Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-08 / 27. szám
4 KÖZÉRDEK Az 0. M. G. E. ez állásfoglalása alapján most ez irányban felhívást intéz valamennyi törvényhatósághoz és a szövetkezett gazdasági egyesületekhez. Közli egyúttal velük, hogy a czigányügy rendezése érdekében szükségesnek tartja, hogy : 1. A kóbor czigányok gyermekeit 7 éves korukban elhagyottaknak nyilvánítsák s nevelésükről az állam gondoskodjék. 2. A czigányok kóborlását betiltsák és szigorúan büntessék és a kóborlásba visszaeső czigánytól a lótartást is megvonják, há- zalási és vándoripari igazolványokat egyáltalában ne kaphassanak. 3. Minden kóborló czigány illetőségi helyét megállapítsák s a letelepülésre kényszerítsék ; akinek illetősége ki nem mutatható, a hatóság hivatalosan állapítsa azt meg oly módon, hogy illetőségi hely az a község legyen, ahol az illető czigány legtovább tartózkodott. Hogy ebből kifolyólag a községeket kiadás ne terhelje, az ily kényszerilletőségből származó költségeket vállalja magára az állam. 4. A külföldi illetőségű kóbor czigá- nyokat kérlelhetetlenül ki kell tolonczoltatni s a jövőbeli nem szabad őket bebocsátani az országba. 5. Végül szükségesnek tartja az 0. M. G. E., hogy a kóbor czigányok ügyét or- | szágosan központosítsák s az azzal összefüggő | ügyek kezelését és nyilvántartását bizzák egy középponti hatóságra. Az O. M. G. E. ama javaslataival több törvényhatóság és gazdasági egyesület már legközelebb foglalkozik, főleg azok, melyek területén a vándorczigányok garázdálkodásai tűrhetetlenek, igy van kilátás reá, hogy ez a kérdés, ha egyszerre a végleges megoldás stádiumába nem is jut el, de legalább a kezdet legkezdetén egyszer már túlesünk s ez a czivilizációra szégyenletes állapot a veszedelmes mozgó faj állandó letelepítésével, ha most nem is, de jó idők múltán hazánk, sőt az egész müveit világ örömére mégis csak meg fog szűnni . . . A kaszinó vendéglő ügye. Ma este fél 9 órakor a kaszinó nehány tagja értekezletet tart a kaszinói vendéglő, illetve ellátás bérbeadása tárgyában. Legnagyobb sajnálatomra hí vatalos utón leszek s igy személyesen az értekezleten részt nem vehetek. Miután pedig kaszinónk ezen rendkívül érzékeny ügyéhez hozzászólni én is szeretnék, nézetemet az alábbiakban, mindazoknak, a kiket illet és a kiket érdekel, ki akarom fejteni annál is inkább, mert az ügy oly kényes, hogy végleges döntések hozatala előtt az, ugyancsak alaposan meghányandó-vetendő. A velem született őszinteséggel előre megmondom érveléseim eredményét s csak azután érvelek. Erős meggyőződésem az, hogy a kaszinó ellátását más, — mint a jelenlegi módon biztosítanunk alig sikerül s áldatlan, — s magát később erősen megbosszuló munkát végeznek mindazok, a kik ezen ügy egyéb megoldása érdekében kardoskodnak s a más megoldást esetleg diadalra juttatják. Avagy tagadhatja-é valaki azt, hogy nics olyan megoldás, a melyet ebben az ügyben a kaszinó már meg nem próbált volna ? ! Es állíthatja e valaki azt, hogy csak egyetlen egy ily kísérlet is valamire való eredményt mutatott volna ? ! Megpróbáltuk az étel és ital-kiszolgálást vállalati utón biztosítani, a biliárd- és kártyapénz kezelést, a fűtést és világítást házilag kezeltük. Ezen módszer mellett a vendéglős nem tudott megélni, a kaszinó igazgatója és pénztárnoka hivatásukba beleőszültek, a kaszinó pedig szép összegeket ráfizetett. Megpróbáltuk azután a nagyvendéglő bérlőjével, azzal érvelve, hogy ha a külön vendéglős nem tudott megélni, majd kifizeti magát annak, a kinek ily módon nincs konkurense s amúgy is van fölös személyzete. A nagyvendéglő bérlője legnagyobb szerencsénkre, rövid idő múlván megköszönte a dicsőséget, daczára annak, és azért műn- j dóm szerencsénkre, hogy a mi epénk ömlött valahányszor csak a legapróbb és legneve- j letlenebb pikoló után kellett kergetnünk a házi szolgát, mert a ninezér ezen időben I csak akkor volt fönn a kaszinóban, midőn i borravalók bezsebelésére- s a tagok zsebein eszközölhető érvágásokra volt kilátás. Egyébképen a kiszolgálás a képzelhető legrosszabb, a személyzet a lehető legindolensebb volt. Megpróbáltuk végre a mostani bérlővel, a ki mindent elvállalt még a fűtést is. | Na — és most az ellenérvelőket hallom hangosan kiabálni. Azt kiáltják oda nekem, hogy „hallja az ur, hát maga nem fázott a télen ?“ Dehogy nem ! csak lassan. Tessék csak meghallgatni. Nagyon messze jár az igazságtól az, a ki ezért, hogy mi télen fáztunk, a bérlőt okolja. Kérem. Ha én valakivel valamely helyiség fűtése iránt szerződést kötök, úgy meg kell mondanom a szerződésben, hogy mily hőfokot követelek. Ha ezt kikötöttem, úgy csak az marad hátra, hogy abba a helyiségbe 80 fillérért egy thermometert tegyek és ha az ellenőrzést ily módon lehetővé tettem s nagyobb kényelem okáért még odaírom egy papírlapra a thermometer fölé, bogy „ezen helyiség 20 C.-ra fütendő“ úgy, lehetővé tettem mindazoknak a kik a vállalkozót ellenőrizni óhajtják, hogy ezen ellenőrzést a legkönnyebben gyakorolhassák. Nem marad azután már más teendőm, mint a vállalkozóval kötendő szerződésben jó sós pönálét kikötni, az esetre, ha ez irányú kötelességét nem teljesítené, s akkor teljesen biztosítva vagyok mindennemű visszaélés, vagy kijátszás ellen. Tehát a fűtéssel ugyan nem voltunk megelégedve, de a mint látható, ez ellen tehetünk, csak kössünk jó szerződést. A mi pedig az ételeket és italokat, valamint a kiszolgálást általában illeti, azt hiszem, ez ellen egyikünknek sem lehet komoly kifogása. Vidéki kaszinóban vagyunk uraim, a hol — mert a vendéglős jövedelme szerény — a kiszolgálók száma csak mérsékelt lehet, az természetes ; megtörténik ezért, hogy egyikünket másikunkat néha kissé megvárakoztatják, de hát arról a bérlő nem tehet; szívesen kétszerezné meg a személyzetét, csak volna kellő fogyasztás, a melyből a személyzet szaporítás költsége futja. A jelenlegi bérlőnk ellen semmiféle kifogásom nincs, s ha rajtam állana, újra ő vele kötném meg a szerződést (az előbb jelzett pótlásokkal), de miután a versenytárgyalást a bérlet kiadása alkalmából mellőzni nem lehet, természetes, hogy kedvezőbb ajánlattevő is akadhat, de feltétlenül szükségesnek és egyedül helyesnek találom, hogy az ellátás a jövedelmekkel és fűtéssel együtt adassék bérbe, hogy az intéző faktoroknak egy emberrel legyen csak dolguk, egy ember feleljen a kaszinónak egy szigorú szerződésből folyólag, a kaszinói gazda és pénztárnok pedig ne legyen kénytelen bárcza és juxtaolva sással tölteni azt a kevés időt, a melyet komoly napi munkája mellett annak a tisztségnek áldozhat, a melyre megválasztjuk ugyan, de nem kérdezzük, hogy tud e nekünk annyi időt szentelni, a mennyit ily förtelmes kezelések igényelnek. Tóth Henrik. VlkOSI ÉLET. Képviselőtestületi gyiilés. Szekszárd község képviselőtestülete a rendezett tanácsú várossá átalakulás előmunkálatai tárgyában 1905. évi julius hó 4 én d. u. 2 órakor a városház nagytermében gyűlést tartott, melyen a következő határozatokat hozták : 1. A gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Török Béla és Tomcsányi Lajos képviselőtestületi tagok küldettek ki. 2. A m. kir. belügyminiszternek a rendezett tanácsú váx-ossá való átalakulás megengedése tárgyában kiadott leiratát a képviselőtestület örvendetesen tudomásul vette. 1905. julius 8. 3. A városi képviselőtestület tagjainak számát 120-ban állapították meg. Ennek fele a legtöbb adót fizetők sorából jut a képviselő- testületbe, felét pedig és megfelelő számú póttagot a választóközönség választja be a választható községi lakosok sorából. 4. A választás alá nem eső (virilis) képviselők névjegyzékének összeállítására hivatott küldöttség tagjaivá megválasztattak : dr. Hirling Ádám, Fejős Károly, Vesztergomhi Antal és Nagy János. 5. A választók névjegyzékének összeállítására rendelt választmányba beválasztattak : Nagy György bíró, Szeghy Sándor és Wolf Henrik képviselőtestületi tagok. — A tárgysorozat kimerítése után dr. Hirling Ádám főjegyző elparentálta Fög- lein János volt képviselőtestületi tagot, aki részben mint biró és elöljáró, részben mint a képviselőtestület buzgó tagja közel 50 évig működött közre a község ügyeinek intézésében. Indítványára a képviselőtestület Főglein elhunyta felett jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét. EMSEK. — Személyi hir. Wosinsky Mór apát plébános, muzeumiguzgató és országos felügyelő a vidéki múzeumok vizsgálata köz ben néhány napig Bártfán pihen s innen tovább a Dunántúlra kerülve, e hó 10-étől kezdve, Balfon tölti szabadság idejét. — Szabadságolások a kir. törvényszéknél. Ágoston István kir. táblai biró, h. elnök szabadságát e hó 5-én kezdette meg; távolléte alatt az elnöki teendőket dr. Szabó Gyula kir. törvényszéki biró végzi. Ágoston István kir. táblai biró a harkányi gyógyfürdőbe utazott el üdülésre. — Markovich Jenő kir. törvényszéki biró szabadságidejét e hó 7-én, dr. Son nemeiül Frigyes kir. törvényszéki biró pedig e hó 5-én kezdette meg. — A pénzügy igazgató szabadságon. Fink Kálmán pénzügyigazgató szabadságra ment. A hivatalt Győrbiró Benő helyettes pénzügyigazgató vezeti. — A Társadalomtudományi Társulat hálája. A Budapesti Társadalomtudományi Társaság legközelebb tartott közgyűlésén Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőt választmányi tagjává választotta s külön levélben arra is felkérte, hogy nagybecsű működését a társaságtól jövőben se vonja meg. A Társadalomtudományi Társaság Simontsits Elemér főjegyzőnek ez által kiváuta honorálni a szekszárdi Simontsits-féle társadalom- tudományi könyvtárnak megalapítása körül szerzett kiváló érdemét. — A József kir. herczeg szanatórium díszoklevelei. A József kir. herczeg szanatórium egyesület a tüdőbetegek érdekében tett lelkes fáradozásaikért Döry Pálné alis- pánnét és leányát, Döry Natáliát, Rácz József p. ti. számvizsgálót és báró Fiátli Elemér vármegyei aljegyzőt díszoklevéllel tüntette ki. A megküldött díszoklevelek nagyon csinos kiállitásuak Felül a kitüntetett neve van belenyomva, alól József kir. herczeg, Lukács György miniszter s a szanatórium elnökének autogram inja s a következő szöveg : r... a tüdőbeteg szanatóriumok létesítése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett, tirök hálája jeléül József főherczeg szanatórium egyesület.“ _ Ap pongi Gézáné grófné szintén ilyen szövegű oklevelet kapott már régebben. — A kaszinó bazár építési ügya. A kaszinó bazár építő bizottsága vasárnap délelőtt és este 9 órakor ülést tartott Simontsits Elemér elnöklete alatt. Az ülésen felbontották az uj árlejtésre beérkezett ajánlatokat. Szomorú világot vet a szekszárdi és környékbeli építő iparosaink ambitiójára, ámbár annak letöréséhez nagyban hozzájárulnak a tűrhetetlen munkás viszonyok is, azon jelenség, hogy ismét csak két pályázó akadt, akik az első árlejtésre is adtak be ajánlatot. Dicenty László az egységáraknak a terv- készítés költségeivel együtt, ami az előirányzat 1V2°/o teszi ki, 13-8% emelését kérte, az első 17% ajánlata után. Leitersdorfer Ignácz ugyancsak szekszárdi épitő a költségvetés és terv költségein kivül 2°/o egységár emelést, az első 1% engedmény után. Minthogy a
