Barabás Samu: Székely oklevéltár 1219-1776. (Budapest, 1934.)

sub praesentium nostrarum testimonio litterarum. Dátum in portu Dravi Apathi nuncupato, in festő beati Benedicti abbatis, anno Domini Millesimo trecentesimo octuagesimo sexto. 1386. márc. 21. julius 11. 2. Közismert dolog, hogy az 1562-iki székely felkelés előtt a király a Székelyföldön birtokot törvényesen senkinek sem adományozhatott, mivel a székely örökségben királyi jog nem lappangott. Vérségi rendszeren nyugvó s gyakorlat szentesítette ősrégi jogszokás volt Székelyföldön a birtoklás alapja. Ebből önként következik, hogy jog szerint nem is erősíthetett meg senkit székelyföldi birtokának a birodalmában. A Zsigmond király szóban forgó levelében pedig éppen erről van szó. Az 1426. máj. 20-áról datált, különben kihagyásokkal ékeskedő s a mellett hibás egyszerű másolat szerint ugyanis Káinoki Máté, a testvére Demeter és fiaik képében azt panaszolja a királynak, hogy a Sepsi széki székelyek a szék területén fekvő Ivásfog földet székely jogon való birtoklással nekik ajándékozták, azonban némelyek ki akarják őket vetni belőle. Ennélfogva könyörögve kéri, hogy az ajándékozásnak királyi jóváhagyása mellett tartsa, illetve erősítse meg őket' örök időkre a kérdéses puszta birtokában. És Zsigmond király a Káinoki Máté érdemeiért az ország nagyjainak hozzájárulásával a kérést olyan értelemben teljesítette, hogy — az oklevél szavaival élve — soha senki őket Ivásfog földéből és annak uraságából ki ne vethesse. Fennebb már röviden említettem, hogy mi volt 1562 előtt a Székelyföldön a birtoklás jogi alapja. Ha tehát azt látjuk, hogy a kiváltságlevél írója a jogi alapot ezzel ellenkezőleg a királyi felségjognak idő előtti gyakorlásában állapítja meg, bízvást elmondhatjuk, hogy nyilvánvaló hamisítást követett el. Ennélfogva a kiváltságlevelet már jogi szempontból is hamisnak kell bélyegeznünk. Egyébiránt erre a kérdésre hátrább még visszatérünk.