Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
képe, s kegyelmed is által láthatja, micsoda szemmel fognak egymásra nézni és miképen beneventálják egymást. Eszterházy Gáspár uram Szombathelyen Káldy Péterné húgom asszonynál van szálláson, generális Nádasdy Ferencz uram Szüli György házánál, maga generál feltzaigmaister báron Nehem uram az várban, az egész artellaria, magyar német rácz regementek mind benn vadnak Szombathelyen. Erősen íortiíicálták mind az várat, városát, úgy hogy bízvást ottan telelhetnek, nem lévén majd immár mitül tartani, mivel Rábán innend való föld mind Vasban mind Sopronban tiszta, Rábaközben is alkalmas postirungok lévén, ott sem mutatja más magát az kóborlókon kívül, azokat is pediglen óránként fogatják. Az Kemenesalján, Sümeg táján sem hallani immár valami csinájukat hogy tennének, mivel jobbára az egész Balaton és Zala mellékén való fegyverviselő, az ki jóra való volt, letévén az fegyvert, gazdálkodásra tért. Hanem még az Őrség és Szentgyörgyvölgye táján hallatnak valami eretnek csoportok, de azok ellen is immár Lendvát, Lentit, Murajszombatot, Rakicsánt, Szécsiszigetet megrakták postirungokkal, kihozván stájerországi postirungokból az népet, és Szentgothardtúl fogvást alá Dobrán, Felsőlen dván, Murajszombat táján egész az Mura mellett generál Prainer uram kommandíroz. Az Somogyságot, Baranyát, Tolnát pediglen az tótországi, szigetvári, eszéki postirungokban levő rácz, magyar s horvát militia szüntelen circálja, de valóban pusztítja is. Az mi jószágunk teljességgel oda van, onnand egy fillér haszon sem fog jühetni, rövid nap alatt ha csak az Úristen békességet nem ad. Ezekrűl így kívántam elsőben is kegyelmedet tudósítanom.» November vége felé újra rosszabbodott Széchényi Pál érsek állapota. «Méltóságos érsek is valóban rosszul volt, írja György gróf november 26-án, csaknem elbúcsúzott tőlünk, de Istennek hála, ugyan ezen itt való doktornak curája állal annyira megkönynyebbedett, hogy már beteg ágyábúl is fölkél, és az elvesztett apetitusa az ételhez megtért, már jól ehetik, csakhogy igen bágyadt ő excellentiája.» 38 0 Amint állapota javul, elvégzi hivatalos teendőit, nem törődve a kezelő orvos tiltakozásával, övéi aggodalmával. 381 Betegeskedését némelyek olyan súlyosnak tartják, hogy már méltóságai betöltésére is megteszik a kezdeményező lépéseket." 0 2 Kérésére Zala megye hatósága 1710 február 8-án vizsgálatot
