Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

52. 1836. november 17. Szent-Mihály. Gróf Dessewffy József levele gr. Teleki Lászlóhoz. Szt. Mihály, november 17 kén 1836. Drágalátos Édes Laczi Barátom ! Míglen anyád minden kedves magáéival egygyütt, kik őt kísérték jelenlétével bennünket megörvendeztetett Marczim Té­ged' magánosságodban ment felkeresni, hol Te mint hallom utazásodat leírni, s azzal azután a' hazát megajándékozni szán­dékozol. Már ez ugyan derék gondolat, mert utazott, sokat hal­lott látott, nagy és kis világot keresztül haladott embereknek kellene csupán tolhoz fogni, szobához ragadtaknak, (kiket én szobásoknak szeretnék nevezni) gondolat körök töbnyire olly keskeny, mint szobácskájok, mellyből csak akkor pattanhatnak ki nagyobb szabású gondolatok, ha lakói elébb akármiféle na­gyobb dolgok' és emberek' körében forogtak. Igaz ugyan, hogy a' nagy világ' piczinységei némi némi (így) részben mintegy összemetélgetik lelki' tehetségünket; de legalább az illendőség, vagy a' mint most nevezik illedelem, 's a' mérték érzeteire szoktatnak minket, és így gondolatainknak kellő formába önté­sére szolgálnak. Jól teszed hát igen Drága Kedves Laczim, ki­nek lelke szíveletességéről a' legkiváltabb társalkodási körök legkissebbet se törölhettek le, — ki barátit úgy mint azelőtt szereti, — szülei háza' bejáratossait felkeresi, — a' legkissebbet is azok közzül el nem felejti, — soha sehol és semmiben nem véteti észre, hogy még udvaroknál is megkülönböztették, sőtt különösen kegyelték, — szóval ki érzetiben mindég és egyfor­mán természetiképpen eléggé emelkedett, hogy sem szüksége legyen mások előtt magát emelíteni, jól teszed, mondom drága­látos öcsém, hogy a' társalkodás! magányai és viszont felcse­réled, verseidre is számot tart a' haza. Mit ifjúságunk zsengéjében írtunk, annak szép melegítő lángját a' későbbi kifejlés, és művészet szabályai után eredő felhevüléseink ki nem pótolhatják. Tőled Édes Laczim ! sokat vár a' haza, és méltán. Én részemről egyetlenegygy kevélysé­get engednék meg Neked, melly arról való emlékezetben állana, hogy Teleky vagy, nevezetes hazafiak, tudósok és írók szaka­datlan sorába való. Ha utazást adsz ki, jobbat adhatsz Domon­kosénál ; de nem lesz első, mellyet Teleky adott; úgy lesz a' versekkel is. Élőidet kell követned, s egyszersmind meggyőz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom