Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. I. 1206–1437. (Budapest, 1895.)

- 14 X. (Gyulafehérváron) 1292—1301. jan. 14. Az erdélyi káptalan, továbbá a gyulafehérvári domokos- és ágostonrendüek conventjei jelentik III. Andrásnak, hogy a karakói, igeni és ramsi vendégeknek II. Andrástól, IV. Bélától, V. Istvántól és IV. Lászlótól nyert adományleveleit hiteles alakban átírták. Excellentissimo domino suo Andree dei gratia illustri regi Ungarie capitulum ecclesie beati Michaelis archangeli Transsilvane et conventus ordinis fratrum predicatorum de domo Albensi, ac conventus ordinis fratrum heremitarum sancti Augustini etiam de domo Albensi inclinationem et orationes in domino debitas ac devotas. Cum populi vestri de villa Karakó et de villa Yguen causa statuendi in vestri presentia privilegia super libertatibus ipsorum emanata per dominum Ladislaum voyvadam Transsilvanum *) sint citati, iidem populi propter distantiam loci ac viarum discrimina eadem privilegia secum deferre non presumpmentes a nobis humiliter cum precum instantia petierunt, quod eadem privilegia rescribi seu exemplari faceremus et sub nostris sigillis vestre maiestati mitteremus. Quorum populorum iustis precihus inclinati memorata privilegia non cancellata, non abrasa, nec in aliqua sui parte vitiata, Andree videlicet, Bele, Stephani atque Ladislai regum illustrium, vestrorum progenitorum modo simili vestris privilegialibus literis renovata de verbo ad verbum cum summa diligentia rescribi fecimus et presentibus inseri sub nostris sigillis vestre celsitudini transmittentes et vestram *) A nagy becsű Urknndenbuch zur geschichte der deutschen in Siebenbürgen tudós szerkesztői ez oklevél keltét az 1296. és 1301. jan. 14. közti időre teszik. Abból indulnak ki, hogy 1296. apr. 18-án még Loránd az erdélyi vajda (Fejér VI. 2. 24.) s utánna az első biztos adat szerint 1297. apr. 21-étől kezdve (Fejér u. o. 100, 102.) a III. András egész életében — sőt azután is 1315-ig — László következik. Véleményem szerint azonban az az egy, általok közölt oklevél is, mely szerint az ország nagyjai — ezek között Ladizlaus vayvoda Transsilvanus és Rolandus quondam vayvoda — 1292. jul. 29-én a budai országgyűlésen Slavonia herczegét Albertet magyar nemességre emelik, határozottan ellene mond annak, hogy keltét 1292—1301. jan. 14. helyett csak az 1296—1301. jan. 14-ig terjedő időre szorítsuk.