Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

Ebergényinek, hogy a váltságul kért 60000 forintot nagyon sokalja, annyit más viszonyok közt is bajos volna előteremtenie, most meg éppen lehetetlen. Kész volna ellenben 25000 forint lefizetésére ; csak az a baj, hogy a nádortól nem tud a 40000 forint adósságból se tőkét, se kamatot kapni, így hát még ezt se tudná hamarosan kifizetni. Széchényi házának barátját, Nagy István ítélőmestert kérte fel az alkudozás közvetítésére, a kinek fáradozására Draskovich engedett követeléséből, 1711 júniusában megelégedett volna azon kb. 36.000 forint adósság átengedésével, melylyel a nádor a grófnak tartozott. Széchényi ezt is sokalta, nem akarja terheit szaporítani, irja, attól meg nem fél, hogy Draskovich a birtokot visszaveszi, pénze aligha lenne rá, a záloglevél szerint egyébként is csak fia lenne köteles a zálogösszeget elfogadni. Draskovich 1711 október 11-én viszont ugyanezen ügyben azt írja Ebergényinek, mondja meg apósának, hogy ő Iványt (Ebergényinek kínálgatta) és felsővidéki jussát is eladja. Tudja ugyan, hogy Széchényi úgy gondolkozik, jobb kevesebbért birni a vagyont, mint többért, s azt hiszi, hogy egyhamar nem akad vevője, de az okos ember előre is gondol, megelégszik azon 40.000 forint átadásával is, melylyel Széchényinek Eszterházy tartozik. Ezen az alapon a megegyezés csakugyan létre is jött. 1711 december 13-án a vasvári káptalan előtt Draskovich és felesége gyermekei nevében is a Draskovich Miklóssal kötött szerződést megerősítvén 40.0000 forint fejében, melyből 36.000 a nádor tartozásának átvállalásával telt ki, a felsővidéki javakat örök áron átadják Széchényi György grófnak és fiának Zsigmondnak. Később Széchényinek az uradalom dézsmaváltsága miatt volt baja, Draskovich ezen kérdést nem rendezte, a győri káptalan pedig keveselte az ősidők óta fizetett évi 450 forint összeget. Az ügy elintézésére a prímás 1713 májusában Sopronba hívta össze a felek megbízottait, de az időközben kitört pestis miatt akkor nem tudtak megállapodásra jutni. Az ügy még 1719-ben is folyik, Széchényi Nagy István utasításait kéri, mit tegyen a bonyolult ügyben, a melyet örökségként vett át a Draskovichoktól. «És mind fölsővidéki jószágomnak stabilitásában való dolgaimról, írj a 1719 január 2-án Ebergényinek,kiváltképen mind azin29*