Közérdek, 1905 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-25 / 12. szám
TOLNAVARMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. zr^ind-en szomloaton. Kiadóhivatal: Széchcnyi-utcza 140. szám. TELEFON-SZÁM: 22. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Előfizetési felhívás. Lapunk egy negyedévi fennállása alatt, ha egyebet nem is, de legalább megmutattuk az — irányt, a melyen haladni kívánunk. Olvasó közönségünknek a mai nehéz körülmények között igazán nem várt szives támogatása teljes reménynyel tölt el jövó'nk iránt. Fényes bizonyítéka ez annak, hogy helyes utón járunk. Nagy Ígéreteket a mint kezdetben nem tettünk, úgy most sem teszünk. A közönség érdekeiért vagyunk és leszünk. Nem tekintgetünk jobbra, balra s különösen hátra, hogy ki áll a hátunk megett, megyünk a kitűzött utón nyingyenességgel s arra irányul minden igyekezetünk, hogy komoly, tartalmas, élénken szerkesztett, mindenkor : irodalmi színvonalon álló lapot adjunk a t. olvasók kezébe. Azzal a hittel, só't most már biztos tudattal, hogy Tolnavármegye közönsége jó szándékainkat már is megértette, s a jövó'ben még jobban meg- fogja érteni, mély tisztelettel kérjük szives támogatásukat. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Szerkesztőség: Széchenyi-utcza 1085. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Főmunkatárs: HAUGH BÉLA. Kiadja Báter János nyomdája Szekszárdim. EUŐpiZETÉS : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor. Lapunk előfizetési ára : egész évre . . 10 kor. — fill, fél évre ... 5 „ — „ negyed évre . 2 „ 50 „ Néptanítóknak, ha az előfizetési pénzt, egész évre előre beküldik, 5 koronáért küldjük a lapot. A hirdetést mérsékelt árakon, olcsó díjszabással közöljük. Hátralékos előfizetőinket kérjük az előfizetési pénzek szives beküldésére. Hazafias üdvözlettel: a „ZIÖZÉI2DEK:“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A kivándorlás. A minap azt olvastam, hogy Tolna vármegyében lelketlen ügynökök csábítják a népet a kivándorlásra, s hogy az alispánnak is intézkedni kellett, hogy a hatóságok akadályozzák meg a tömeges kivándorlásra való csábítást. Nem tudom, van-e eredménye az intézkedésnek; s ha van is, azt hiszem, hogy az csak időleges. A kivándorlás immár nem annyira kedv, mint betegség. Nem annyira a meggazdagodás vágya kényszeríti az embereket, mint inkább az itthoni tarthatatlan állapotok és az éhenhalás veszedelme. A nép nyomora leírhatatlan, ki van forgatva mindenéből, keresete nincs. Ha más nagy államokban kivándorol a nép, az bizonyos mértékben természetes. Más nagy államokban nagy az emberfölösleg, mindentalpalattnyi területre, minden csekély állásra, minden foglalkozásra százával akad a vállalkozó. De nálunk vájjon minden terület el van-e foglalva, minden keresetforrás ki van-e merítve ? És ha úgy volna is, pedig nincs úgy, miért kell épen a fajmagyar népnek elhagynia | ősi földjét, kedves faluját, csaladját, rokonait ! Vájjon épen a fajmagyar ! népet nem lehetne-e itthon foglalkoztatni, nem lehetne-e a magyarságnak uj keresetforrásokat megnyitni s a magyarságot támogatni ? De nem lehet a bajok minden okát az anyagiakban, a pénzben keresni. Az nem lehet, hogy a hazaszeretetben kipróbált magyar nép csupán a pénz hajhászása kedvéért szakítsa el a legMennyit ér egy bájos leány arczképe ? Irta : X. Keszthely a Balaton alsó-tulsó végén. Siófok a Balatonnak innenső felső vége táján elég távol estek egymástól. A magyar tengernek ezt a két kikötő helyét szokta méregetni a Balaton-gözhajózási részvénytársaság »Zala«-nak keresztelt hajója a fürdőzésre alkalmas időben. Egyik végről a másikra, azután meg vissza — bizony mondom — napi utazásnak még a Balaton lágyan ringató hullámain is untig elég hosszú ... a hajó fenekén. Igenis, a hajó fenekén, mert a kinek a mindenek alkotója azt a rendeltetést szabta, hogy a Zala nevű hajó gépezetét igazítsa, annak ugyan a födélzeten semmi dolga, de annál több van ott a fenéken. A csupa szórakozásból egyik fürdőről a másikra utazgató közönség azt hiszi, hogy ő a legnagyobb ur a hajón a kapitányon meg a koimányoson kívül és uraságának kéjes tudatában édes gyönyörűséggel élvezi a magyar tengert, gyönyörködik a partok fölséges tájképeiben. Nem is sejti, rá se gondol, hogy valamivel mélyebben alatta, dolgozik a leghatalmasabb ur, hatalmasabb a kapitánynál, kormányosnál, valamennyi utazó közönségnél : mert a kapitány onnan fölülről a sárgaréz csövön át akár tüdejét kikiabálhatja; a kormányos meg nemcsak a csillagos kerekével, de saját végtagjaival is czigánykereket vethet odafönt a födélzeten; a kényelmes, büszke közönség halomra rakhatja összes vele hordott vagyonát, pénzét, ékszereit, a férfiak erejüket, a hölgyek hóditó mosolyukat : de a hajó ugyan ki nem mozdul helyéből, ha a gépmester úgy akarja, ha a gépmester valahol a Balaton tetején, lent a hajó mélységes fenekén neki bicsaklik. Azért leghatalmasabb ur a hajón a gépmester, mert ha neki úgy tetszik, megáll futás közben a magyar tenger közepén, aztán ... se tőled, se hozzád; legfölebb egy kis hirtelen kerekedő balaton-háborgás vághatja a hajót vagy a zalai vagy a somogyi partok kákás-nádas ingoványaiba. Avagy ha a gépmester urnák úgy tetszik, a kelleténél jobban neki ereszti azt a bizonyos hajtó erőt, aztán egyszer csak ott a Balaton közepén iszonyú robbanás dörgő hangja mellett utazik a közönség kapitányostul, kormányostul egy kicsit fölfelé a levegőbe, aztán lefelé a hófehér süllők csendes birodalmába. Ilyenféle hatalomról álmodozhatott Gőz Gábor uram is, a Zala gőzös érdemes gépmestere, mikor a hajó fenekén, a hajtó gépek meg a hullámokat verő lapátkerekek egyhangú zakatolása közben néha-néha elgondolkozott a világrend fölött. Büszke is volt képzelt hatalmára, szörnyű büszke s ha szérét ejtheté, alkalmas módon mutatta be rátartós voltát. Hanem egyszer rajta vesztett Gőz Gábor uram, a „BalatonÁcs Pali. — Jelenet egy végtárgyaláson. — »Acs Pali: leszúrtad Csengeri Pált, Te tetted . . .» »Igen én« »Mondd az okot.« »Vég Esztivel láttam, beszélni megállt S neki orozva egy csókot adott ...» »És te egy csókért ölsz, ontod a vért ? Nézd, hogy zokog itt apja s az anyja ! —« — >Xem is egy csókért, a másodikéit, Élne : Ha csókját, Eszti is — vissza nem adja ...» BODNÁR ISTVÁN. Ha ábrándos . . . Ha ábrándos szép szemed világa A sok csillagra innen felragyog. Úgy szeretlek lányka nézni téged, Olyan igéző karcsú alakod ! Költő-lelked elszáll messze, messze . . . Fel a magasba visz a képzelet . . . Gondolod, hogy egyedül vagy ekkor ? ! Nem, hisz fenn szállók én is teveled ! DIÓST IVOR.
