Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-21 / 3. szám
1905. január 21 3 Halálos kór emészti! Akit tatár, török, német nem birt kipusztitani: önmaga irtja magát! Decsnek van 3251 lakossá akik közt 6 éven aluli gyerek van mindössze 307, mig 60 éven felüli öreg ember 450. Vessük össze az alföld bármelyik vidékével, keressük fel a hasonló nagyságú községeket csak találomra: Tisza Eszlár 3260 lakos közt 654 gyerek, 180 öreg, Nyir Ábrány 3292 lakos közt 683 gyerek, 117 öreg, Uj Hártyán 3128 lakos közt 736 gyerek, 150 öreg, Hogdány 3248 lakos közt 604 gyerek, 160 öreg. Két-harmadfél annyi gyerek és csak V, öreget találsz ; gyermekzaj — a jövó' zenéje — veri fel az utczákat, az udvarokat, mig Sárközben kihalt az utcza, csendes az udvar. Szemmel is észre veszed, hogy csak öregek lakják. 10 év előtt még 5443 an voltak (nem számitva abevándorlottakat hiszen azoké még az a pár száz gyerek is!) ma már 5071 a számuk, pedig egy se vándorolt ki. Tehát 7 százalék apadás egy lustrum alatt! Még 14 — 15 ilyen lustrum — lehunyta szemét az utolsó sárközi öreg kurucz! És mi összetett kézzel nézzük ezen nemzet-pusztítást, pedig: „Teremt-e Isten több magyart Mig a világ, mig napja, tart Ha mink is elfogyánk?“ Jöjj el Petőfi lángostoroddal, korbácsold ki a kufárokat, akik terjesztik a mételyt és legyilkolják a te imádott néped virágait! De elég! Minket ez sem izgat, nálunk csak a nagypolitika járja: az országos. Mi intézzük az ország sorját, a magunkét majd elintézi az Ur. Tóth Károly. Előfizetési felhívás. Eddig megjelent három számunkkal némileg tájékoztattuk olvasóinkat lapunk irányáról, s arról, hogy, mit nyújthatunk; ez alkalommal újból csak harczias hangulattal a polgárság asszony — sőt leányserege is, még ezeknek is kortes- tollu lobogott a fejkendőjükön balfelől. Szükség is volt rajok, mert senki gyanútlanabbal, ügyesebben nem tudja a kotlóstojást s a kődarabot kezelni, mint ezek a kötőjük alatt. Az ellenzéki vezérkar ügyelt arra, hogy minden utczára jusson elég mindenik hadnemből, bennünket sem véve ki, akik titkon ott lappangtunk mindenütt a polgárság hadsoraiban. Mikor aztán egy-egy jobbpárti oláh falu vonult be lesütött fővel a szolgabiró, jegyző, vagy a pópa vezetése s katonai, vagy csendőri fedezet alatt, oly egetverő ordito- zással, károgással, szitokkal és sípolással tört ki a tömeg s úgy zuhogott durva oláh-czondrán, fényes egyenruhán egyaránt a kődarab s a záptojás, hogy a czondrás, „szőrösnyelvü“ bandérium visszatarthatlanul kiszökik a világból is a dicsőség elől, ha a csendőrség s katonaság erővel össze nem tereli. Csak úgy zug, kavarog a levegőben: — A fejit, hogy ne sántújon! — Megfőtt mán a bivajtokán ? — Kiéheztetek szőrösnyelvüek ? — őrizni kell ükét, mee megszöknek ! Mint talán soha, most sem folyhatott le vérontás nélkül a választás. S nem hogy megjuhászodott volna a vér láttára a tömeg, még vadabb lett, nem ismerve semmi korlá tot, semmi szabályt. Végre is a csendőrség s katonaság volt kénytelen engedni, ha esak az egész várost nem akarták fölnyársalni. KÖZÉRDEK arra kérjük a nagyérdemű közönséget, hogy bennünket hazafias vállalkozásunkban szellemi és anyagi támogatásával pártolni és segiteni méltóz- tassék. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, olcsó díjszabással közöljük Mély tisztelettel : a, „tkiözéiridieik:“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A „Kubinszki“ és „Peesovies“- világ Tolnavármegyében. Irta: Bodnár István (Folytatás.) A kisebb nemességnek felvirradt, ekkor — aratott ! Örökös dinum-dánum volt mindenfelé. Mert a kubinszkiak sem maradtak hátra. A kormánypárt hallatlan erőszakoskodása és vesztegetése láttára ők is tömörültek. Perezel Mór, mint később is megmutatta, kitűnő szervező tehetség volt. Ma itt, holnap ott csapott rá az ingadozó kis nemesekre, j biztatta, lelkesítette s összetartotta őket. A vagyonosabbak megnyitották erszényeiket is s a választás költségeit a tehetősebb urak úgy adogatták össze, sőt ki is vetették maguk között. A pártnak Angus: Antal, n később báróvá s a budai helytartótanács alelnükévó lett főjegyző volt a pénztárnoka. Az általa készitett s kezeim közé jutott számadásokban nagyon sok kortörténetileg érdekes adat van, de most csak anynyit emlitek fel belőle, i hogy körülbelől 50 ezer 'forintra mentek a ! kubinszki-párt összes választási költségei. Ebből a következők adtak nagyobb összege- j két: Magyari Kossá Sámuel 6000, Csapó Dániel 5000, Iiezerédj István és Pál 4900, Sztankovánszky Imre 2500, Magyari Kossá József 4000, Augusz Antal 2200, Tahy j Károly és Ádám 4000, Perezel Mór 2000, | Közben riasztó hirek szállingóztak ki a szavazóhelyiségekből. Most éppen egyenlően oszlanak meg a szavazatok . . . Már harminczezal több a kormánypártié . . . Egyszer csak azt a lázitó hirt kapjuk, hogy a gurzófalvi és egrespataki oláh szavazókat, mintegy négyszáz embert a mi iskolánk tornacsarnokában helyezték el tartaléknak. — Bizony nem egy volt köztük, kinek j magának nem lévén szavazata, valamelyik elhalt pretyin, jóismerős szavazatát hozta be. Ólt lakmároznak, isznak az utolsó szavazóknak kiszemelt pecsovics oláhok a múzsák felszentelt csarnokában 1 Ezt már el nem tűrhettük, ha mindnyájunkat kicsengettek volna is az intézetből. A polgárok maró gúnyolódása meg éppen vad dühhé fokozta i felháborodásunkat. Körbe járt a jelszó : Fiuk, rögtön fel a kollégiumba mind egy szálig, apraja-nagyja! Vesszünk együtt, ha kell, de ez a gyalázat nem száradhat rajtunk ! Néhány perez alig telt bele, ott állott az egész diáktábor a hatalmas vaspántokkal megerősített tölgykapu előtt. Hiába minden döngetés. A kapu nem nyílik meg. Megyünk a coetus ablaka alá, hol a praetor lakott, i egy bennlakó osztálytársunk, az összes bennlakók 8 a dardanidák, vagy magyarosabban dárdások (a hofsszunyelü kefeseprükkel „jól ; felfegyverzett“ szolgatanulók) korlátlan hatalmú ura. Szabad időnkben itt, az ő fővezéri tanyáján szoktunk összeverődni s csöndes Gindly Antal és Rudolf 1400, Kapolnay Károly és Ignácz 2000, Kapuváry János 700, Rosty Albert 500 forintot. Az ő részükről akkor nemes tűz, hazafias lelkesedés, önzetlen honszeretet hozta ezeket az összeg.ket- össze. Ennek igazolására álljon itt Bezerédj Istvánnak Auguszhoz Írott leveléből ez a jellemző pár sor: „A fenforgó nagy, üdvös és nem a mi személyeink külön hasznát, vagy bármely külön javát tárgyazó állapotban igenis a pénzbeli hozzájárulást is a becsülettel egyezőnek, sőt azzal járónak tartjuk összesen és egy enként és igy fizettünk és fizetni is fogunk nyíltan, titkolódzás nélkül, nem szégyenelvén, sőt becsületnek tartván azt és a teljesített polgári kötelesség megnyugtató érzetét nyervén jutalmul.“ A két párt legelső mérkőzése 1839 május 8 — 9—10 ik napján történt. Esterházy főispán erre a napra tűzte ki a követválasztást Szekszárdiba, különösen hangsúlyozván, hogy „a vármegye részéről érett itéletü, férfias mérsékletü és honismerettel biró követek küldessenek.“ Mintha csak a fehér rózsa—piros rózsa harcza ismétlődnék, a pecsovicsok fehér, a kubinszkiak pedig piros sapkával vonultak fel. A Kubinszki-pártnak csak a vörös sapkái és kucsmái 2066 forintba kerültek. Zászlóját Boros, akkoriban jónevti akadémiai festő festette. Körül arany cziráda vette körül, közepén koszorú és felírás, felül pedig Magyarország és Toluavármegye czimere volt rajta. A gyűlésen maga gróf Esterházy Károly cs. kir. kamarás elnökölt Ott volt a vármegye minden számottevő ura s a kisebb nemesek közül körülbelül 1500-an. Hatalmas" szám ez, mert Tolna nemessége sohasem volt több 1800—2000-nél, mig például Zala 12 ezer, Komárom 8000 szavazóval vonult fel a választási harezokba. A vármegyeház nagyterme be sem tudta fogadni a sok embert, a főispán tehát a megyeház kapuja melletti pitvarból nyitotta meg gyűlést. A királyi leirat kihirdetése után Jeszenszky János kir. táblai biró vezetésével szavazatszedő választmányt küldtek ki s jól jegyezzük meg: különös utasításul adták, hogy 16 éves nemes ifjú már szavazhat s hogy a megbízó levelek is figyelembe vétessenek. A szavazás felekezetek (pártok), szerint történt. A szavazókat egymásután bocsátották be a kapu mellett való pitvarba 8 miután leszavaztak, bent kellett maradniok az udvaron. Ezutáu került csak sor a másik pártra. Először a kubinszkiak éltek alkotmányos jogukkal. Győzelmük egészen bizonyosnak íátszott, a pecsovicsok tehát cselhez pipaszó mellett meghányni-vetni a nap eseményeit. — Praetor! Itthon vagy V Azonnal nyiss kaput 1 A nagy zajra, kiabálásra megnyílik a praetorium ablaka. — Silentium, fiuk! Nem lehet kinyitni. Az öreg (a direktor) bezárta az összes kapukat s minden kulcsot magával vitt. — Akkor bemászunk az ablakodon! Hiábavaló volt minden "tiltakozása A várvivó római katonák módjára egymás hátán, vállán felkapaszkodva már bent voltunk szobájában hatan, a bizalmi férfiak. Összeül a haditanács, mérlegeljük a módozatokat és az eshetőségeket, A vérme- sebbek egyenesen azt ajánlják, hogy hivjuk segítségül a cíviseket s „viribus unitis“ törjük be a kaput, aztán verjük ki a móczokat. De mégis a higgadtabb elem győzött. Nem hiába tette a tanári kar Ferkó praetort a bennlakók fejévé, ilyes ügyekben neki volt a tegtöbb esze. Az ő terhét fogadtuk el kezös lelkesedéssel, mert ha ezt sikerül ügyesen kivinni, lemossuk fényesen a gyalázatot, sőt többet is kivihetünk s még sem görbül meg egy hajunk szála sem. Úgy is lett. Csak azt kötötte ki a praetor, hogy bizzuk reá teljesen a dolgot, ne kontárkodjék senki az ő munkájába s hetünkön kívül meg ne tudja aztán senki. A véd- és daczszövetséget megkötöttük s gyorsan kivitelhez kellett látni, mert már J
