Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
Május 24-én indult vissza Széchényi Sümegre, Visa és Okolicsányi pedig ugyanakkor Bécsbe, magukkal vivén az érsek jelentéseit a tárgyalásról. A kuruczok a kezdethez hasonló rövidséggel írnak a paksi alkudozásról: a király követei, «minthogy az egész fundamentumnak és az iránt való instructiójuk is practicánál egyéb nem volt, — a mint jöttek, úgy el is mentek». 2' 0 Széchényi Pál a helyzetet helyesen mérlegelte. Bécsben hol a katonai, hol a békepárt kerekedett felül, a fegyverszünetet azonban mindkettő egyformán akarta, mert egyformán remélték, hogy czéljaik elérésére segíti őket. A béke barátai kedvezőbb helyzetre vártak, a katonai párt szintén : a kuruczok fegyveres leverésére. Rákócziék békét akartak, nem fegyverszünetet, s mert az előbbire nézve az udvar a kívánt biztosításokat megadni vonakodott, az utóbbihoz hozzájárulni hadi sikereikre gondolva, nem voltak hajlandók. Az érsek tehát nagy feladat megoldására vállalkozott, a midőn a fegyverszünet megkötését czéljául kitűzte. Harmadfél hónapig tartó levelezésébe,buzdításába, rábeszélésébe kerti" t szándékának kivitele, bár akkorra' a külső körülmények már kedvezőtlenül alakultak. A mikor újra hozzáfogott, kevés reménye lehetett a sikerre. Utasításban, tanácsban most se volt hiány, engedmény azonban semmi se jött Bécsből. A pfalzi választó június 4-én kelt levelében a királyi ház s a ministerek mélységes fájdalmát emlegeti újra az ország feldúlt állapota fölött, de jelzi azt is, hogy a felkelők szövetkezésétől a törökkel nem tartanak s ha nem békélnek meg, az udvarnak még mindig módjában áll külföldi hatalmak erejét segítségül hívni akarata érvényesítésére. A levélhez mellékelt feltételek közt csak egy volt új, a melyben kijelenti a király, hogy Heistert a fegyverszünet megkötésekor kihívja az országból. Ezzel elismerte az udvar azt, hogy e magyargyűlölő tábornok beküldése sérelmes volt az országra, de egyúttal újabb fegyvert is szolgáltatott kijelentésével a felkelők kezébe. A politikai tapintatosság azt kívánta volna, hogy Heister kegyetlenkedéseit beismervén, azonnal távolítsák el, legalább ezt a bajt orvosolja a király saját elhatározásából. Heister azonban tovább is nagyobbította a király és tanácsának népszerűtlenségét. A paksi tanácskozás alatt megírja Széchényinek, utoljára figyelmezteti alattvalóit, hódoljanak meg a király seregei előtt, másként kifosztja, legyilkoltatja nejeikkel, gyer-
