Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
hogy generális Heister uramnak van assignálva pro militis exolutione. Nem kétlem, tudja excellencziád az testamentum continentiáját, s azért avval nem alkalmatlankodom ! 35.000 egynéhány száz forintrúl tesz testamentumot, azt mondja Sennyey uram, fele sincs. Elgondolhatja excellencziád, miért nincs ? Akármi succedáljon, de rút dolgok ezek.» Hogy a vizsgálatot Sennyeyék ellen megindítsák, azért is indokolt, közli ugyanő július 16-án Ebergénvivel, mert senki se hiheti el, hogy az elhunyt nagyobb összegről végrendelkezett volna, mint a mennyije volt. íme, mennyi baj származott abból, hogy az érsek Kollonics többszöri felhívására se adta meg az 1000 aranyat, a mit a kincstár a végrendelkezési jog megadásáért kért. Mikor Széchényi már harmadszor járt Bécsben, július első napjaiban, Szunyogh érte küldött, hogy siessen haza, a leltározás körül baj van. Mivel akkor már Kollonics gróftól is hallott egyetmást, megállás nélkül sietett haza, írja július 7-én Ebergényinek. Szunyogh kedvetlenül fogadta, azt erősítgette, hogy több királyi levélnek is kell a hagyatékban lenni, alighanem azon ládákban, melyeket Sennyey a gróf engedélyével Pozsonyból Sopronba küldött. Felnyittatván azokat, csakugyan megtalálták a leveleket abban a piros és sárga kordován zsákban, melyben az elhunyt tartotta azokat. Most már el se olvasták a tartalmukat, csak a pecséteket nézték, a családiakat visszarakták a ládába. Ez iratok 1714 novemberében ujabb vizsgálaton mentek át, a mikor a kamarai kiküldöttek a veszprémi püspökségre vonatkozó darabokat szedték ki, a kinevező okleveleket (a veszprémi püspökségre, a szentgotthárdi apátságra stb.) ellenben visszaadták a családnak. 3 8' Megunta már a sok huza-vonát, írja a gróf vejének 1710 szeptember 15-én, a kit egyúttal arra kér, írjon ez ügyben a prímásnak. Folyamodványát a király leküldte a pozsonyi kamarának, a melynek tanácsára Wolkra gróf volt magyar kamarai alelnök, Meskó Jakab, Krapf és Olbern tanácsosok, továbbá a kanczellárból alakított bizottságnak tette feladatává a végrendelet érvényesítésének tárgyalását. Október 20-a körül a bizottság kész volt az előmunkálatokkal, Széchényit felhívták Bécsbe. Mielőtt az ügy formaszerinti elintézéséhez hozzáfogott volna, írja október 27-én Ebergényinek,
