C. Tóth Norbert: Ugocsa megye hatóságának oklevelei (1290-1526) (Budapest, 2006.)

Győr megye oklevelei láttak napvilágot nyomtatásban.

6 De ugyanakkor tudomással bírunk arról, hogy elkezdődtek a forrásfeltáró munkák Baranya és Nógrád megyében is.

7 E kutatások és azok publikálása nyomán egyértelműen az a kép bontakozott ki, hogy a középkori megyei intézménytörténet nem uniformizálható egyetlen megye forrásanyaga alapján, sőt olybá tűnik, hogy mindenegyes megye esetében el kell végezni ugyanazokat a kutatásokat. Ennek fényében az ünnepelt nem kisebb célt fogalmazott meg, minthogy egy adott területen, régióban fekvő megyék mindegyikének napvilágot lásson a hasonló forráskiadványa. E régió határai és az azonbelül fekvő megyék jól meghatározhatóak a leleszi konvent hiteleshelyi körzetével, mégpedig az alapján, hogy hová mentek kiküldetések teljesítésére a konventi tagok (ez mintegy 11 megyét ölel fel). Természetesen ezt a területet különböző okok miatt szűkíteni kellett, és végül, persze korántsem véletlenül a következő megyék lettek kiszemelve a feladatra: a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén egykor volt megyék, valamint Közép-Szolnok, Ugocsa és Ung. E hat megyéből, amint már említettem Szabolcs megye oklevelei nyomtatásban a kutatás rendelkezésére állnak. Bereg megye hatóságának okleveleit tartalmazó kötet pedig e munka megjelenésével egyidoben lát napvilágot.

8 A Szabolcs és Bereg megye okleveleit tartalmazó kötetek mindegyike Németh Péter közreműködésével és szervezésében látott napvilágot. A jelen, Ugocsa megye hatóságának okleveleit tartalmazó kötettel e munkát szeretném/szeretnénk megköszönni barátunknak, Németh Péternek, kívánva neki még sok-sok erőben és egészségben eltöltött esztendőt, nem utolsósorban azon önös érdektől vezéreltetve, hogy az elkövetkezendő években további értékes munkáival és emberi tulajdonságaival segíti munkánkat és mi is segíthetjük munkájában. AZ OKLEVELEKHEZ ELÖLJÁRÓBAN A munka célkitűzése az volt, hogy a kötetben szerepeljen minden olyan oklevél, amelyet a középkori Ugocsa megye hatósága állított ki. A kötetben összesen 167 darab oklevél található, ezekből 131 darabot a megyében működő nemesi megye hatósága bocsátott ki. A többi 36 oklevél közül 20 - egy-két kivételtől eltekintve - a megyei hatósághoz intézett parancslevél volt, amely a megyei kiadványban átírásra került. További 16 oklevél külön időrendi listában (151-167 tételszámok) kapott helyett. Ezen parancslevelek majd mindegyikének közös jellemzője, hogy ugyan a megyéhez szólnak, de nem maradt fenn a rájuk adott válasz. Ennek két oka volt: az egyik, hogy nem igényelt válaszlevelet (pl. az ispán kineve6 Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1318-1525). (A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 1.) Győr 2005. (A kötet 24-25. oldalán a 85. jegyzetben megtalálhatók felsorolva az eddig megjelent teljes megyei tisztikart bemutató, azaz az ispánok, alispánok és szolgabírák neveit tartalmazó munkák.) 7 A Nemzeti Kulturális Alapprogram Levéltári Kollégiumának pályázatain mindkét megye sikerrel szerepelt. 8 Neumann: Bereg.