Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

hogy a Vág és a Duna válaszsza el a két sereget egymástól, de e határokon belül a király hűségén levő csapatok és városok minden kényszerhelyzettől fölszabaduljanak; a fegyverszünet mielőbb megkezdése ellen sincs a királynak kifogása, csak idejében adassék tudomására a seregnek. Végül a németek és ráczok által elkövetett rablások, gyújtogatások megvizsgálására bizottságot küld ki, mely az ezekből eredő sérelmeket orvosolni fogja. Mindamellett az előbbi utasítást újra figyelmébe ajánlja Széchényinek. Lamberg Ferencz gróf, Bécs akkori parancsnoka derék katona volt, e mellett eszes ember, kiküldését Széchényi mellé azok a tanácsosok hozták javaslatba, kik a békét kívánatosnak tartották. Az érsek visszás helyzetét az erőszakos, a király parancsával nem törődő, s a harczi párt által elbizakodottá nevelt Heisterrel szemben komolyan megfontolták, s ügyesen katonai segítséget adtak melléje. A király május 12-én kelt levele szerint az országban levő sereg által elkövetett sokszoros kár, pusztítás megvizsgálására küldi, e mellett szóbeli utasítást adott neki, hogy az érsekkel együtt a béke előmozdításán működjék. Ugyanakkor a fegyverszünetre való kilátás a nádort is buzgóságra serkentette, a király hozzájárulásával megbízottait újra Bercsényi grófhoz és Rákóczi úrhoz (a felkelés óta nem nevezi berezegnek) küldte, hogy előmozdítsák a tárgyalások megkezdését. Segítő társ akadt bőven, de segítség annál kevesebb volt. Komáromból Fehérvárra menet Széchényi láthatta, hogyan várja Heister a vizsgálatot : lángba borította Veszprémet, az érsek székvárosát. A szörnyű esetet május 15-én részletezte előtte a kápta'an egyik tagja, s a város kiküldöttei, ugyanakkor, a midőn a király futárja Lamberg gróf jövetelét adta tudtára. A város pusztulása méltán keserítette el Széchényit. Heister nem törődve azzal, hogy a városnak, főleg a káptalannak épségben tartására a király védőlevelet adott ki, május 9-én, pénteken megjelent falai alatt, s másnap előbb német, majd rácz katonáit rászabadította a városra, írja a királynak. Nem kíméltek meg senkit, állására, nemére való tekintet nélkül kegyetlenkedtek mindenkivel, kifosztották a házakat, azután felgyújtották. Az esetet elmondó kanonokot társaival együtt még ruháitól is megfosztották, s lovak közt összekötözve vitték a táborba. A nagyprépostot öt helyen sebesítették meg,