről és a szigorú ellenőrzésről is. így aztán lesz rend és tisztaság s ha ez meglesz, vissza jönnek az elszoktatott vendégek. Az utazók nem nyilatkozgatnak majd a fővárosi lapokban a szekszárdi tarthatatlan vendéglői állapotokról s ha még a kávéház Ugye is rendezve lesz s nem látunk benn, a kávéházba egyátalán nem illő egyingujjas alakokat, akkor nem kell majd pirulnunk a hozzánk nagy reményekkel jött, de álmatlan szemekkel, kitetovirozott testtel távozó vendégek jogos felháborodása miatt. Á szekszárd-bátai Dunayedgát társulat igazgató választmányának ülése, A szekszárd-bátai Dunavédgát társulat igazgató választmánya múlt hó 31 én, dr. Hirling Ádám elnöklésével ülést tartott. A választmányi ülésen részt vett Wirthl József kir. főmérnök, miniszteri megbízott is. — Tallián Béla volt miniszternek lemondását tudató levelét, valamint György Endrének, a földmivelésügyi minisztérium átvételét tud- tul adó leiratát — tudomásul vette, a választmány. Hollós Alajos lemondását az ügyészi állásról — tekintettel betegeskedésére — elfogadták s részére végkielégitésül egy évi fizetését, 1000 koronát szavaztak meg, illetve ennek az összegnek kiutalását javasolják a közgyűlésnél. Helyére ügyész titkárul az eddigi helyettest, dr, Orfjy Gyula szekszárdi ügyvédet választották meg. Ezután Tóth Károly társulati igazgató, főmérnök javaslatait tárgyalták le. Az igazgató-főmérnök tüzetes jelentést terjesztett elő a junius 18—19-iki felhőszakadás okozta károkról. A viz kiöntésének okát az alacsony ivezetii vasúti hidban látja. A társulat már 1900-ban figyelmeztette a hid létesítőit, Tolnavármegyét, Szekszárdot és a vasút társulatot az ebből származó veszedelemre, de akkor a helyszíni tárgyalás után az érdekelt fél, a vármegye azt a határozatot hozta, hogy az iratokat ad acta tette. Most újra felvételt kérnek és pedig delegált hatóság, vagy bírói ut igénybe I vételével. Mivel tehát a társulat hibásnak nem érzi magát a Csillag Ferencz által kívánt 100 és a Héber Mihály által szintén árvizokozta kárért követelt 250 koronát nem fizetik meg. Jelentést tesz a főmérnök a baktai záporut, a csatári árok, az ebesi árok, a tótvölgyi árok eliszapolásáról s arról, hogy a néhol 1 méter magas iszap réteg eltávolításán 46 ember dolgozik szakmányba s 16 napszámba. Eddig elé már 7804 kor. 16 fillérbe került a tisztogatás, igy az előirányzat felét már elköltötték, bár a munkálat még csak V3 részben kész. A többlet kiadást az egyéb czimen megtakarított összegekből fedezik. így megtakarítás van az árvíz elleni védekezésnél, mert a megszavazott 4000 koronából még csak 1170 kor. 81 fillért költöttek el. A fakadó vizkárok meggátlására, az igazgató - főmérnök beterjesztette tanulmányát és a költségvetést. E szerint 6V2 kilóméter hosszban szorító gátakat kell húzni a bátaszéki és hátai határban. Ennek költsége 4296 koronát tenne ki. E munkálatra nézve majd az uj választmány fog érdemlegesen határozni. Belvizek szivattyúzására az idén csak 2774 kor. 68 fillért fordítottak, mert oly csekély volt a viz, hogy Bátaszék kórtéré, múlt hó 17-én a zsilipeket is felnyitották 2 napra. A viz Alsónyékig jött fel s az ottani birtokosok szükségletét teljesen kielégítette. Sümegi Imre és társai kérelmét, bogy a 1 borgasi záporjárás szabályoztassék méltányosnak találták. E czélra 950 kor. 50 fillért j folyósítanak, de a fuvarozást és kisajátítást [ a bát< i földbirtokosoknak kell magukra vállalniok. Töltés felmagasitási munkálatra a tavasszal 11149 kor. 84 fillért adtak ki, de mivel már ősszel is elköltötték 11215 kor. 68 fillért, 2365 kor. 52 fillér a biteltullépés. Az ősszel és télen folytatandó munkákra 17634 kor. 48 fillért megnem haladó hitelt kért az igazgató-főmérnök. A társulat bevételeinél, a sárvizi rakodó bérbeadásánál az előző évihez képest 501 kor. bér helyett csak 275 koronát lehetett elérni. Ez a borforgalom hanyatlását mutatja, viszont azonban előfü eladásból 8429 kor. 12 fillért, sarjuért pedig 1274 kor. 12 fillért vettek be, ami pedig a nagy takarmány hiányra vezethető vissza. — A választmány az igazgató főmérnök jelentéseit egyhangúlag tudomásul vette. A költségvetést a következőkép állapították meg: A) Szükséglet. Igazgatási költségek 12300 kor. Felügyeleti költségek 6591 kor. Árvédelem 12000 kor. Fentartás 25900 kor. Adósság kamatai és törlesztése 19000 kor. Építkezés 20000 kor. AI Összes szükséglet 95791 kor. B) Fedezet. Állami adóvisszatérités 62396 kor. 52 fill. Bevétel terményekből 8000 kor. Bérletekből 473 kor. Földhitelintézeti 40,000 kor. tartalékalap kamatai 1552 kor. Szekszárdi hitelbanknál levő 41,500 kor. árvédelmi tartalék és az ugyanott elhelyezett 36,500 kor. rendkívüli tartalékalap kamatai 2753 kor. 58,700 kor. pénztári feleslegek fél évi 31/2°/0 kamatai 1025 kor. Bj Fedezet 76199 kor. 52 fill. Költségvetési hiány 19591 kor. 48 fillér. E<en hiány fedezetéül a társulat pénztári feleslegei szolgálnak. CJ Vagyonmérleg 1905. decz. 31-én. Összes készpénz vagyon 182937 kor. Leltiiri vagyon 2463913 kor. 28 fill. Teher. A földhitelintézettől felvett 400,000 kor. kölcsönből fennáll 1905. decz. 31-én 382005 kor. 45 fill. Az őszi közgyűlést szeptember hó 16-án délelőtt 10 órakor tartják meg. Sárgult lapok Tolnavármegye történetéből. R főispán sallápiuma kétszáz évvel ezelőtt. A régi időben a tisztviselőknek alig volt valamelyes állandó fizetésük; leginkább csak az alsóbb rangú tisztviselők kaptak 100—200 forintot és ezt salláriumnak hívták latinosán. A magasabb rangú tisztviselőknek egyes hivatalos működésükért tiszte- letdij járt s ezt honoráriumnak nevezték. Kiküldetések alkalmával pedig napidijakat számítottak fel s ez volt a diurnum. Ilyen háromféle módozatú fizetéssel díjazták régente a tisztviselőket, mert az állások abban az időben inkább megtiszteltetés számba mentek s mindenik tisztviselőnek meg volt a maga birtoka, melynek jövüdel- méből úri magyar nemes módra megélhetett. Az alispánnak — de főkép a főispánnak állandó fizetés vagy mint akkoriban nevezték sallárium nem járt; az alispán honoráriumot vagy diurnumot kapott, — a főispán pedig csupán honoráriumot. Vármegyénkben ezelőtt mintegy kétszáz évvel mégis megesett az az eset, hogy a vármegye a főispán részére állandó évi fizetést, salláriumot szavazott meg. Igaz aztán az is, hogy a vármegye urai mindenféle akadályt előgürditettek, hogy az akkori főispán gróf Nesselrodt, sohase lásson ebből az évi fizetésből egyetlen kongó garast sem. Igen érdekes és nekünk utódoknak mulatságos is az a huza-vona, amelyet a vármegye folytatott kilencz éven keresztül a főispán salláriumának ügyében. Az egész huzavonának lefolyása a következő : 1711-ben a vármegye egyetlen distric- tusból (kerület, járás) a dunafüldváriból állott. Ebben aztán benne voltak a vármegye összes, akkor létezett, jobban mondva épségben maradt községei, mindössze huszonegy. Ez a csonka vármegye 1711. szeptember 23-á*n Szekszárdon tartott közgyűlésén elhatározta. hogy ezen év február 1-től kezdő- dőleg a főispánnak évi 1000 imperialist fizet salláriumkép. Ezer császár arany ! rengeteg pénz volt ez abban az időben, különösen a vármegye akkori nyomorult állapotát tekintve. Gróf Nesselrodt, a főispán ragaszkodott ehhez a nyakló nélkül hozott határozathoz, ámde igen természetes volt az is, hogy a vármegye igen egyszerű okok miatt nem tudott fizetni. Az 1713. márczius3-án tartott közgyűlésen arra kérték a főispánt, hogy legyen türelemmel, mert üres a kassza. Ugyanazon év áp- ril 3-án tartott közgyűlésen azok az urak, akik előzőleg megszavazták a magas salláriumot, tudván jól, hogy egy kis hibát követtek el ezzel, — hogy a főispánt hallgatásra birják, de meg köztudomású se legyen a dolog, elhatározták, hogy in sortéra dis- cretionis, úgy suba alatt suttyómba fizessen ki az adószedő a főispánnak — a hátralékos 2000 aranyból 300 aranyat. Az adószedő azonban úgy látszik, hogy ezt sem tudta megfizetni, mert már a május 22-én tartott közgyűlésen ismét a türelmes várakozás kérésével elégítették ki Nessel- rodtot. A türelem dicső erény ugyan, de Nesselrodt ezzel nem érte be s igy a legközelebb junius 28-án tartott közgyűlésen azt határozták, hogy mivel az eddig való salláriumot nem fizethették meg, de most sem tudnak fizetni, tehát az adószedő vesse ki a rendes adóforint után 15 dénárjával, hirdesse ki a falukban, hogy a lakosok minél előbb fizessék meg, hogy a salláriumot meg adhassák a főispánnak. Ez a határozat és ennek kihirdetése éppen czélszerü volt arra, ami utána következett. Ekkorra már vármegyénk kezdett népesedni, itt is, amott is uj uradalmak kelet keztek s a fölszaporodott földesuraknak gazdatisztjeik voltak, akik egyúttal uraik megbízásából és nevében a közgyűléseken részt vettek. 1713. julius 26-án Szekszárdon tartottak közgyűlést, melyen szóba került a
