Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki-család gyömrői levéltára. (Szeged, 1931.)

Ugyanezen év nyarán László már a Göttingából való hazatérés és elhelyezkedés gondolatával is foglalkozik és augusztus 8-án ezeket irja atyjának: „Igaz a, hogy vissza jövetelemmel, ha a Tsászár arra méltónak itél, királyomat s Hazámat szolgálni szándékozom, de a mellett azt is tudom, hogy alul kell szolgálatomat kezdenem, s arra kész is vagyok. Vissza jövetelemmel a legkisebb tisztséget is jó fejedelmem kezéből ezer örömmel veszem fel." — Ez a hazatérés azonban nem következett be olyan gyorsan, mint a hogy azt László gondolta, hiszen 1785. december 11-én Göttingából irt levelében atyjának jelzi, hogy „ezekben a napokban még egy musika órát fogadtunk magunknak, a melyen klavikordiumot tanulunk. Mivel ez nem olyan nehéz instrumentum mint a hegedű, remélyük mindnyájan, hogy több haszonnal' s előmenetellel folytathatyuk, mint az elebbenit." E tervek kivitele nem jelentette a Göttingából való hamaros távozást, s midőn László és István 1786. folyamán göttingai egyetemi tanulmányaikat befejezték, nem haza, hanem előbb még európai körútra indultak. 1787. február—március havában Párisban, április, május, juniusban Londonban időznek, s innen 1787. julius elején indulhattak el, mert julius 11-én már Brüsszelben vannak, s ezen év tél elején érnek haza. László gróf bécsi tartózkodása alatt ismerkedik meg az idősebb Fries grófkisasszonynyal, a kihez való szereimérői időnként ir anyjának, s őszintén feltárja, hogy gróf Friesék ugyan szívesen veszik közeledését és udvarlását, azonban szerelmét nem az idősebb, hanem az ifjabb Fries leány viszonozza. Göttingába való távozásával ez a szerelmi viszony nem is szövődött tovább, hanem végleg megszakadt, s a mikor külföldi útjáról hazatért, tetszett meg László grófnak gr. Teleki Mária (Mariskó), akit aztán feleségül is vett, aki azonban csakhamar elhalt. Külföldről való hazatérte után László gróf, szándékához hiven tényleg állami szolgálatba lépett és 1789. március 5-én már erdélyi guberniális tiszteletbeli titkárrá nevezik ki, 1792-ben pedig (febr. 25.) erdélyi kir. táblai aktuális assessor lett a mely hivatalát 1799-ben letette. 1803. november 5-én magyarországi táblai bíró, 1811. november 6-án pedig Somogy vármegye adminisztrátora, később pedig a Marczibányi-féle tudományos alapítvány elnöke lett. Magyarországon való elhelyezkedése