Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Árm ennyi re meglepőnek látszik az olvasó előtt a középkorban élő Széchényi-családok felkutatására folyt tanulmányok eredménye, s ha bár a lépésről-lépésre haladó következtetések által az elszórtan jelentkező adatokból terjedelmes családfát sikerült is összeállítanunk, a családi oklevelek hiányát gyakran éreztük, a melyek a családtagok összetartozásának részletesebb kimutatását is lehetővé tették volna. Az újkorban élők összekapcsolása a rég mult századokban élt ősökkel még azon családoknál is bajos, melyeknek ezrekre menő iratai vannak. Azt tapasztaljuk, hogy rendszerint a XVI. század a legnehezebben áthidalható nemzedékrendi szempontból. A török elleni állandó harczok idején a fő- és köznemesség életmódja megváltozik, a legtöbb család elhagyja ősi, védelmet nem nyújtó nemesi házát, behúzódik a szomszédos várakba. A férfiak s ifjaik táborba vonulnak, néha éveken át távol vannak otthonuktól, a mi szintén lazítja az összetartozást. Ha azután a család levelesládája elpusztul, a más-más helyen felbukkanó családtagokat a történetírónak bajos nemzedékrendbe foglalni, a legtöbbször csak névben azonos liarczfiak rokoni összetartozását kimutatni. így történik, hogy az alföldi nemesség feljebb húzódik, otthonába a legtöbb sohasem tér vissza, a török szomszédságában élő falvak és városok nemessége pedig elpusztul, elszegényedik. Tudjuk, hogy egyik legtöbbet szenvedett megyéje volt hazánknak ebben az időben Nógrád. A török portyázó csapatok majdnem évenként felégették egy-egy járását, lakóit fogságba vitték. Mi az alábbiakban csak Szécsényke és környékének történetét fogjuk nyomozni, mely kicsiben az egész megyében végbement változások tükre. A XVI. század közepe felé itt is megszakad néhány évtizedre a tör-