Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-24 / 25. szám

2 KÖZÉRDEK ministeriumban, a ki nem gavallér? A kit főnöke mindjárt „te“-nek szólit, csak nem maradhat el a többitől ? Felül tehát az ár tarajos hátára. Budapesten lóversenyez, számo­zatlan bérkocsi helyett most már auto­mobilon száguld, vidéken mulat, pezs­gőzik, mivel oroszlánvadászatra nem nyilik alkalom, cserkészik snepfekre kaczkiás menyecskékre, s mikor el­úszott az apai vagyon, megkezdődik a hajtóvadászat — hozomány után. — Ott van tehát a farsang minden érde­mes bálján, kaszinó, nőegylet mulat­ságán, júniusi majálisain, a táblai el- nökné, vagy a nagyságos alispánná tea-zsurjain. Budapesten pedig szín­házba kiséri a számvevőségi főnök, vagy miniszteri tanácsos urélemedett leányait. S mikor aztán családot kell alapítania, még szerencsés, ha a „boldog meny­asszony“ rengetegnek hirdetett, de har­madára leapadt hozományával kiránt­hatja a nyakig-adósság hínárjából. S a leányok nevelése sem külömb. A felsőbb leányiskoláink minden évben leteszik a vizsgát, uramfia, még a fő­zésből is — - a sajtó előtt. Köszönöm, nem kérek a „képletek“ alapján készült vesepecsenyékből, s kimondhatatlan nevű tortákból. De nem az a baj, hogy valaki főzni meg nem tanul az iskolában, hanem az, hogy az iskola csak a vizsgára készíti elő növendékét és nem az — életre. Meg az, hogy a leány 11 —13 éves korától folyton ott van a — kirakatban, mint a felczukor- virágozott Dobos-torta. Hja, mert ke­vés a 1\érésiét, korán árulni kell. Haj­dan „megnőtt a leány, ha az ágy alá dugták is“, de ma úgyszólván a nyil­vánosság előtt nő fel. Két, három gavallér kiséri az iskolába. 11 éves korában már verseket Írnak hozzá, táncziskolában, diák-majálisokon már „sziveket tör meg“ s jó, ha a boldog gavallér le nem törik az V-ik osztály­ban, vagy az érettségin. S mikor aztán az ilyen külön- külön kinevelt szivek egymásra talál­nak, ez csak a boldogság! Ha kölcsön­pénzen is, a fiatal pár meg sem áll Velenczéig, de nem ritka eset, hogy már Fiúméból sürgönyöznek a papá­nak, hogy elfogyott az apró pénz. Még a kis boltos leánya is elnászuta- zik legalább egy zónát, hogy a másik vonattal visszajöjjön. És pár esztendeig igy tart a gyöngy­élet, a boldogság. Társaság itt, társa­ság ott, a vidám fiatal asszonyka talán nem is tud róla, hogy már megkez­dődött a férfi : küzdelme. Oda haza is a papa gondoskodott mindenről. — Ha a férj előrelátó, becsületes, s már kiforrta magát, odaáll az asszony elé, nyiltan kimondja, hogy nincs, nem telik. Az asszony természetesen duzzog, titokban sirdogál, el is önti egy kicsi­két az epe, ha máson uj ruhát lát, de a legtöbb mégis csak észretér, bár akad olyan is, a ki kárpótlást keres. Bámulatosan leszökik egyszerre a se­lyem ára, a férj alig ad reá egy pár forintot, persze nem is sejti, hogy mi­ből és kinek a zsebéből kerül ki a drága ruha ára. De a legtöbb esetben a férfi álszemérmes, gyáva, hogy feltárja a valót. Megindul tehát a lejtőn. Baráti szivességeket vesz igénybe, gomba­módra szaporodnak a váltók. Kezd belőle kiveszni az önállóság, a férfi­büszkeség, az önérzet. Eltűri az első lekenyerezést, hogy saját hivatalában gazdag fiskális kantáros szivart dugjon a szájába. Később azonban már nem olyan érzékeny, egyébbel is hagyja magát kapaczitáltatni. A daczos, büszke alakokból szánalmas figurák lesznek: vaj emberek, egyéniségük, akaratuk felolvad a felebbvaló nézésétől, az érdek- hajhászok kísértéseitől, később már egé­szen természetesnek találják, ha apró szivességekért meg nem engedett ellen­szolgálatokat kivánnak tőlük. S a lej­tőn megállapodás nincs . . . Lejebb, mindég lejebb, a hitel kimerültével jön a más pénze . . . most már csak két ut van a — pisztoly, vagy — Amerika. Szomorú kép, de talán az benne a legszomorubb, hogy teljesen élethű. Egész osztályokra reál Ilik már a fenti fo­tográfia, a típus, a törzs ugyanaz, mint a katona fényképeknél, legfeljebb itt- ott a — fej változik. Szóval a társadalom beteges, nyava­lyás. Belepusztul, ha jobb útra nem tér. Legelőször is a nőnevelés kérdé­sét kell a legalaposabban megrefor­málni. Mert anyákra van elsősorban is szüksége a társadalomnak s nem — majd kiirtuk, hogy — kikre . . .Ke­vesebb rnetafisika, alkotmánytan, de több praktikus élettudomány. Ki az üvegházakból azokat az elkényeztetett virágszálakat, ki a levegőre, assimilá- lódjanak az — élethez! Nem versírásra, felsőbb fokú egyenletekre kell megta­nítani a serdülő leányokat, de arra, hogyha asszonyok lesznek, a férfiak­nak ne csak gondokat szerezzenek, de igazán boldogítani is tudják. Ezzel ta­lán némileg meg lesz oldva a femi­nizmus kérdése is. S a társadalom megreformálása, mondjuk a társadalmi forradalom sür­gős, nagyon sürgős, mert ha ki nem józanodik a világ nagyzási hóbortjá­ból, pár év múlva elindulhat az uj Diogenes lámpával keresni a — meg­elégedett embert, s az általános er­kölcsi züllés mellett nemsokára elkö­vetkezik az az idő, a mikor valamelyik huncziltnak csakugyan meg kell ala­kítani a — becsületes emberek tár­saságát . . . B. A rendezett tanács. Szekszárd tehát beleült a városok sorába. Riasztó hírek jöttek ugyan onnan felülről, bár, amint múlt heti vezérczikkünkben is kifejtettük, majd nem lehetetlennek ítéltük, hogy a miniszter kitérhessen egy város jogos és méltányos óhajának a teljesítésétől, ami­kor a kérelem egyenesen a törvényben gyöke­redzik. Tisza István eltávozott belügyminisz­ter talán legutóljára irta alá azt az érdekes okmányt, a mely a rendezett tanács enge­délyezésével a szekszárdiaknak ekként hir­deti az öx-vendetes hirt: 45217. Íl7b. 1905. Tolnavármegye közönségének Szekszárd. Boda Vilmos és társai szekszárdi lako­sok és birtokosok részéről előterjesztett, Szekszárd nagyközség képviselőtestületének múlt évi szeptember 29-én 77. sz. alatt és a vármegye közönségének múlt évi novem­ber hó 23 án tartott közgyűlésében 551 kgy. sz. a. hozott határozatával támogatott kérelme alkalmából az 1886. évj XXII. t. ez. 150. §-a alapján Szekszárd nagyközségnek ren­dezett tanácsú várossá leendő átalakulását ezennel megengedem. Igaz ugyan, hogy a bemutatott próba­költségvetés nem igazolja, hogy a pótadó 3—4°/0-al fog emelkedni, mert a személyi és kapcsolatos egyéb kiadások a nagyközségi ily kiadásokkal szemben közel 11000 korona többlettel szerepelnek. E több kiadás viszo­nyítva a községi pótadó kivetésére alapul szolgáló 129397 kor. államadóhoz, nem 3-4°/0, hanem több mint 9°/o pótadó emelést fogna eredményezni és ha a próba költségvetésben csak 34o/0 emelkedést mutattak ki, e ked­vező eredmény onnan származik, hogy a be­vételi előirányzatnak az átalakulással semmi nemű összefüggésben sem álló egyes tételei felemeltettek, holott e tételek a nagyközség költségvetésében is ép úgy felemelhetők vol­nának, miből azután a községi pótadó mér­vének leszállítása következtetnék. Habár tehát az átalakulás következté­ben a teherviselő lakosság és birtokosság ál­tal viselendő teher többlet tulajdonképpen nem 3'4o/o-al, hanem 9°/o-al többel jelent­kezik, mindazonáltal, mint hogy ezen átala­kulást a községi lakosok és birtokosok ama része kívánja, mely a községben fizetett egye­nes államadónak felénél jóval nagyobb részét fizeti és egyébként is az 1886. évi XXII- t. ez. 151 §-ában előirt feltételek fennforgása igazoltatott; minthogy továbbá ezen kívül az átalakulás iránti kérelem a községi képviselő- testület és törvényhatóság határozataival támo- gattatott és ezek hozatala alkalmából sem fellebbviteli beadvány sem ellenkérvény elő­terjesztve nem lett, az átalakulás tehát az összlakosság és birtokosság egyhangú óhajául jelentkezik : mindezeknél fogva az átalakulás megengedését indokoltnak találtam. A felterjesztett ügyiratokat, továbbá Szekszárd község elöljáróságának közvetlenül hozzám juttatott két beadványát oly felhívás­sal küldöm meg a vármegye közönségének, hogy a község rendezett tauácsu várossá való átalakulásának tényleges keresztülvitele czél- jából szükséges intézkedéseket mielőbb tegye j meg és az eredményről ide jelentést tegyen. Budapesten, 1905. évi junius hó 17-én. Tisza s. k. Ennyire tehát már volnánk, de most, hogy megjött a miniszteri jóváhagyás, küvet- ! kezik majd a nehéz munka, a tényleges szer­vezkedés, a mely nagy körültekintést igényel. Az iratokat a vármegye még nem küldötte I át a községhez s a szervezkedés pontos ide­jét egyelőre nem is lehet tudni. Maga a ; szervezkedés, a megalakulás a következő módon fog megtörténni. Először is megfogják állapítani a virilistáknak névjegyzékét, azon képviselő­két tudniillik, a kik vagyonuk utján foglalnak helyet a képviselőtestületben. Ezeknek a száma az egész képviselőtestület felét alkotja, a másik felét választás utján egészítik ki. Á virilisták névjegyzékének megállapításával egyidejűleg j összeállítják a választók névjegyzékét ís. Mikor a választott tagokkal teljesse vált a képviselő- testület s a költségvetés is megállapútatott, ak- kor az uj képviselőtestület az alispán elnöklése alatt meg fogja választani az uj tisztikart. A leg­fontosabb állás természetesen a polgármesteri állás. A polgármester irányításától fog függeni Szekszárd fejlődése s a polgármesteri °állás eleinte bizon nagyon nehéz hivatal lesz. Mint értesülünk az egyedüli polgármes­ter jelölt dr. Ilirling Adám, ki mint főjegyző már pár évtizeden keresztül szellemi vezetője a városnak. Igen fontos dolog a rendőrkapitányi állás betöltése is. E tekintetben még nincs semmi biz­tos megállapodás. Kívánatos, hogy ez a fontos 1905. juníus 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom