Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

váczi kanonok azt kérték, hogy földjeik amazokétól határoltassanak el, azonkívül Széchényi Szénás András fia István és sógorai is igazolván igényöket, az örökösök közé ők is felvétettek. Az oklevélből a következő leszármazási táblát állíthatjuk össze : Fogacsi Gergely Gergely ispán 1311. Erzsébet 1311 (Bői István) Péter Bői Kántor Mihály Anasztázia 1311, 1344 (1. Uzsai Mihály, 2. Selypi Demeter) István 1423 Imre 1423 Máté János Orsolya Klára Uzsai László György Erzsébet (1. Toldi János 2. Berezeli Úrin) Toldi Berezeli Mihály András Selypi Margit (1. Apczi Tarnai Mihály, 2. Kátai Miklós) Ilona (N. István fia Pál) Jakab 1423 Dorottya (Zalatnai Bacho Balázs) Borbála (Széchényi Szénás András) 1361 István 1423 István Gergely 1423 Miklós Mátyás Orsolya Dorottya Ilona Orsolya 1423 (Fedémesi (Berky (Rhédey János) Péter) István) Tarnai Kátai Borbála (Vanyarczi Péter) Bereczk Zsuzsa Klára (Vanyarczi (N. N.) János) Margit Péter (Surányi 1423 Csonka Simon) 1423 Borbála N. (Vanyarczi (Berezeli Pál) Henrik fia János) A nemzetség ezen két ágazata közti kapcsolatot bizonyítja az is, hogy Széchényi János fia Jakab részére 1377-ben a titeli káptalan állít ki megbízó oklevelet. Széchényi Szénás István második neje, Bay Angelika 1445-ben állapodik meg mostoha fiával, Miklóssal, hogy kis fia László fel-