C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290-1526) (Budapest, 2006.)

Zárójelben a név előfordulási helység nevét adjuk. Azonosíthatat­lanság esetén csak a fn. rövidítés jelzi a név mibenlétét. Tárgyszavak. A tárgyak és fogalmak esetében lehetőség szerint ra­gaszkodtunk a szövegben szereplő szóalakhoz, de éltünk a rokon fogalmak átfogó kifejezés alatt történő összevonásának lehetősé­gével is. Megtalálhatók a tárgyi és szellemi életre, valamint a társadalmi tagozódásra vonatkozó címszavak mellett az oklevelekben előfor­duló vulgáris szavak is. Szükség esetén eredeti helyesírásukkal. Egyes latin kifejezések a mutatóban az oklevélben szereplő alak­jukban és a magyar jelentésüknél is előfordulnak. A betűrendbe sorolás. A szabványtól eltértem oly módon, hogy a többjegyű kezdőbetűt (cs, zs) kiemeltem a szigorú betűrendből, amely más esetben érvényesül. Ugyanakkor a gépi rendezés ér­dekében - főként az ismétlést jelentő gondolatjelet követően - el­hagytuk az írásjeleket és névelőket. Az áttekinthetőség érdeké­ben az azonos kezdőszavaknál először a nagybetűvel, azután a kisbetűvel kezdődőek következnek. Dőlt betűvel jelzi a mutató az eredeti helyesírással, betűhíven szedett címszavakat. A mutatóban használt rövidítések feloldása a Rövidítésjegyzékben található.

Next

/
Oldalképek
Tartalom