Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

de én utánam tőle függjön mintegy praefectusomtúl, noha semmi jövedelemhez ne nyúljon, hanem csak arra vigyázzon, hogy igazán a jövedelmet ide szolgáltassák, a minthogy parancsolatot adék aziránt a tiszttartóra.» Az érsekújvári templom felszentelését elhalasztotta, írja tovább, mert az árvíz miatt Nagyszombatból nem vihették oda az oltárokat és prédikáló széket. Az iratok közt levő nyugták szerint György érsek a 80.000 forintot 1694 folyamán teljesen kifizette. Csak halála után tudódott ki, hogy gazdatisztjei nem csépelték el a termést idejébe, s mert féltek a prímás haragjától, Maholányi János bárótól kértek kölcsön 8185 forintot, melyet György grófnak kellett azután megfizetnie. A belatinczi és iványi földek felét Széchényi és neje 1697 márczius 1-én kelt nyilatkozatukkal átengedték leányuknak, Ebergényinének, később ezen uradalmat egészen. Ebből perpatvar támadt a testvérek közt, a mire a II. kötetben terjeszkedünk ki. Nagybátyja intését György gróf megfogadta, Lipóttól 1702 márczius 10-én királyi megerősítést szerzett Belatinczra a prímás és saját érdemeinek elismeréseként. 1689-ben Zala megye tanúvallomást tart annak kipuhatolására, igaz-e, hogy Németi Péter tiszttartó ura kárára hűtelenül gazdálkodott. 1703 márczius 19-én a megyei gyűlés a belatinczi uradalomra 5487 frt 48 d. adót vetett ki, melyet a hozzátartozó birtokok közt így osztottak fel: Belatincz Bratincz Lipócz Ganicsa Renkócz ... Iváncz... Turnisa Lippa ... Zorkóháza Adriancz Gumilicza fl. 501 283 413 544 174 130 587 315 152 326 326 63i/

2 10% 76 y

2 43% 22 66% 8 67% 43% 65% 65% telek után.