Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
Savoyai Eugen herczeget, Kaunilz grófot és Pálffy Miklós koronaőrt. A bizottság többsége a béke híve volt, a pfalzi választófejedelem többszörösen bebizonyította ezt, Kaunitz birtokos volt Magyarországban, Pálffy magyar volt, s így csak Eugen herczeg ellenállását kellett esetről-esetre legyőzni. Kollonics legalább látszólag, kimaradt az intézők sorából. Visáékat Bécsben szívesen fogadták, a fegyverszünet terve általános helyesléssel találkozott. Scalvinioni báró április 18-án sietve közölte az érsekkel, hogy a király igen becsüli szolgálatait, a reméltnél nagyobb jutalmat helyez neki fáradozásaiért kilátásba. Álljon készen a béketárgyalás folytatására. Másnap a pfalzi választó értesítette hasonló levélben terveinek helyesléséről és pártfogásáról. A sok jóakarat tévedésbe ejtette Széchényit: azt hitte végre az udvar is hozzájárul a garanczia megadásához. Scalvinioni levelének vételekor azonnal tudatja ebbeli reménységét öcscsével, György gróffal. Ugyanakkor olvasta Visa jelentését is, írja, melyekből úgy veszi ki, «aligha az kívánt garantiára reá nem áll eő fölsége, az armistitiumra most is kész lévén, mely ha ugy van, lehet még jó reménségünk, de ha eö fölsége hadai (az mint Pálffy uram írja) Komáromnál által mennek az Dunán, s igazak lévén Mórocz uram hirei, hogy az morvaiak is kicsaptak, s Princz Eugenius is az Dunán ereszkedik hadakkal be, félő, közben ne vegyék Csallóközt, s úgy az Hegyalját Poson táján, s meg ne oszszák őköt, ki ha úgy történik, boldog éczakát az magyaroknak.» A bécsiek nem siettek Széchényi reménykedését azonnal tönkre tenni, úgy vélték, önzetlen fáradozásaival annyit megérdemel, hogy legalább figyelmesek legyenek iránta. A király április 20-án kelt leiratában válaszolt az érsek több rendbeli levelére, őszinte elismeréssel szól ebben fáradozásairól, meh Tekkel a békét előmozdítani, a felkelők lehetetlen, elfogadhatatlan és megbotránkoztató törekvéseit és ellenvetéseit legyőzni törekedett. Bár úgy látja tehát, hogy e kimondhatatlan törekvések nyilvánításával maguk zárták ki a további tárgyalások lehetőségét, hogy az ország iránt való atyai szeretetét kimutassa, noha fegyverei sikereire méltán támaszkodhatnék, s hogy az országot sok vérontástól megmentse, kéri, vegye újra kezébe az alkudozás fonalát, melyre nézve két feltételt tűz ki a maga részéről :
