Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

nézve a kezességet, azért van rá oka, hogy a rejtőző kígyót elkerülje, mely a fegyverszünet előkészületei közt csúszkál ; nem a tavasz szülötte ez, a mely idő a legalkalmasabb a lovasság, egészség és erő rendbehozására. Nem tér ki tehát arra, mit nyerne a királyi sereg a fegyverszünet kimondásával, hanem olyan tényekre mutat rá, melyek inkább a királyi háznak ridegségét, mint a tudatlanok előtt annyira hangoztatott kegyességét bizonyítják: nem való-e, hogy az érsek birtokai a királyi sas védelme alatt porig elpusztultak, keresztény vérrel öntöztettek, s palotáj a udvarán nem kalászokat lengetne-e, a szél idővel, ha a kuruczok meg nem őrzötték volna. Heister nyilvánosan kihirdette az általános amnestiát, de ő maga megcsonkította, semmibe vette, nem tudja, az ország miért is nem kívánta, hogy a ministerek és tábornokok is aláírják azt. Mert a helyzet olyan, a mit a király megígér, alattvalói eltagadják, nem tudni, ki uralkodik hát, kitől lehet remélni valamit. A kiket az ország megváltoztatni, megjavítani törekedett, most is engedékenyek, őszinteség híjával valók, mindennapiak. Tőlük a király őszinteséget kíván, de nem mondja meg, kinek van joga a tárgyalásra, kitől várják az Ígéretek teljesülését. Azt hihetik, hogy szabadságuktól megfosztották őket, s most a ministerek önkényére bízatott annak visszaadása. Megígérik általában mindannak visszaadását, a mit törvény biztosít részükre, de ez hasonló azon elvhez : ki nagyon bizonyít, semmit se bizonyít be. Fél attól, hogy vagy semmit se teljesítenek, vagy rábízzák az ígéretek értelmezését a törvénytelen országgyűlésre, vagy a ministerek önkényére, a mint a sérelmek orvoslására idegenekből álló bizottságot küldtek, mely talán inkább azok fokozásán, mint jóvátevésén fog működni. Váljon nem ismerik-e az ő kiáltványában közzétett sérelmeket, hogy megint csak visszatértek az általános Ígéretekhez, a helyett, hogy pontonként adtak volna rá választ; akkor ő is nagyobb bizalommal terjeszthetné az ország elé, fontolja meg, van-e elegendő alap az addig kétes kimenetelű béke elfogadására, vagy együttesen a háború folytatása mellett nyilatkozzanak. Úgy gondolja, nemérczélt ve e, ha a sérelmek részletes orvoslása előtt az érsek javaslatait a kétségbeesésig jutott megyék és katonái elé terjeszti. Széchényi másnap kelt válasza őszinteségével igyekszik Rákóczi ellenvetéseit gyengíteni, s a benne megnyilvánuló elmeél