Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

sok köztük is a nyughatatlan ember ; ha passusával megy hozzájok valaki, kéri ne bántsák, ha a nélkül, fogassák el, küldjék vissza hozzá. A felmerült kérdések megvitatására személyesen is találkoztak e napokban. «Károlyi Sándorral való szemben lételét kegyelmednek minden ember örvendi, minden jót is várnak belőle, az minthogy ha valami irigyek által abbéli munkája nagyságtoknak s kegyelmeteknek el nem romlik, nem is lehet kételkednünk az jó kimenetele felől»,írja Ebergényihez február 16-án Széchényi Zsigmond. Február 27-én Károlyi Ocsáról azt írja, hogy az istentelen kóborlókat verjék agyon, mint a debreczeniek tették, egyúttal az ecsedi őrség kivonását ajánlja ismét Ebergényi figyelmébe, a kihez Nagy Gábor hadsegédet küldte bő utasítással, valahogy labanczá ne tegye, jegyzi meg tréfálkozva. Márczius 1-én kelt levelében panaszkodik, hogy Viard ezredes Eszterházy Dániel ezredének élelmi szekereit Kassa mellett elfogatta, a kísérők közül sokat levágatott,. másokat mezítelenül vetett fogságba a városban. Eszterházy másnap tiszteket küldött a dolog okának megtudására, a kiket ugyancsak a város alá vitetett az ellenség. Ilyen körülmények között azt is várhatják, egyszer csak rajtok ütnek; ha nem is tartják őket reguláris hadnak, a parolát meg kell tartamok. Márczius 6-án Gellényesről írt levelében szemrehányást tesz Ebergényiéknek, hogy a fegyverszünet meghosszabbítását teljesíthetetlen feltételhez kötötték. «Nagy Gábor küldi kegyelmed válaszát utánnam, mélt. generális feldmarschalk gróf Pálffy János uram ő excellencziája levelével, kit Onodbúl írt. S minthogy igen peremptorius terminust tött bele, s olyat penig, az ki t már soha el nem érhetek, úgymint az elmúlt napot, s oly conditiókkal, hogyha nem megyek, azonnal felbomlik. az suspensio. Bizony lelkem, leveledre nem is válaszolhaték, hanem kérlek az Istenért, ne hirtelenkedjetek, legalább megtérésemig tartózkodjatok. Isten engem úgy segéljen, sem vontatom, sem húzom, de haszontalan mennem, míg Munkácsra nem megyek, mert mind fogóm kalapácsom ott maradott, s a nélkül dorombot nem csinálunk. Hazádért, nemzetedért s érettem, lopd el lelkem jó szószóllásod által ezen három-négy napot, legfeljebb ötöt. Az rossz utakra nézve jobb helyben lenni, mint mozdúlni, mert akármit csináltok, de valamíg a felséges