Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-03 / 22. szám
2 KÖZÉRDEK czélszerü széttelepitésével. Pedig ahova a német láb belép, azonnal megtalálja azt a bizonyos archimedesi pontot, amelyről játszva forgat ki minden nemzetiségi ellenállást. De mig a germán gőg eltapos, a magyar barbarizmus — felemel . . . És mégis az itteni nemzetiségek sirámaitól hangzik az egész Európa. A hazug rágalmak egész özöne zudul ránk. Németet reggelizünk, „románt“ ebédelünk, horvátot, tótot vacsorálunk s a voltaképpeni igazság pedig az: szabad tetszésére bízzuk a közénk letelepült idegen elemeknek, hogy megtanulják-e nyelvünket, avagy sem, de bizony valami nagyon nem kényszerűjük őket. A magyar nem használja a parancsoló módot, legfeljebb óhajtó módban beszél, bizonyitják a tolnamegyeihez hasonló magyarositási alapítványok. Pedig tán nem is egészen jól van igy; ez az engedékenység, eró'telenség látszatát is keltheti, a még nyelvileg hozzánk nem simult nemzetiségeknél s a külföldivel rokon nyelvi egység, érzelmi összeköttetést is teremt a magyar nemzet rovására. Mindegy, azért a magyar hű marad eddigi nemzetiségi politikájához : idegen nyelvű polgártársainknak nem a torkát keressük, hogy megfojtsuk őket, de a kezüket — meleg kézszoritásra, együttes, közös munkára . . . Azért kell itt a magyar sző, azért van itt szükség a pünkösdi tüzes nyelvekre, a szentlélek csodálatos felvilágosító erejére, az igazi apostolok ihletett „zengő“ nyelvére, hogy egyszer már megtalálhassuk a közös érintkezési pontot s végre-valahára megérthessük egymást. Mert ha ez az általános széthúzás, egymásra fenekedésünk tovább is tart, úgy járhatunk sok-sok százados együttes munkánkkal, mint járt ama hajdani hires bábeli torony, mely az épitó'k összezavarodott nyelve és egyenetlensége miatt fel sohasem épülhetett. Magyar néptanítók, ti legyetek tehát ez a „zengő nyelv“, a lelkes apostolok. Szivetek legközelebb dobog a nép szivéhez. A zsenge, reátok figyelő gyermek szemében magasabb lény vagytok, szavatok a szentirásbeli mag, amely termő talajba hull . . . Hirdessétek ezért a magyarositási igét tűzzel, lánggal, lelkesedéssel, szent hevülettel, az igaz ügyben való hittel, a belső meggyőződés bátoritó erejével. Ti pedig, zsenge lelkek, fogadjátok be a tanitást mohó vágygyal, szomjas lélekkel; saját javatok, a haza jövő boldogsága függ a terjedő magyar szótól. Magyar tanítók, a magyar szó, magyar dal, magyar hazaszeretet hármas jelszavával induljatok a biztos győzelemre. Reménynyel, büszkeséggel tekintünk reátok s igazán lelki örömmel iktatjuk ide nevét annak a 35 lelkes katonának, akik most a magyar szó sikeres terjesztéséért kapott csengő koronákkal valóságos vitézségi érmet nyertek az általuk vivott vérnélküli harezban. Fel tehát a további lelkes munkára ! — Hogy az a 35 lelkes tanító most elöl áll, ne as t mutassa, hogy a többiek elmaradtak, csak azt, hogy mindenki nem harczolhat a legelső sorban, de ott fog harczolni . . . Üdvözlet Tolnavármegye s a magyar haza minden hazafias tani tójának! B. A magyarositási alapbői megjutalmazott tanítók, tanítónők és óvónők. Máté Károly, Tolna, állami; Pápay Géza, Bátaszék, községi; Jóim Béláné, Bátaszék, községi ; Harsányi Szilvia, Bátaszék, községi; Bátor Bálint, Bátaszék, községi; Czay György, Tabód, rk ; Bitter Antal, Szakadát, rk ; Mous- song Gyula, Hőgyész, rk ; László Agnes, Kis- dorog, rk ; Gyomlay József, Kurd, rk ; Feld Emma, Németkér, rk ; Rieger Nándor, Szálka, rk ; Hamvas Péter, Csibrák, rk ; Kelecsényi Rezső, Tolna, rk; Perler Mátyás, Tolna, rk; Moluárné Fekete Anna, Tolna, rk ; Rentber- ger Vilma, Nagyiuányok, rk ; Wager Péter, Nagymányok, rk ; Grosch Ödön, Gyünk, ág. ev; Kring Ödön, Gyünk, ág. ev; Aikelin Lajos, Udvari, ág. ev ; Töpfer Emma, Kistorde főleg nem maradt büntetés nélkül, s ez mind bejött az én „conduit lisztáinba.“ Bejött még az is, bogy midőn a jó Barzik hadnagyom erélyesen magyarázta a dienstreglaiuát egy meleg júliusi délután, én annyira szivemre vettem a halott érdekes dolgokat, hogy elbóbiskoltam. Aludtam, mint a hogy egy fiatal, s talán valamitől fáradt ember, ülve aludni tud. El mertem pedig aludni, mert Kramer Jóska barátom ült előttem, a ki mindig oly áhítattal hallgatta az előadást, mintha az egész dolog rendkívül érdekelné. Pedig úgy érdekelte, mint engem, de nem mert elaludni. Még megtette azt, hogy — az én túlságos nyugalmamat észrevéve — félrehajolt és Barzik hadnagy rendkívüli érdeklődésemet észrevette. Senki sem kapott oly kellemes büntetést, mint én. Vagyis elrendeltetett, hogy én 10 napon keresztül abba az iszonyú melegségben mindennap délután 3 órakor tartozom lefeküdni s feküdni a reggeli felkelésig. Bizony mondom, hogy nehéz büntetés volt. Csak tessék elképzelni, hogy minden szórakozás csak este lehetett. Láttam kivonulni barátaimat, a kik a helyettesitést egyes helyeken dijnélkül Ígérgették. Es ez is bejött az én conduit lisztámba. Meg sok más is. Szóval nehéz körülmények közt bár, de mégis letelt az esztendő. De aztán jött 1878, a katonabandás occupátió. S velejött a kaland, mit elbeszélendő vagyok. Kalandom, mint jeleztem, egyszerű, elhihető ugyan, de mégis megtörtént. Eszembe jut a kalandról azon állítólagosán Afrikát járt fiatal, a ki kalandjait nagybátyjának elbeszéli. Előadja ugyanis, hogy egy ízben egyedül ment ki vadászni, s midőn leshelyét elfoglalta, nem sokára a szemben levő bokrokat zörögni hallja, s ahogy odatekint, egy oroszlánt lát előlépni. Fogta puskáját s lőtt, s az állatkirály üssze- ! rogyott. Alig hogy ez megtörtént — folytatá I báró de Manx tanítványa — ismét egy í másik bokrot hall zörögni, s a hogy odatekint .... Ekkor közbeszól a nagybácsi: — Te, ha megint egy oroszlán jön ki, j úgy képen váglak, hogy meg nem látod. Szóval nem hitte, de mert az én kalandom nem ily dicsőséges, remélem nem lesz senki, a ki el ne hinné. Mert kérem nekem egy csepp kedvem sem volt lemenni a Narénta völgyébe her- czegóczokat lövöldözni, de ellenkezőleg mindent elkövettem, hogy honőrzőnek itthon valami irodába vezényeltessem, de bizony leküldték. Sőt most már ott is vagyok. Nagy sanyaruságaink közt kezdtünk a sanyaruság- hoz hozzászokni. Hol elővéd, hol hátvéd voltam társaimmal, hol pedig belekiiidtek a tűzbe, a hol alig tudta az ember a golyókat elkerülni. Egy kellemes (?) esős estén, valahogy 1905. jun’us 3. más ág. ev: Luttenberger János, Mucsfa, ág. ev. Faul Péter, Nagyszékely, ev. ref; Keul János, Nagyszékely, ev. ref; Ürögdy József, Gyünk, ev. ref; Spitz Czeczilia, Bonyhád, izr ; Székely Hedvig, Kakasd rk: özv. Szkerticsa Lajosné, Tolna, községi, óvónő; Kornstein lg nácz, Hőgyész, izr; egyenkint 150—150 kor. Plauvies Istvánná, Tolna, községi, menházvezetőnő ; Boros Katalin, Nagyszékely, községi, menházvezetőnő; Gauzer Lujza, Tolna, községi, menházvezetőnő; Demann Ferenczné, Kéty, községi, menházvezetőnő; Wiedemann Mihályné, Kakasd, községi, menházvezetőnő ; egyenkint 100—100 korona. Összesen 5000 korona. A magyar nyelv megtanulásáért megjutalmazott tolnamegyei tanulók. A1 sónána ág. ev. iskolájának 10 k, Apar rk. 10 k, Bátaapáti ág. ev. 10 k, Bátaszék községi 60 k, Bátaszék menház 20 k, Belacz rk. 5 k, Belecska ág. ev. 5 k, Bikács ág. ev. 10 k, Bonyhád rk. 20 k, Bonyhád ev. ref. 5 k, Bonyhád ág. ev. 15 k, Bonyhád menház, 20 k, Börzsöny közs. 5 k, Czikó rk. 15 k. Csibrák rk. 10 k, Diósberény rk. 10 k, Duzs rk. 5 k, Dunakömlőd rk. 15 k, Du- nakömlőd menház, 5 k, Felsőnána ág. ev. 10 k, Felsőnána menház 5 k, Grábócz rk. 5 k, Gyönk ev. ref. magyar 5 k, Gyünk ev. ref. német 10 k, Gyönk ág. ev. 10 lt, Gyönk községi menház 10 k, Győré rk. 5 k, Győré ág. ev. 10 k, Györköny ág. ev. 20 k, Györköny menház 10 k, Hőgyész rk. 30 k, Hőgyész rk. ovoda 10 k, Keszőhi- degkut ág. ev. 5 k, Hant rk. 5 k, Izmény ág. ev. 10 k, Kakasd rk. 10 k, Kakasd menház 5 k, Kalaznó ág. ev. 5 k, Kéty ág. ev. 10 k, Kéty menház 5 k, Kisdorog rk. 10 k, Kisdorog menház 5 k, Kismányok ág. ev. 5 k, Kistormás ág. ev. 10 k, Kisvejke rk. 5 k, Kocsola rk. 15 k, Kurd rk. 15 k, Kurd állami ovoda 10 k, Lengyel rk. lü k, Lengyel ovoda 5 k, Majos ág. ev. 10 k, Máza községi 10 k, Máza rk. 10 k, Mórágy ev. ref. 15 k, Mőcsény rk. 5 k, Mözs rk. 15 k, Nagyvejke rk. 5 k, Pari rk. 15 k, Szakadát rk. 10 k, Szálka rk. 10 k, Szálka menház 5 k, Szárazd ág. ev. 10 k, Tabód rk. 5 k, 1’evel rk. 20 k, Tevel menház 5 k, Tolna állami 20 k. Tolna rk. 50 k, Tolna ovoda és menház 20 k, Udvari ág. ev. 10 k, Udvari rk. 5 k, Varasd rk. 5 k, Varsád ág. ev. 10 k, Váralja ág. ev. 5 k, Várdomb rk 10 k, Závod rk. 10 k, Zomba rk. 20 k. Zomba menház 10 k, Mözs menház 10 k, Mucsta ág. ev. lü k, Mucsi rk. 20 k, Murga rk. 5 k, Murga ág. ev. 5 k, Nagymányok rk. 15 k, Nagymányok ovoda 10 k, Nagyszékely ev. ref. német 20 k, Nagyszékely menház 10 k, Németkér rk. 20 k, Németkér menház 10 k, összesen 1000 korona. . kevésbé sáros helyet keresve ki, bornyumat a fejem alá tettem, s teltettem magamban, hogy ez estén nálam nélkül intézhetik a haditanácskozást, mert én elalszom, ha jégeső esik is, Már kezdtem szundikálni, midőn őrmester Vocuik rikácsoló hangja ébreszt fel: — Frájter Berkenyi! — 11 ir! sikoltottam én is, s a kedves őrmester felé mentem. — Fogja ez level, vegyél maga mellé 4 emper, a Narentán túl megkeresni fogsz a 2-ik számú vártát, ott ez a levél átadja tisztnek, s választ hozol maga vissza. Ab- tréten! Nesze neked ! Sohse vágytam, különösen a kedves bosnyákok közt önálló katonai működésre, s most itt van. Hol az ördögbe találom én azt a 2 ik számú vártát. Nagy busán választottam ki négy embert, közte az ozorai Stefán Kovács infan- teristát, a kinek legalább olyan jó szeme volt, hogy messziről meglátott valamit. S elindultunk a Narenta felé. Még ezt csak megtaláltuk valahogy, mert egy felperzselt klastrom romjai a Narenta partján az ég felé meredeztek. Még nem volt egészen sötét, s a romokat jó sokáig láthattuk, s midőn sötétedett, már az irányt nem tévesztettük el. Nagy bukdácsolás után, s az általam elővédként előre küldött Stefán Kovács vezetése mellett, megérkeztünk a Narentához.
