Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)
tudós., a nagy Linné tanitvánnya s szüleménnye, — az igérte a minap önként, mert magam fejétől nem is mertem vólna az eránt nála alkalmatlankodni, hogy hozat nekem egyet Dániából. Nehezen várom elérkezését az említett okonn. Stiernhielm is ugyan egy hajdani tudós Svecus, a Gothus etc. Evangyeliom*) eleibe bótsátott beszédjébenn ezt mondja: Lingvae Ungaricae et Finnicae originem nemo adhuc aperire potuit: nec enim ad Slavonicam, nec ad ullam aliam nobis notam refferi possunt. Hoc, quod maximé miror, est, quod in Lexico Ungarico Molnári**) bene multa vocabula Ungarica inveni Finnis communia, nationibus toto coelo dissitis. In Finnonica incredibile, quam multae voces Graecae reperientur, unde mihi orta suspicio, gentem Finnonicam ex gente eliqua Graecis coloniis mixta, jam olim multis ab his seculis originem traxisse etc. De ez is nekem még semmise: mert hiszen mennyi Deák van a Németben? A' Magyarban mennyi német — Frantz is —, kiváltképen pedig Tót? (Nem igaz az, a mit Benkő Ur állat: nulla nobis gens aeque ac Germanica tot suggessit vocabula. Transilv. Tom. 1. pag. 383.) De azért a Németnek a Deákkal, a' Magyarnak a' Tóttal 's a t. legkissebb atyafisága is nints. A' ki azért valamelly nyelvnek, ezzrl vagy amazzal való atyafiságát akarja megmutatni, szükség, hogy annak tulajdonságiból, a szók öszve szerkeztetésekből, egy szóval a nyelv egész alkotmányából — ne pedig tsak némelly szók' egyezésekből — vegye az erősséget. — Az én munkátskámat, melly már bizonyos okokból német *) D. N. I. Christi Evangeha, ab Ulfila Gotborum in Moesia episcopo circa annum a nato Christo CCCLX ex Graeco Gothice translata, nunc parallelis versionibus Sveo-Gothica, Norraena seu Islandica et vulgata Latina edita. Stockholmiae, 1671. **) Ezen Diclionariumra rá akadtam itt szerentsére, nem régenn, egy ide való könyv-árrosnál, a' szennyes könyvek között, s megvettem. Irta ezt Szentzi Molnár Albert itt a' szomszéd Altorfi Akadémiábann létébenn és nyomtattatott Norimbergában 1604 dikban n. Első részét ajánlotta 2d' k Rudolf tsászárnak és királynak; a' másodikat pedig Báthori Istvánnak, Rákótzi Sigmondnak, Turzon Stanislausnak és Tökölyi Sebesténynek. Betses Szó-tár ez én előttem, minthogy a' legelső kiadás, 's következésképen olly tükör, a mellyben lehet látni azon magyar orthographiát, mellyel éltek ez előtt 200. száz esztendőkkel. Az — és a' mai közt nem igen nagy a külömbség: és így két század alatt keveset gyarapodván az orthographia, ugy tartom, a' nyelv is vele együtt nem sokat pallérozódott.
