Barabás Samu: Székely oklevéltár 1219-1776. (Budapest, 1934.)

Előszó, Ide s tova ötven esztendeje, hogy e szerény kötet anyagát gyűjtögetni kezdettem. Hosszú idő és sovány eredmény. Ennek azonban különféle okai voltak. Egyik, hogy a világégés kezdetével végződött harminc éves tisztviselőségem ideje alatt, hol egyedül, hol Beke Antal, de főképpen a borzalmas véget ért dr. Thallóczy Lajos társaságában, más és más irányú és tárgyú írott történelmi emlékek kutatásával, lemásolásával és rendszerbe foglalásával kellett minden szabad időmben foglalatoskodnom. Másik, hogy a világháború alatt és az azt követő időkben a szabad mozgás megismétlődő akadályai, no meg az anyagiakban való szűkölködés is lehetetlenné tették számomra, hogy kicsiny gyűjteményemet legalább az erdélyi nyilvános, továbbá a vármegyei, városi és magánlevéltárak bizonyára értékes anyagával kiegészíthessem. De ha a nyugdíjaztatásomat követő idők viszontagságai meg is akadályoztak a többször félbeszakított anyaggyűjtés folytatásában, — boldog voltam, amikor réges-régen, kezdő diplomatikus koromban az Orsz. Levéltárnak a középkori oklevelekben rendkívül gazdag gyűjteményében végzett kutatásaim alapján, a sajátkezűleg másolt oklevelek egész sorával gazdagíthattam a Székely Oklevéltár akkor kiadásra váró III. és IV. számú köteteit. Az oklevelek közlését és felszerelését illetőleg arra törekedtem, hogy a Magyar Tud. Akadémia tört. bizottsága által 1918 nyarán megállapított iratközlési szabályzatnak megfelelőleg, egy lehetőleg hibátlan diplomatariumot adjak elsősorban a hivatásos történettudósok és az érdeklődő közönség kezébe. Sajnos, hogy ezt a jó szándékomat