Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-22 / 29. szám
TOLNA VARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELD HETILAP. Ix/dlegrjelenik m.i:n.d.exi szombaton. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmuukatárs : HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdon. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 10S5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. ELŐFIZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 filL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. fURDETÉSE^ legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Aratási gondolatok. Vármegyeszerte keresztekben áll a gabona, a gazda verejtékes munkájának eredménye. Istennek legyen bála, az idei munka eredménye általában kielégítő. Ha nem is bőséges mindenütt a termés, a legtöbb helyen megelégedés kél az aratás nyomán. Itt az ideje, hogy egyszer vala- hára a termés megfelelő legyen, hiszen már évek óta annyi elemi csapás sújtja a gazdákat, hogy se szeri se száma. A legutóbbi esztendő pedig akkora drágaságot idézett elő, a milyenre a közel múltban nem volt példa. És ha ezt a rendkívüli drágaságot első sorban a fogyasztó közönség érezte is meg, erősen sújtotta a termelőket, a gazdákat egyaránt. A nagybirtokok még csak könnyen kiheverhetik az elemi csapásokat, de bizony a kisgazda, a ki sok helyen a vetőmagot is alig kapta vissza, éveken keresztül kénytelen sanyarogni egy esztendőnek rossz termése miatt. Az adót, a kamatot végtére is meg kellett, és meg kell fizetni, s ha nincs miből, jön a végrehajtó és elviszi a borjut, a tehenet, a lovat, a házat. Élni is kell, a mi szintén pénzbe kerül, különösen ha a föld nem termi meg a szükségeseket. A mostani jó termés talán javít valamit a bajokon; de fölmerül a kérdés, milyen lesz a gabona ára? Hiszen igaz, ránk fér egy kis olcsóság a mai drága világban. De kérdés, vájjon a jó termésből származik-e oly haszon a termelőre és fogyasztóra, mint a milyenre jogosan számíthatna mindkét fél. Fájdalom, a gazda igyekezetének, verejtékes munkájának gyümölcse jórészben a börze feneketlen zsebébe vándorol, a hol soha nem termett nagy gabonamennyiségeket adnak, és vesznek, s a spekuláczió eredményekép a gabona-árakat mesterségesen leszorítják. így lesz a hitvány játék áldozata a kisember, a ki kénytelen termésén úgy túladni, a hogy azt Budapesten a dunaparti palotában elhatározzák. A meglehetős jó termésből végre is alig marad valami, s alig lehet arra gondolni, hogy a gazdálkodás inten- zivitásának fokozására valamit befektethessen a gazda. Mert hiszen az is nagy baj, hogy a kisgazda nem bir lépést tartani a modern átalakulással, nincs pénze arra, hogy gazdaságát több irányban fejleszsze, hogy uj és újabb jövedelmi forrásokat keressen. Vagy pedig újabb adósságokat kell csinálnia, holott a régit is alig bírja kifizetni. Bizony a jó termés daczára sem látjuk valami rózsás színben az aratás után beálló helyzetet. Úgy tetszik, hogy a javulás csak pillanatnyi és csak épen arra jó, hogy megmeneked- jttnk attól a nagy nyomorúságtól, a melyből a múlt évben bőven kijutott. Hiszen ez is valami, de ez az állapot mégsem nyugtathatja meg azok lelkét, a kik a jövőre is szeretnek gondolni. A folyton ismétlődő sztrájkok, a nagyarányú kivándorlás, az általános elégedetlenség félelemmel töltik el a lelkeket, s a történelem ismerője önkénytelenül a véres Dózsalázadásra gondol, a mitől mentse meg az Isten szegény Magyarországot. Alapos átalakulásra van szükség ; szocziál- és gazdaságpolitikai reformokra, melyek módot nyújtanak a boldogulásra, az egyes osztályok nemzetgazdasági szerepének kiszélesitésére, az elégületlenség megszüntetésére, az erők nagyobb mértékű kifejtésére, szóval a nyomorúság okozta forrongás lecsillapítására. T^lECZÜ. Dalaimból. i. Még rejtegetjük nagy szerelmünk, Titkunkról ajkunk még nem szólott; Bár lelkünk tán már évek óta, Mint lángoló nap az égboltba, — Úgy egybeforrott. Csak rejtegessük, titkoljuk még, Maradjon meg szép sejtelemnek: Míg majd, az első, édes csókban, Százszor suttogjuk elhalóan . . . Szeretsz ? . . . Szeretlek! II. Kis egyszerű szobában élek, De álmaim tiindéri szépek ; Király leányról szövöm egyre, Saját nyomorom elfeledve 1 Meddig tart még e csalfa játék f Mig közzénk majd a valóság lép : Négyes fogatom s szélvész módra Királyleánykám elrabolja! III. Hát mért varázsolt én elém a végzet, Ha czéltalanul lángol e szív érted; Ha nincsen arra hatalom e földön, Hogy lelkünk szárnya együtt égbedöljön ?! Maradtál volna inkább ismeretlen, Nem háborogna oly nagy kín szivemben; És mégis, hogyha nem ismerhetnélek . . . Mily puszta lenne nélküled az élet. IV. Rég megtörtént már a válás, Rég lemondtam róla, Rég elzengtem hattyúdalom Sírva, haldokolva . . . Elfeledni mégse tudtam, Szivemben orczája t . . . Mig az dobog, élni fog ő — Könnyekbe, nótákba ! SZENDRÖI JÓZSEF. Esterházy Bálint gróf emlékiratai* Irta: Junius. Esterházy Antal gróf, a vitéz kurucz tábornok, fejedelmével, II. Rákóczi Ferencz- czel s/.ámüzetésbe ment s a mig a fejedelem XIV. Lajos vendégeként Párisban tartózkodott, lengyel földön, Szmolenszk tájékán lakott. Azután fejedelmével a török szultán ♦Pár héttel ezelőtt mi ugyan már ismertettük ezt az érdekes emlékiratot, de a „B. H.“-bau meg- jeleat eme közleményt, a benne rejlő sok érdekes adatnál fogva, alkalomszerűnek tartjuk közölni. A szerkesztő. árnyékában, a kis-ázsíai Rodostóban vonta meg magát s ott is halt meg. Halála előtt ! egy esztendővel, 1721-ben, Bálint nevű tizenhat esztendős fia az ifjú Bercsényi Lászlóval Rodostóból Francziaországba ment s ott katonának állott. Bercsényi László huszárezredet j állított s Esterházy Bálint a Bercsényi huszárezredében vállalt szolgálatot. Utóbb maga is ! szervezett huszárezredet s mint annak parancsnoka halt meg fiatalon, alig negyven éves korában. Francziaországban megházasodott. | Az előkelő de la Nogaréde családból nő- ! sült s háláidkor egy Bálint nevű három éves fia s egy Marianna nevű még kisebb leánygyermek maradt utána. Ez a Bálint, a ki már franczia földön, franczia anyától született, szerzője a szóban forgó emlékiratoknak. Emlékiratai az eredeti kézirat nyomán, egész terjedelemben most jelentek meg először a Daudet Ernő gondos kiadásában, terjedelmes és alapos bevezetéssel. Azonban | már eddig sem voltak egészen ismeretlenek. Feuillet de Conches: Louis XVI. Marie- Antoinette et Madame Elisabeth (XVI. Lajos, Maria-Antonia és Erzsébet) czimii munkájában egy másolat nyomán részleteket közölt belőle Tévedett azonban, a midőn az emlékiratok szerzőjének megtette azt az Esterházy Ferencz grófot, a ki az osztrák ármádiában volt ezredes, a ki csak 1772-ben s csak rövidebb időre került Párisba, a hol igen zajos és igen tékozló életet élt. Kalandjairól s arról a párbajáról, a melyet egy
