Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-06 / 18. szám
4 Közéhdek 1905. május 6. Elismerem, hogy lapod helyes irányú, gazdag és változatos tartalmú, jónyomásu és pontosan megjelenő, igen ügyesen szerkesztett vidéki lap. Elismerem, hogy lapod közéletünk sok sebére ráteszi balzsamosan gyógyító puha bársony-kezét, vagy a káros és kóros társadalmi elfajulások rákos tüneteinél nem retten vissza a fájdalmas metsző-kés alkalmazásától sem. Nagyon helyes! — Ez a közérdek! — Nem mondom, hogy a másik, régi lapjaink, a Tolnamegyei Közlöny és a Tolnavármegye is (mint b. lapodnak, hogy úgy mondjam: öregebb apja és fiatalabb anyja) ne fogták volna fel e nemes hivatásukat, -—- sőt igenis! ám azonban ők szellemi harczosfelek; egyik bal, másik jobb-párti, egyik 48-as, másik 67-es s te jól tudod, hogy e két szám — politica — se össze nem adható, se egymásból ki nem vonható, — tehát, nagyon természetes, ha ők, a Tolnamegyei Közlöny balpárti papa, meg a Tolnavármegye jobbpárti mama, a politikai ellentétek harczai között, nem mindig fordíthatnak kellő figyelmet a békés társadalom bel- ügyeire, fontos közérdekeire. Ezért üdvözlöm az uj szellemi gyermeket, b. lapodat, akit (a papi hivatalos kötelességbe való jogtalan beavatkozással! . . .) te magad elkereszteltél Közérdek-nek, mert bizton hiszem, hogy e gyermek — nem követve se apja, se anyja politikai intrazigens irányát — 100 évig is megmarad a jól felfogott közérdek semleges vizein (nem úgy, mint liozdesztvenszky!) s nagy hasznára leend társadalmi életünk, közügyeiuk, közviszonyaink rendezésének, előbbvitelének, felvirágoztatásának. De engedj meg egy szives kérést, egy jóakaró baráti figyelmeztetést. — Mikor e sorokat irom kora hajnalban (május 3.) —, a nyitott ablakon át bejön hozzám a friss levegővel együtt kertem nyíló virágainak édes illatárja, behangzik a kedvesen csattogó dalos madarak pompás konczertjénck isteni harmóniája, melyben a tenort az édesszavu fülmile viszi s kontráznak neki: rigó, kakukk, fecske, szarka és veréb. Micsoda ez örvendetes madárhang-egyveleg V És micsoda a nyíló virágok kedves tarkasága, édes illat árja? — — Szerintem ezek: a komoly, szent természet nevető humora, kaczagó gyönyörűsége! Erre nagy szükség van a természetben, az ember-életben, tehát a hírlapban is. Nohát — bocsáss meg — sok okos és komoly dolgot láttam már fertályesztendős b. lapodban, de főészleletem, hogy belőle a kellő humor (Szemere Miklós szerint: «éltünk cznkrozolt epéje«) csaknem hiányzik, — vagyis : nincs kellőleg képviselve. Nagyon is komolyirányu a lap. Nem mondom, hogy vidéki élezlap legy’en ; de — az Istenért! — adjatok a humornak egy kissé több helyet. Mert hisz az élet is azzal szép, a természet is azzal ékes, az étel is fűszerezve Ízes s csak a beteg gyomornak kedves a sötét szomorúság, csak a hervadó ősz nélkülözi a vidám madár dalt s szereti a borongó fellegeket ! . . . Hát példának okáért, mig — fentebbi mondásom szerint — nyitott ablakomon beárad a nyíló virágillat, behangzik az édes madárdal, — rátéved szemem b. lapod 1/i éves jubiláris számára (ápr. 8. — 14.) melyben ezt irod Te a »Tározóban« »A Vers« ez. szép költeményedben : »Minden dal szivemen Egy-egy érrepedés« és ennek folytatásaként (az eszmét versed adva Sántha Károly kedves barátomnak) azt olvasom a húsvéti számban (ápr. 22. — 1G. sz.) »A költő« ez. szép versében S. K.-nak: »Igaza van költő öcsémnek, Hogy kínban születik az ének« mikor ezeket a komoly, szép verseket olvasom, egyszerre két gondolat ragadja meg lelkemet. Egyik: — Talán nem is egészen úgy van az, csak költői képzelődés szüleménye az a kin? . . . Én, ha irok, jó kedvvel, könnyen irom azt, mikor kedvem csa- poug s az irás szent gyönyör, — máskor nem irok én — — és pláne verseket! . . . Másik: — A kinek kin a versírás, ne írjon, ha a vers — sirás 1 . . . Humoros oldaláról kell felfogni az életet. Bizonyos epikureizmusnak kell vegyülnie éltünk komoly, szent törekvéseibe, hogy életünk boldog legyen. Ez az igazság. Becses lapod 1/* éves jubiláris számában azt is olvasom, hogy » Vesszőkiosztás« volt Szekszárdon ápr. 10. és 11-én. Lásd, én ezt is humorosan fogom fél és azt mondon, hogy teljesen ingyenes — és nem mérsékelt áru! (mint lapod gazdasági rovata mondja) Vcsszökiosztás van Szekszárdon »közérdekből« minden felekezetű iskolában naponta d. e. 8 —10 és d. u. 2—4 órákban a »sima-olvasás« módszerének gyakorlati alkalmazásánál. S mondhatom, hogy kellő sikerrel, mert gyermekeink különben nagyon elkauászoduának, — igy is felettébb sok a förtelmes nebuló, a rakonczátlan pernahájder, »gyermek-czuczilista« —, hát még e nélkül, hogy felburjánzanék az erkölcsi romlottság ga :-szerl tövise !? ! Kalapot kell emelni a »sir- vaolvasás« praktikus tanmódja előtt! . . . De megbotránkoztam ugyan e lap zám- ban a »Közönség Köréből« ez. »Emelni kell a kulyaadót« feliratú ezikkecskén. i Hogyne? . . . Hát nem elég kutyanagy a | mindenféle adó amúgy is? . . . Azért, hogy egy bicziklis uracs pantalójára s inakásájára éhes eb eksztravagálva harap: hát már a szegény szelidehb kutyák becsületes gazdáit is megadóztassuk magasabb adókivetéssel ? -— Hogyha rátör az urfira ez éhes eb: hát ő legyen még éhesebb felebarátai vagyonára? . . . Nem oda Buda. Inkább el kellene törülni az egész kutya adót nálunk s kivetni a bécsiekre, kik folyton ránk morognak, bennünket mindig marnak és harapnak taj- tékozó ajakkal, ez volna a közérdek, a magyar igazság ! Szóval — kedves barátom! — honosíts meg kissé nagyobb arányú humoros irányt b. lapodban, meglásd, hogy jóval több előfizetője lesz, miként, hogy a pompás gazdag ebéd sem ér semmit csak zöld salataval, eczetes ugorkával, hanem kell az inyenczek- nek bors és paprika is, finom konfekt is, habzó pezsgő is a »bene sonante« magasztos állapotának megteremtéséhez. Teremtsd meg b. lapodban ez állapotot s akkor előfizetőid száma az 5000 nél meg nem állapodott, hanem légió leszen azoknak a száma s olvassa lapodat férfiú és dáma, holnap úgy7, mint máma s gyors szárnyára veszi az országos fáma, mondván: „itt van a Közérdek ! az olvasója tömérdek!11 —. Borzsák Endre. Y Á R M E GYE. Tóinavármegye közigazgatási bizottsága május havi ülését ma tartotta. Választmányi ülés. A község jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választmány, múlt hó 27-én Döry Pál alispán elnöklésével ülést tartott. Jelen voltak, Őrffy Lajos, Kurcz Vilmos, Totth Ödön, Hirling -Ádátn dr., Lo- vászy Gábor, Ludvigh József, Várkonyi Iván bizottsági tagok és Földvári Mihály7 előadó. Döry Pál elnök meleg szavakkal emlékezett meg az elhunyt Lőrinczy József volt vármegyei alszámvevőről, ki a választmánynak évtizedeken át előadója volt s tisztét a legnagyobb buzgalommal töltötte be. Az alispán az előadói Kendők végzésével Földvári Mihály vármegyei főlevéltárost bizta meg s részére 200 korona tiszteletdijat utalványozott. Özv. Szigethy Józsefné nyugdiját 406 kor. 25 fill., özv. Csatári Aladárné nyugdiját 500 koronában, özv. Busbach Je- nőné végkielégitését 550 koronában és özv. Sebestyén Imréné nyugdiját 450 koronában állapították meg. Prehoffer Lajosnak az 1903. évben elhalt dunafüldvári jegyzőnek nyugdij hátralékát leírták, Czéh Ferencz ujdombóvári, Weither Dániel nagyszékelyi, Gáspár Endre czikói, Fekete József majsainiklósvári, Ugrosdi Aladár kirdorogi jegyzők a javadalmuk felemelése ügyében beküldött főbirói jelentések alapján magasabb nyugdij igénnyel a nyugdijain]) tagjaiul felvétettek. Özv. Gróf Józsefné gyermekei nevelési pótlékát, mivel ötödik gyermeke elhunyt, szárnyait és újra föltűnt a nappali órákban Cziczelle kisasszony ablakai alatt és nem kicsinylendő ügyességgel kísérte a hölgyvilág egén tündöklő csillag lépteit, de csak negyvenötven lépésnyi távolságban. A. Szeder Ambrus urat a bánat is kezdte elhagyni, sőt valami reményféle csillogott bagolyéhoz hasonló szemében — Nagy dolog fog történni — mondogatta súlyzó lökésekhez hasonló mozdulatok kíséretében ismerőseinek, a kik inkább az elmebajosok házára gondoltak, mint arra, hogy A. Szeder Ambrus ur szolgabiró lesz. — Mi fog történni? — merészkedett egyik-másik megkérdezni. — Nagy dolog — ismételte A. Szeder Ambrus ur és eltávozott olyan mosolylyal, a melyből átkozottul furcsa dolgokat lehetett kiokoskodni. Cziczelle kisasszony szintén eltávozott hazulról s indult a temető felé mindennapi sétájára, melyet hétköznapi szokásoktól el- térőleg sárgaszalagos kalapban és kötény nélkül tett meg és a melyről visszatérve, megláthatta a szolgabirónak szerfölött vékony alakját, a mely alak a hivatalos buzgalom után szabad levegőt és egy pohár sört keresett a város végén levő csárdában. Tehát Cziczelle kisasszony a temető felé ment sétálni. A temető elég távol van a várostól és I elég mély árokkal van körülvéve. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy mit gondolhatott Cziczelle kisasszony a temetőről és az elég mély árokról, mikor az elég mély árokból hirtelen kiugrott három, csavargással foglalkozó alak, a kik Cziczelle kisasszonyt körbe fogták. Nem mondhatni, hogy a kisasszony legkellemesebben volt meglepve, de alig eshetett kétségbe a támadás miatt, mert a következő pillanatban nyilvánvalóvá lett, hogy húsz fillérrel alázatos távozásra lehetett volna változtatni a vakmerő támadást. A háttérben fülhangzott egy rettenthet- leu kiállás: —: Megálljotok, zsiványok ... Én megmentem a kisasszony életét . . . Cziczelle kisasszony is, a három csa vargó is a hang félé fordult a nyugalomnak nem kis mértékével és ime az árokból egy alak vissza-visszacsuszva iparkodik kimászni, hogy életet mentsen. Ez az alak pedig A. Szeder Ambrus ur volt. Mikor A Szeder Ambrus ur még két- ; szeri visszacsuszás és többszörös morgolódás után a támadás színhelye felé közeledett, a í három csavargó ismét munkájához fogván, Cziczelle kisasszony előtt kétlépésnyi távolságban nagy gyakorlattal rázta karját, a mely j olyan szennyes volt, a milyen csak egy csavargó karja lehetett. — Félre, zsiványok — orditotta A. Szeder Ambrus ur biztos diadalérzettel. — i Én megmentem a kisasszonyt. A zsiványok tisztelettel fólreállottak, s j mint a kik jól végezték munkájukat, a meg- ! érdemelt jutalomra várakoztak. De A. Szeder Ambrus súlyzó lökésekhez hasonló mozdulatokkal addig-addig hadonászott, mig egyik csavargónak az orrát el nem találta, a mire a csavargó a tiszteletnek nem minden árnyalata nélkül bátor volt megjegyezni, hogy az i orronütés nincs a szerződésben, hogy ő csak ; olyan támadásra vállalkozott, a hol sérelem ; nem fog történni. Ezt már Cziczelle kisasszony sem tűrhette szó nélkül. — Maga majom . . . maga ... maga stiglicz — sipította A. Szeder Ambrus ur felé, aztán megfordult és a város fiié indult, I azon boszankodva, hogy a szolgabirót nem í láthatja meg, mert korábban kell visszatérnie. A. Szeder Ambrus ur pedig a három csavargó béréből egy forintot lealkudva, két forintot kifizetett és Cziczelle kisasszonynyal ellenkező irányban indult taglalt menetben és C betűkké alakított karjainak gyors ütemben való mozgatásával. Hajdú Elemér.
