Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

méltóságos érsek urunk ő nagysága az fejedelemhez Dunántúl, kivel én is elmentem volna, de az harmadnapos hideg háborgatván, kiből is csak most kezdek lábadozni, itthon maradtam. Nem tudom mi jót fog végezni ő nagysága, mivel röttenetesen keménkednek, non bonum publicum, sed privatum considerantes, noha az nemesek mind Dunán innend, azontúl s úgy az egész országban hajlandók az békességre, egyenlőképen óhajtják, csakhogy Bercsényi és az fejedelem nagyon disputálják, s nem hisznek, nagy reménségek lévén bavarusben és az francziákban, kiktűl pedig bizony meg is csalattatnak, mert segétségek onnénd nehezen vagy éppen nem is jöhet annyival is inkább, hogy most, a mint nagy híre van Dunnavert* városnál 12.000 bavarust megvert ő fölsége imperiumbeli armadája, ez által is, ha igaz, nagy szarva leesik az francziáknak, per consequens ezeknek az male contententusoknak is». De Széchényi nem ment tovább Székesfehérvárnál, ott vette Rákóczi július 24-én kelt levelét, hogy az út bizonytalansága miatt ne keresse fel személyesen, hanem Visát és Okolicsányit küldje hozzá, a mit meg is tett. Visszatérve Sümegre, ott értesült Rákóczi nézeteiről a tanácskozást illetőleg, melyek ismét nem látszottak kedvezőknek. Július 30-án azért ismét bőven megindokolja, miért látja ő sürgősnek a fegyverszünet megkötését, s a béke feltételeinek kölcsönös megállapítását. Mindenek előtt biztosítja a fejedelmet arról, hogy a bajorok nagy vereségét hiába szeretnék meg nem történtnek tekinteni, a sokra becsült szövetséges aligha tud nekik egyhamar fegyveres segítséget nyújtani. Mindamellett, hogy a király csapatai ilyen győzelmet arattak külföldön, előbbi jóindulata a magyarok iránt miben sem változott, ellenkezőleg, napról-napra kegyesebbnek látja a hozzá írt levelekből a felkelők kibékítésére. El nem tudja gondolni, írja, mit kívánhatnak a magyarok annál többet, hogy országgyűlést igér egybehívatni, a melyen az ország törvényeit revideálják, reformálják, a mi arra rászorul. Higyje el neki Rákóczi, hogy az egész keresztény világ azt fogja róla hinni, ha ezen alkalmat felhasználni elmulasztja, hogy a békének nem őszinte híve, hogy magánérdekektől vezéreltetve fogott fegyvert. Dunántúlt eltávozásával kiszolgáltatta katonái, * Donauwörth.