Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-12 / 32. szám
3 1905. aug. 12. KÖZÉRDEK tisztviselőinek: Szévald Mór, Nagy István, báró Jeszenszky György főszolgabiráknak, továbbá a sztrájk színhelyén működött Reich Oszkár, dr. Sztankovánszky Imre, Sörös József, dr. Bernáth Béla, Bajó János, dr. Hagymússy Zoltán, Késmárki/ Dezső szolga- biráknak s báró Jeszenszky Ödön tb. aljegyzőnek. Indítványára a közgyűlés köszönetét nyilvánítja a megbecsülhetlen szolgálatot tett csendőrségnek s katonaságnak s ezt a köszönetét a IV. hadtestparancsnoksággal, valamint a székesfejérvári csendőrkerületi parancsnoksággal is közli. Az alispáni jelentés konkrét indítványára a sztrájk viszonyok s a segítés eszközeinek tanulmányozására Jeszenszky Andor gazdasági elnököt kéri fel, elhatározza újból a járásoknak a központtal való telefon összeköttetését, felír, hogy az előbbi közgyűlés határozatával ellentétben a központi járási II ik szolgabirói állás a sztrájk mozgalmakra való tekintetből ne szüntettes- sék be s az árvaszéknél nem ülnöki, de II. oszt. jegyzői állás szerveztessék, melynek költségeit az állam vállalja el. József kir. herczeg halála felett a vármegye mély részvétét fejezi ki özvegyének, valamint fiának, József kir herczegnek. Meleg hangon emlékezik meg a jelentés Korbonics Dezső árvaszéki ülnök eliiuny- táról is s az alispán egyúttal bemutatja Fördős Vilmos volt tiszti ügyésznek sikerült olajfestésü arczképét is, a melyet 500 korona költséggel Pór Bertalan festőművésszel festetett meg. A számonkérő szék jelentését tudomá- j sül vették s a Korbonics Dezső halálával megürült árvaszéki ülnöki állásra, a másik pályázóval, Véges János árvaszéki jegyzővel szemben általános felkiáltással Bajó János paksi szolgabirót választották meg. Nagyobb mozgalmassággal járt Bajó János állásának betöltése. Két pályázó volt: dr. Hagymássy Zoltán tb. szolgabiró és báró Jeszenszky Ödön dr. tb. aljegyző. Eötvös Károly és társai kérelmére a főispán névszerinti szavazást rendelt el. A virilisták Sztankovánszky János, Boda Vilmos, Jeszenszky Andorból álló bizottságnál, a választottak pedig Kovách Sebestyén Endre, Sass László s Rátkay Lászlóból álló bizottság előtt szavaztak. Báró Jeszenszky Ödön dr. 118 szavazatot, Hagymássy Zoltán pedig 99 szavazatot kapott, így br. Jeszenszky Ödön lett a paksi szolgabiró. A völgységi járás szolgabirájává egyhangúlag Becht Ödön tb. szolgabirót választották meg. A Halász Géza nyugdíjazásával s a Bajó János ülnökké választásával megürült két I-ső osztályú szolgabirói állásra Késmárky Dezső és dr. Sztankovánszky Imre Il-od szolgabirákat léptette elő a közgyűlés. Az esküdtbiróságról szóló törvény értelmében alakítandó bizottság tagjai a régiek maradtak s ezután rákerült a sor a közgyűlés legérdekesebb, izgalmasságban sem utolsó pontjára, Fejérváry miniszterelnöknek bemutatkozó levelére. Magát a leiratot csendben, türelemmel hallgatta meg a közgyűlés, bár keményebb hangok is voltak hallhatók. Az ellenzéknek Rátkay László, Boda Vilmos, Grünwald Lajos és társai által benyújtott javaslatát Sirnontsits Elemér főjegyző olvasta fel. Egye.gy sikerültebb passzusnál fel-felhangzott az éljenzés. Az állandó választmány határozati javaslatát szintén Sirnontsits Elemér főjegyző olvasta fel s ő is fogalmazta. — Klasszikus rövidséggel, precziz tömörséggel fejezi ki mindazt, amit más törvényhatóságok Íves határozatok hig levére eresztettek tel. Kiérzik belőle, hogy férfi irta, mert határozottság lüktet minden sorában, a szilárd meggyőződés ereje sugárzik elő minden betűjéből, éppen ezért a higgadtan mérlegelőt meg is tudja győzni. Ez a Tolnavármegye jegyzőkönyvében díszes helyet érdemlő nevezetes irat szószerint való szövegében ekként hangzik : Tolnavármeyye közönsége át lévén halva a magyar alkotmány szentségének védelmében őt megillető hazafias kötelességei tudatától, szem elölt tartva azt, hogy követendő megtartásának és hozandó határozatainak a magasztos czél nagyságához illő komolysága, ereje és megtámad- hatatlansága csak agy lesz, ha azokat mindenkor az ország törvényeinek védelme alá helyezi, egyértelemmel és egy- akaraltal kijelenti, hogy az alkotmány épsége mellett őrt állva, minden, az al- kotmányt netán érhető támadásnak törvényes és igy jogos hatáskörét fogja ellene szegezni. S minthogy a tárgyalás alatt álló leirattal bemutatkozó kormány az országgyűlés többségének bizalmát nélkülözi s ennek következtében helyén való megmaradása a parlamentárismus követelményeivel egyenesen ellenkezik, — midőn a vármegye közönsége a leiratot irattárba tétetni rendeli, egyszersmint kimondja, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik s a kormány leiratában kifejezésre juttatott várakozással szemben, azon várakozásának ad kifejezést, hogy az ország ügyeinek vezetését mihamarabb egy erőlködnek azon, hogy minél távolabbra jussanak a bírótól. Olyan hullám torlaszok jönnek ekkor feléjük, hogy pillanatra mind a két csónakot vízzel borítják s abban a pillanatban a hullám rivalgása közt is meghallatszik valami recsegés. A két csónakot összeverte a hullám s a menekülők csónakja recsegve tört össze. S ekkor a kettétört csónak ott járt az j András csónakja körül, s egyik darabon sem volt senki. De a másik pillanatban már mindkét oldalról belekapaszkodtak az András csónakjába. A mint András pedig a férfi fejét felemelkedni látta a villám fényénél, abban a pillanatban lesújtott fokosával. ügy oda talált, hogy több utravaló nem kellett. De látta az ütést a másik oldalon fel- emelkedő nő is. — Gyilkos! — sikoltozott az, megölted a kit szerettem, megölted testvéredet. András kezéből kihullott a fokos. A csónakja mellett lihegő holttestet megragadva, magához emelte s várta a villám fényét. S a mint az jött, megismerte a megölt- ben Dani testvérét. Isten bocsásson meg neked is, nekem is, — mormogá András és visszaadta a Balatonnak a holtat. Te pedig asszony, menekülj, ha tudsz. Fogd meg a tört csónakot, azzal talán kimenekülhetsz és élhetsz tovább, ba van erőd hozzá. S azzal lekapcsolta a sikoltozó asszony kezét s egy hatalmas tóditással elhaladt tőle s igyekezett a túlpartra, hogy felkeresse újból az ő fővezérét, a dicső Bercsényit s felkeresse a halált. S fújta ismét kedvencz tárogatóját, dalolták vele a kifáradt katonák a kedvencz nótáikat, a „Repülj fecském ablakára“, meg „Zöld asztalon ég a gyertym“ nótákat, a melyet aztán nemsokára felváltott a bujdosók nótája „őszi harmat után, piros csizmám nyomát hefedi a hó“. S űzték, verték tovább a labanezokat, miglen Andrást is megtalálta az a golyó, a mely feledtet mindent, bánatot, örömet, kedvest és hazát. S a csaták rettegett hősei is tapasztalták, hogy : »Kincs, pompa, fény, hir. munka, rang Ködpára mind, fent és alant!« Csak örök az alvás, a melyből csak a másvilágon van felébredés! Elérte a végzete az asszonyt is, mert csakhamar panasz ment boszorkánysága miatt a tekintetes nemes Somogyvármegyéhez, s különösen Bakajtós uram hiteles és részletes vallomásai alapján Keselynével egyetemben boszorkányságban bűnösnek találtattak s halálra ítélték őket. így lett vége a tárogatós boszorkányfeleségének. az országgyűlés törvényes többségéből alakuló parlamentaris kormány fogja átvenni. Kimondja továbbá a törvényhatósági bizottság, hogy ebbeli várakozásának törvényes intézkedésekkel való támogatása czéljából az 1886 XXI. tcz. 20. §-ában biztosított jogát igénybe veszi és sem az országgyűlés által meg nem szavazott adó tényleges behajtására, sem a meg nem ajánlott ujonezok tényleges kiállítására vonatkozólag netán kibocsátandó rendeleteket végrehajtani nem fogja. Végül kijelenti a törvénghatósági bizottság, hogy minden olyan kísérlet ellen, mely az ország törvényeinek mellőzésével vagy megsértésével akarna kormányozni, eleve is tiltakozik s azon bizalomnál fogva, melylyel a vármegye közönsége az általa választott tisztikar kétségtelen hazafisága, alkotmány és törvény tisztelete iránt viseltetik, megnyugvással látja a tisztikar, mint a törvények és rendeletek végrehajtására hivatott tényező — s köztünk első sorban a vmegye alispánja, — kezében azt a feltétlen és alkotmányos jogot, hogy amennyiben a vármegyéhez törvénybe ütköző rendelet érkeznék, az ellen az 1886. évi XXI. tcz. 68. §-a értelmében azonnal felterjesztéssel éljen és ha a miniszter a felirat ellenére rendeletét továbbra is fenntartaná, az ilyen rendelet tárgyalása végett a törvényhatósági közgyűlést azonnal összehívja. Riadó éljenzés és taps honorálta az igazán fennszárnyaló hazafias határozati javaslatot s pár perczig úgy látszott, hogy eldőlt a sorsa az előbbinek. Megkezdődött a magas színvonalon álló vita. Legelsőnek Boda Vilmos szólalt fel. Elismerte az állandó választmány javaslatának hazafias hangját s annak 3 első pontjához a legnagyobb készséggel hozzájárult. Megbízik az itteni hazafias vezetésben, elejti a 20 tagú bizottság kiküldését, javaslatának az önkéntes ujonezokra vonatkozott részét (kapott is érte egy oldalvágást Griinvald Lajos úrtól a lapja tulajdonosától: „eláll“) De szerinte a legfontosabb résznek az önkéntes adózásnak bele kell kerülni az állandó választmányi javaslatba s hogy a határozat egyhangú legyen, ezt a két sor pótlást indítványozza : önkéntesen befizetett állami adókat a községi közigazgatási alkalmazottak és tisztviselők el nem fogadhatnak. Boda után Szabó Károly bizottsági tag szólalt fel pártolva Boda javaslatát. Hatásos szónoki fellépte, az előadás jól alkalmazott páthossza, mindég megszerzi szavainak az általános figyelmet. Elmondta, hogyr bár nem valami biztatók voltak az előjelek (nov. 23) de azért bizalommal fogadja az állandó választmány javaslatát s bizalmát arra épiti, hogy a vármegye főispánja a főrendiházban a bizalmatlanságot szavazók között volt, a vármegye alispánja pedig egyenesen elfordult a szabadelvű párttól, aztán meg a vármegye megszavazta márcz. 15-éaek megünneplését is, hanem hát a félúton megállani, vagy arról letérni s mellékutra tévedni nem szabad. Ha igaz, hogy inparlamentaris a kormány, úgy nem csak joga, de kötelessége is elősegíteni mindenkinek, hogy helyén ne maradhasson, meg kell tehát tagadni az önkéntes adó elfogadását is. Nincs ugyan olyan anyagi körülmények között, mint Szilágy megye főispánja, deugyő csekély erejével, mint Tolnavármegye a maga hathatósabb eszközeivel bizonyára minden lehetőt elkövet, hogy a tisztviselőket az anyagi és erkölcsi károsodástól megvédje. Ezért csatlakozik Boda Vilmos indítványához. Szabó Károly után Rátkay László szólalt fel. A parlament forró levegője csak megnövelte eltagadhatlan szép szónoki képességét. Tud sima, suttogó lenni mint a lágy zefir, de szavának szép hasonlatai, színes virágai között, suhog a gyilkos aczél, néha bizony lesújt az ellenzéki nagyobbat mondás pörölye is, de szívesen hallgatja benne mindenki a — poétát. Ez alkalommal jogi oldalától kezdi a kérdés fejtegetését. Azt bizonyítgatja, hogy adózni nem magánjogi, hanem közjogi kötelesség, a mostani körülmények között tehát
