Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

sessiók inscribálva, kiket is említett sentei urak engedelmébűl kifizetett szegény atyám, s annak taláng maradékit. Nem maradt Kürtön semmi kifizetetlen jószág egyedül Mérey Gáspár kúriája, ki is vulgo Sáfárháznak neveztetik. Ezen Mérey familiátúl is elsőben azon sáfárházabeli jószágot üdvözült Nagy Ferencz uram sógorom, az ki is üdvözült atyám engedelmébűl (az török ellenségtűi Érsekújvárnak megvétele alkalmatosságával egész Mátyusfölde tűzzel-lánggal megemésztetvén, ugy Kürt is hasonló sorsra jutván sok javaival édes atyánknak lángban és füstben eresztett volt), mint akorbeli sentei vicekapitán kezéhez eresztetvén, végezett Mérey Gáspár maradékival azon puszta kúriáért és hozzátartozandó appertinentiáiért bizonyos summa pénzben, ni fallor 4000 forintban váltotta magához, és adattatott zálogban Nagy Ferencz uramnak. Nagy Ferencz uram szegén atyámnak értésére adván ezen vásárlást, szegén atyám általmenvén, Mérey famíliával végezett 600 forintban, s örökben vallották föl. És mivel azon puszta udvarház táján egy karószál sem volt, úgy kezdette szegén atyám (kifizetvén Nagy Ferencz uramat, azon jószágra adott pénzét letévén, magához váltotta) kővel bekeríteni azon kis puszta kőépűletet, az ki azon Sáfárházon volt, és nagy költséggel mint örökös jószágát kastél formára négy szegletre be akarván keríttetni, az mint jobb része szegén atyám költségén véghez is ment; az residuitását, minthogy üdvözült bátyám Széchényi Márton atyánk halála után azon Mérey Gáspár jószágát testamentaliter neki legálvánédes atyám, aprehendálta s holtig is bírta, ő is alkalmas epűletit vitte végben azon kastélnak.» Bátyja halála után György gróf kapta meg az elhunyt érsek jóváhagyásával, ki gyámjok volt s ő is több rendbeli építkezést eszközölt ott. Mivel azonban özvegy anyja megúnta azt,hogy az egymástól távol eső birtokokra gondot viseljen, s betegeskedni is kezdett, átengedte a birtokot sógorának, Mórocz Györgynek 10000 forintért. Mivel 1728-ban úgy hallatszott, hogy a Méreyek a birtokot vissza szeretnék venni, biztatja fiát, követelje Móroczékon a vételár többletet, mert ők az építkezésre 20—22000 forintot ráköltöttek. Kitűnik mindez abból az elenchusból is, írja továbbá, melyet Sándor Anna, ki Széchényi Márton halála után Rutkay Ferenczhez, majd Hunyady Lászlóhoz ment férjhez, adott át neki.