Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

san megállapíttassanak, hanem hogy ne csupán papíroson maradjanak a megállapítandók — külömben nem lesz sem a földes úr, sem a' taksás megelégedve, és sok roszat fog szülni a' felkapott bizodalmatlanság és félelem. Zemplénben már 50-nél többet küldtek a' másvilágra, ez sok is nem is, a' hogy veszi, az ember. Két kilenczed része a' falunak vala keverve a lázzadásba. Tarcs kérlek minél elébb lehet választó-széket. Ez ez egész vármegye kívánsága. Adj béfolyást a' bocskorosoknak, de valamennyivel többet a' csizmásoknak. A' felföldön az a hiba, hogy felette nagy a csizmásoknak befolyása — nálunk pedig az, hogy felette nagy a bocskorosoké ; pedig minden ezen befolyásoknak igasságos irányátul függ, az igazgatás praxissának helyes folyására nézve. — Virginiát még mindig a hideg leli. Emil hónap Kassára megy. Gróf Ádámmal voltam Ujhelyen. A' fő-ispány nem praesideált. Sztáray Albert és Szirmay Ádám jelen valának. Egész házamtól egész házatoknak a' legszívesebb tisztelet alázatos szolgádtól és barátodtól Pipsztől. Sz. Mihályon, sept. 23. 1831, Eredetije egy víztől rongált levélpapíron, borítékja elveszett. 48. 1831. szeptember 30. Szent-Mihály. Gróf Dessewffy József levele gr. Teleki Józsefhez. Szent-Mihálytt, szept. 30.-dikán, 1831. Egész lelkemből tisztelt barátom ! Vevém leveledet, mellyben minden okait 's környülállásait távollétednek előbeszélled. Köszönöm közlésedet. En rész szerént nem tudván ezeket, rész szerént, de sokkal később és csak időről, időre és csak szóbeszédek után hallván, azt gondolám eleintén, hogy Anyád a' cholerától megijjedvén, gyámolát egész házatoknak és istápját, kiért sintugy (kivált mivel tavaly sokáig vala hideglelős) méltán retteghetett vissza kívánván, vissza hívásodat a' Nádornál minden tudtod 's akaratod nélkül kieszközlötte. Ez nekem felette természetesnek látszott volna. Most nagyon örülök, hogy a dolognak valódi mibenlétét tudom, és pedig általad tudom. Mi itt csaknem az egész világtól elrekesztve lévén és csendben töltvén szorgos napjainkat, csak olykor olykor hol igaz, hol hamis híreket hallunk, a' nélkül, hogy tudhassuk mindég a' valódiakat a' hamisaktól