Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
az Ákos nemzetségnek (Bebek és Dályai család), a Záchoknak, a Balassáknak, Radonv ispán ivadékainak (Poltári Soós, Micsinszky család), a Torda nemzetségnek (Ebeczkyek), a Hunt-Paznánok néhány tagjának ; innen származtak el hazánk más tájára a Wesselényiek, Kálnói Ethrék, Galsayak; a Legéndiek, Kövesdiek, Mohoraiak, Szendehelyiek, Kürtiek első ismert tagjai itt élnek a XIII —XIV. században, a Berényiek és Ivánkák szintén itt gyökerező törzsfák hajtásai. Szécsényke történetének első szálai a XIII. századba nyúlnak vissza. IV. Béla 1254-ben András mesternek, a zalai ispán fiának adja Zerdahely birtok egy részét Nógrád megyében. Az oklevélből azt vehetjük ki, hogy ez már a megerősítő adománya a királynak András mester részére, ki Zerdahelyre már előbb is telepített jobbágyokat. Az előbb adományozott birtokrész a becskei monostor mellett terült el, ennek szomszédos földjeit a Bolhád hegy körül kapta most András mester, a melyek azideig a nógrádi várjobbágyokéi voltak. Sem András atyját, sem rokonait nem jelöli meg közelebbről IV. Béla oklevele, érdemeiről is csak annyit tudunk meg belőle, hogy már gyermek kora óta az udvarban forgolódott s később sokat fáradozott követi minőségben. Tehát előkelő család sarja volt, származását mindamellett nem tudjuk meghatározni. Tekintettel arra, hogy a király nem volt zalai ispánról beszél, az időben legközelebbit kell felvennünk András atyjául; a megye élén 1248 — 1254 között Eth fia Pál áll, alighanem az ő fia András mester. Ennél tovább haladni azonban nem tudunk, mert Ethről csak annyi ismeretes, hogy 1205-ben abauji ispán volt, fia pedig vitézsége és érdemei jutalmazására 1249-ben kapta Biharban Szudányt, Ukányt, Kért, Bölcsőt, Kőrös megyében Barakot, Szarámot, Földet, Almást, Szolnok megyében Kaszavárt, Somost, Szolnokot, Kraszna megyében Szuányt, Nagyfalut és Völköt s még ugyanazon évben több, a soproni várhoz tartozó birtokrészt. 33 1255-ben már más Zala megye ispanja. Zerdahely tehát az adományozás előtt két részből állott : egyikre András mester a király beleegyezésével már jobbágyokat telepített, a másikon a nógrádi vár jobbágyai laktak. Ezen utóbbi birtokrészt juttatta Andrásnak IV. Béla második adománylevele.