Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

UJD egy egész századon ál azután, hogy a nemzetségi földből erőszakkal kitépték, a Széchényiek családfája nem tud gyökeret verni. Széchényi Márton nehezen vált meg osi házától, a kisvárosi életbe, a szűkes anyagi viszonyokba bajosan tudott belenyugodni. Széchényi Lörincz más szempontból nézi helyzetét, gyermekkora óta hozzászokik a változásokhoz, fel se veszi azt, hogy aránylag rövid idő alatt többször kell változtatnia lakóhelyét. 1620-ban Szécsénykéről Gyöngyösre megy, 1629 táján Budára, onnan megint vissza Gyöngyösre. Ott is két helyen lakik 1650-ig, mint láttuk előbb a Solymos utczában, később a főtéren a Nagy Pál Jánostól vett házban. Alig készül el a sok javítással, ezt is elhagyja, 1651 február 21-én feleségével és kisebb gyermekeivel elköltözik Galgóczra, hol György érsek 1649-ben Thurzó Ádámtól 2 házat vett részére. Az iskolába járó fiúk egyideig nagyanyjuk, Bán Sára felügyelete alatl még Gyöngyösön maradnak, Olasz Andrásnénál kosztban. A galgóczi házakon is nagy átalakító munkához fog, a melyek elkészültéig családját a győri házban helyezi el, fiai ott járnak iskolába. A jalsói földekkel meggyarapodott galgóczi birtokra ezután özvegy anyja ügyel fel, ő maga Győrben marad, noha időnként rövidebb-hosszabb időt tölt családjával Nagyszombatban, vagy Kürtön is. Arra, hogy állandóan Győr tájékán marad, Széchényi 1653-ban határozhatta el magát végleg, mert ezen évben vált meg végleg gyöngyösi házától, atkári, detki, szíicsii és zsadányi földjeitől. Közéleti tevékenysége sem ment tovább a megye területénél. 1652 szeptember 12-én a Győr város és Szakoni János közt felmerült per megvizsgálására a megye, a nádor parancsára Ben-