Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
megbízásából teszi. Ő elment Kollonicshoz, «kinek propter futura gyertyát köll tartani», majd a jezsuitákhoz is, és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy Széchényi Visa eljárását nem helyesli. Szemtelenül azzal is kérkedik, hogy a király Széchényihez írt leveleit vele fogalmaztatja, pedig ő biztosan tudja, hogy pld. a legutóbbinak tartalmát se ismeri. Ugyan szégyenítse meg, kérdezze meg tőle levélben. A család iránt sincs jóakarattal, folytatja Rátkay, Pálffy Miklós testőrkapitány előtt igen becsmérlő módon nyilatkozott a család származásáról, és Széchényi prímás rokonairól. A béke ügye s az ország Kaunitz halálával őszinte jóakarót veszített, most már csak Scalvinioniban bízhatnak, ki 22 hetes betegségéből most lábalt ki. «Ezen hazának boldog lecsendesítések pedig fölséges urunknak teljes contentumával és az országbelieknek is egész consolatiójával köll meglenni, mert máskép talán nem volna állandó. Átkozott legyen pedig az, nem is igaz hazafi, a ki kii lömben kívánja, nem igyekezik természet szerént s kegyelmes urának is javára.» Scalvinioni már is foglalkozik az ügy gyei, bátran írhat neki az érsek. Szóba hozta Széchényi biborosi kinevezésének dolgát is. Ügy látja, «kötve köll hinni a komát, homines etiam sunt mortales, irígyi és ellenségi is vannak Nagyságodnak, mit akarok, bölcsen átláthatja Nagyságod. Csúfos most az világ és az emberek is, vigyázzon azért Nagyságod. Ezt mint igaz alázatos szolgája írom, tudván ennek a világnak és per consequens a világ fiainak is csalárdságokat. Szegény gróf Kaunitz uramtúl sokat tanultam, sokat is mondott, bár communikálhatnám Nagyságoddal, sokat használna Nagyságodnak. Kanczelláriust ha nem martius is, de elviszi április, ha győri nem vácálna, uti noviter spes esset, nemde nem gondol-e aziránt valamit Nagyságod ?» Rátkay nem $dott hamis képet a bécsi állapotokról, csak a Széchényi ellen irányuló személyi élt tünteti fel igen élesnek. A békebizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy jóakaratra a nemzet a tanácsban most sem számíthatott. 3 0' A béketárgyalás eddig nem tapasztalt lanyhasággal folyt tovább, 1705 első három hónapja eltelt a nélkül, hogy valami érdemleges lépést tett volna a felek bármelyike a béke felé. Széchényi a hollandi és angol követeknek írt ismételten, kik márczius elején
