Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-14 / 2. szám
2 KÖZÉRDEK 1905. január 14. V Á R M E G Y E. A központi választmány e hó 15-én ülést tart, hogy a képviselő választás határ napját kitűzze. A Tármegyei vashiilakon 1.05. évben teljesítendő szegecselési és mázolási munkálatokra 6200 koronát irányzott elő a vármegye; ezt a törvényhatósági határozatot a kereskedelemügyi miniszter most jóváhagyta. A törvényhatósági Ipartanács tagjaivá Tolnavármegve részéről az 190o ik évre megválasztották Wolf Henriket és Grószbauer Ferenezet, póttagokul: Stockinger Jánost és Schiszler Károlyt. fl „Kubinszki“ és „Peesovies“- világ Tolnavármegyében. Irt«: Hódnál■ István (Folytatás.) A háborúság első kitörése 183<-ben történt. Esterházy Károly gróf főispán beiktatása óriási pompával ekkor ment végbe. Perczel Móricz 2—300 tagból álló lovasban- dériumot toborzott össze s vezetett ez ünnepségre, de a mint maga följegyzi: ő volt az oka és előidézője a későbbi háborúságnak. Ekkor történt ugyanis Kossuth Lajos, Wes- seléliyi, a pozsonyi nemes ifjak, a Lovussy- testvérek, Tornuísg és sok mások perbefo- gatása és bobürtünözése. A mély hazafias meggyőződésű főjegyzőt, Sztankovászky Imrét bántotta a nagy pompa és vigadozás s ügyesen beleszővo beszédébe a történteket, egyenesen megrótta a nagy vendégeskedést: „non conveuit luctibus iste color !“ A kormánypártiak rendkívül méltatlankodtak beszédén, sorba mindenkit felköszöntöttek, csak Sztankovánszkyról, az érdemes főjegyzőről feledkezdtek meg. Perczel Mór azonban már ekkor is rettonthetlen volt a székimondásban, Kapuvárg János gazdag földbirtokos unszo fisára szólni kezdett. Különben is már régebben kereste az alkalmat a kormányhoz szító elemekkel való szakításra. „Szarvánál kell tehát fogni az ökröt és meg Ítéli szegni a kenyeret. Slog is szegtem, meg is fogtam !“ mondja ő maga. Egy rögtönzött kis beszédben lángoló szavakkal dicsérte meg Sztan- kovánszky hazatiságát és bátorságát, mire a vendégek egy része viharos tapssal és éljenzéssel felelt, mig a „loyalisnk“ elképedve ugráltak fel az asztaltól. Ezzel ki volt adva a jelszó a háborúra. Nemsokára megkezdődött a szervezkedés megyeszerle. Egy-két évig csak úgy a hamu alatt lappangott a tűz, 1839 April havában azonban már nagy hévvel tört ki a harcz, mely nemcsak a vármegye belbékéjét zavarta meg jó időre, de a mely országszerte is nagy szenzácziót és érdeklődést keltett. T^ECZ^. A jó Isten . . . A jó Isten, ha nekem csak: Lelket adott volna, Mint büszke sas fennszálldosnék: Fel leges magosba. De Teremtőm, nem tudom mért ?: Szivet adott nékem; Meybotlom hát lenn a földön: Minden kicsinységben ! Szegény ember buja — baja — Édes hazám gondja ... Bizony-bizony meg se látnám : Ha csak lelkem volna ! Bodnár István. Egy apró ember* naplójából. Pelyhes állu ifjú legény voltam. Sem nem szép, sem nem ügyes. Különösen a nők körül; pedig de nagyon szerettem volna, ha sóvár pillantásaimat csak egy is megérti azok közül, akik után halálosan epeked:otn, Két hatalmas pártra oszlott Tolnavármegye. Az ó-konzervativok vezetői: Ga- lanthai Esterházy Károly főispán, üőry Vincze kir kamarás, Dőry Gábor H ód alispán, Festetics Rudolf, Sándor, Ernő grófok, Kiss Lajos, Aichelburg gróf, Gál Eduárd, Salamon Elek. Követjelöltjük pedig: Dőry Gábor és Perczel István volt. A liberális párt zászlóvivői: Magyari Kossá Sámuel alispán, Csapó Dániel, Be- zerédj István, Perczel Mór, Sándor, Miklós, Augusz Antal, Tahy Antal s mint alvezé- rek : I'ördős István, Simon Rudolf szolga- birák és Huszár Pál esküdt. Követjelöltjük: Iiezerédj István és Tahy Károly. De a legnagyobb tevékenységet elvi- tázhatatlanul Perczel Mór, a későbbi hires tábornok fejtette ki. Testvérével bejárta az egész vármegyét, különösen saját főszolgabírói járását, a dombóvárit; tüzelte, lelkesítette a kisebb nemességet, a mely a másik párt részéről kemény kisértéseknek volt kitéve. Különösen Iiezerédj István volt szálka a kormány szemében. Személyére nézve ugyan nagyon kedvelt volt mind a nádor, mind a personális előtt, de nemes hévvel előadott szabadszellemü beszédei már régen szemet szúrtak a kormánynál, ő is odakerült tehát a proskribáltak közé. Az „örök igazság“ bajnoka azonban ahoz nem volt elég forradalmi, hogy akár a diétán, akár egyebütt lehetett volna valamit ellene tenni. Különben is a szabad szó elfojtása hütlenségi perek, bebörtönzés által kétélű fegyvernek bizonyult s inkább a kormánynak ártott. Az adminisztrátori, vagy királyi biztosi intézmény védőszárnyai alatt megszokottá vált tehát az elszegényedett kis nemesség megvásárlása, etetéssel és itatással való lekenyerezése. Tolnavármegyében is megkezdődött az eszem iszom nemsokára. Akkoriban egy kisebb fajta háború nem emésztett fel annyi pénzt, mint a mennyibe ez a pár évig tartó követválasztási háborúság került. Nemcsak a Festeticsek pazarolták rá vagyonuk jó részét, de a tehetősebb nemesek valamennyien érdekelve voltak, 'így Esterházy Károly gróf főispán egymaga 2d ezer forintot adott ] kortes czélokra. A kormypártiak között különösen Festetics Rudolf gróf járt elől. Az ő tolnai kastélya volt főhadiszállása a vezérkarnak, mig a kisebb nemesek a Julia major tiszttartói lakában voltak, hétszámra vendégek. Pecsovics Ferenez (és nem István) előbb Festetics Rudolf gróf, majd később a Sin a uradalom tiszttartója volt itt a nagyon is szives házi gazda. Ő rendezte azokat a hires, országra szóló orgiákat, a melyeknek sem Tolnában, sem máeutt Magyarországon azóta sem volt párjuk. A Julia majorban talán még most is megvan az az óriási bir- kaakol, hol a dorbézoló nemesség pár hónap alatt megette az egész Festetics uradalmat, ha csak egy is rám mosolygott volna azok közül, akikért üdvösségemet is oda adtain volna. De hát a csúnya, alacsony embernek nincs szerencséje, a.nők kinevetik, legfülebb szánakoznak rajta. Hasztalan volt minden erőmegfeszités, hasztalan a legújabb divatu nyakkendő, a szűk és magas sarkú czipő, a magas gallér, a legrikitóbb keztyü, a legóriásibb szegfű. Végre magam is beláttam, hogy a feltűnő öltözködés csak nevetségesebbé tesz, s beláttam, hogy én a magányosságra, a korcsmákra, kávéházakra vagyok kárhoztatva. Engem nem szeret és nem is szerethet senki, mert rut és alacsony vagyok. Ebben a szomorú lemondásban tengettem nyomorúságos életemet vagy két esztendeig. S a bizonyos két esztendő letelése után egy szép tavaszi napon háziasszonyom tudomásomra juttatta, hogy korhely életemet tovább nem tűrheti, keressek más lakást. Elindultam hát más lakást keresni, a mi azonban igen nehezen ment Egyik helyen rossz volf az ajtó, a másikon a'padló; ismét másutt sok volt a gyerek, vagy sötét volt a szoba. Hogy ezek az akadályok miért hátráltattak, vagy hogy igazat mondjak, miért tűntek a szemembe, mai napig sem tudom megmagyarázni. Elég az hozzá, hogy nehemert nemcsak az étel-ital fogyott itt rette netes mennyiségben, de megéhezett a csizmaszár is s csakúgy' nyelte az ezüst evoes.kö^t. Úgy tartja a hagyomány, hogy minden ebéd végével eltűnt az egész — teríték. Erre a birkaakolra czélozva veti az egykori nóta szemükre a kormánypárti nemeseknek : „Csalfa, hunezut, pecsovicsok, Pávatollas komondorok, Oda hires szabadságtok, A birkák közt elittátok !“* Vagy: „Pecsovicsok legyetek, Túrós csuszát egyetek 1“ Igen, mert a házigazdáról a kormánypártiakat nemsokára Pecsovicsoknak kezdték csúfolni. Madarász József emlékiratai szerint ezt a gúnynevet Huszár Pál esküdt ragasztotta reájuk legelőször, a mikor az egy ilyen lakomáról hazatérő Paczolay Gyuri nevű esküdt kollegájának, szégyenelvén, hogy az esküdtféle, kisebb emberek a macskaasztalnál, vagyis Pecsovics uramnál, a gazda tisztnél esznek és isznak csak, mig a magasabb ranguakat maga a gróf látja el — elkeseredetten azt vágta fejéhez: „No te — pecsovics /“ Tolna vármegye múzeumában különben kép is megörökíti ezt a hires lakmározást. Az egyes szereplők állatok alakjában vannak lefestve, de a régi öregek még ma is el tudják sorolni: melyik állat kit ábrázol. Ott van a képen Pecsovics uramnak félesége is, hanem biz a festő ecsetje női erényeinek nem nagyon hizelegve örökítette meg ! Természetesen a „pecsovicsok“ sem sokáig maradtak adósok, a liberálisokat nemsokára „kubinszkiak" nak kezdték — csúfolni. De nem azért ám, mintha vezérük Ku- binszky nevű nemes ember lett volna. Ebben téved Horváth Mihály s azok is, a kik nyomdokain járnak, mert Tolnában Kubinszky nevű nemes család sohasem volt. Itt is Madarász Józefnek van igaza. Magam is .utánajártam e dolognak s Kathy István dunafoldvári ev. ref. lelkész ur, ottani nyomozása eredményeként a következőket közli velem : „A kubinszki elnevezés egy dunaföld- vári Kubinszki nevű timárlegényről ered. Kubinszki István (keresztnevére különben csak homályosan emlékeznek) Galicziából szakadt Dunaföldvárra, ott ragadt s később meg is házasodott. Inkább együgyű, különös testalkatú, feltűnő piros ábrázata ember volt. Huszár Pál esküdt, később szolgaimé, a liberális párt egyik lelkes kortese, feltűnően hasonlított ehhez a timárlegényhez s a mikor a kormánypártiakat egy alkalommal erősen kapaczitálta, valaki gúnyosan, kicsiny- lően azt kiáltotta oda neki, az együgyű Ku* Ágoston István táblai biró közlése. zen tudtam uj lakást találni. De azért végre is találtam. Igaz, hogy az ajtó is, a padló is rossz volt, a szoba sötétsége is túltett minden sötétségen, a gyerekek is iszonyú lármát csaptak, de a lakást mégis „kifogadtam“. „Kifogadtam“, mert a háziasszonynak olyan gyönyörű leánya volt, a milyet még soha sem láttam. r En, a rút és alacsony legény vakmerő szememet arra a gyönyörű teremtésre mertem vetni, akinek termete ezédrus, haja ében, szeme gyémánt, ajka bibor, foga gyöngysor, szóval egy megelevenedett lírai költeményre merészeltem áhítozni. Én, a rút és alacsony legény. Természetesen a korcsmázás abba maradt. Mikor csak tehettem, otthon ültem s s az ablakon keresztül lestem a bájos angyalt, aki valószínűleg meg is értette szivem szenvedelmét, mert olykor-olykor megtörtént, hogy ablakom felé tekintett és mosolygott. Oh, mily boldog voltam én, a rút és alacsony legény. Kiszíneztem jövendő boldogságomat, elképzeltem azt, mikor irigylésreméltó férj és büszke családapa leszek. Elképzeltem, mily önelégülten fogom apró termetemen nagy fejemet hordani, mikor a bájos angyallal együtt sétá ok a legnépesebb utczákon. Elképzeltem. És a közel jövő a tervez-
