Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

ellenségei a fegyverszünetnek, de a kuruczok általában keveslik még a legutóbbi válaszban foglaltakat is. Széltiben hangoztatták, hogy a király azért beszél általánosságban, azért mellőzi a sérelmek hosszú sorát, hogy ne kelljen igéretét teljesítenie. Az evangélikusok se bíznak eléggé sérelmeik orvoslásában. A katonák, főleg a ráczok kegyetlenkedésén mindenki fel van háborodva. Károlyi rámutatott kuruczai fegyelmezettségére, kik nem raboltak sehol, nem tapad kardjukhoz az ártatlanok vére, mint Heister katonáiéhoz. Legalább a szabályokat tartaná meg a királyi sereg. Jelzik azt is, hogy ottlétök idején török követ j árt Sopronban, állítólag a szövetség miatt, s hogy Erdély küldötteivel is tanácskoztak a fejedelemválasztásról. Mire a jelentés Bécsbe ért, a fej edelem választás már meg is történt. Lamberg leküldése a béke-ügyre lényeges eredménynyel tehát nem járt. Mindjárt a találkozás után megütközik Széchényi azon, hogy a király levelében említett írá'sbeli utasítást a gróf nem hozta magával, a mikor meg elküldték, csalódva látta, írja július 2-án József királynak, az nem egyéb a május elején vele is közölt feltételeknél. A vizsgálathoz hozzá se foghatott, nem kapott hozzá megfelelő erőt, s kétséges is volt, érvényt tudna-e szerezni a harczi párt befolyása ellen a király tekintélyének. Pedig Heisterrel szemben az érsek helyzete ekkor már tűrhetetlen volt. Levelei telve vannak panaszszal, nemcsak vagyonát, de testi épségét is veszély fenyegette kegyetlenségéről ismert ellenfele részéről. Nemcsak azt teszi, írja július 5-én a királynak, hogy fenyegető leveleket írat neki, hanem nyíltan hirdeti, hogy ő a lázadók vezére ; szavahihető emberek figyelmeztették, hogy vigyázzon az életére, a mit valószínűvé tesz az is, hogy a király védőleveleit eddig se vette figyelembe. Hogy őszintén megvallja, nem tőle tart pusztán, hanem alantas vezéreitől, mert hiszen kalocsai érseki javait a ráczok dúlták fel, a Sárközben levőket elpusztították, a szentgotthárdiak ellen minden lehetőt elkövetnek most is. De ha csak az ő magánvagyona károsodna ! Közvetítő minőségére is kimondhatatlan akadályul szolgál az, hogy a kuruczok a tárgyalások alkalmával éppen az ő javainak elpusztítását vágják a szemébe. Nem mer útrakelni Rákóczihoz, mert az úton magát, otthon házát, rokonságát félti az előrelátható veszélytől. Yisáék ugyanaz-