Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

títésre nem fiát, József római királyt akarják felkérni, hanem idegen ország megbizottját, noha az érsek bizonyosan felvilágosította őket ezen kívánságuk következetlensége és lehetetlenségéről. E kérdésre nézve határozottan ragaszkodik a Jeszenszky éknek adott utasításban foglaltakhoz. Üjra megemlíti, hogy a fegyverszünet elfogadására első sorban az birta, hogy az országban nyugalmat teremtsen, így mutassa ki békére való hajlandóságát, feltételezte, hogy a felkelők nem kisebb vágyódással várják a fegyverszünetet. Az alatt gondoskodott volna a felkelők részére kellő szállásról, a hazatérőknek teljes, személyök és vagyonukra kiterjedő amnestiáról. Széchényi lelkének egyenességével megítélheti, hogy nemcsak védi alattvalóit, de jót akar velők tenni. Erős szemrehányással szól az érsek azon előterjesztéséről, mely az országgyűlés összehívására vonatkozott. Az olyan országgyűlést, a milyenről Széchényi említést tesz, s a felkelők összehívni akarnak, Lipót annyirabortányosnak ésmerésznek találj a, hogy szólni se kíván róla; bárki beláthatja, hogy hallatlan, természeténél fogva aljas, ellenszegülő, zendűlő, egyoldalú, törvényellenes, mert az országgyűlést csak a király, tehát ő hívhatja egybe. Ha erre felkérik, nem tagadja meg, a mint kész alattvalóinak jogos kérését mindenkor teljesíteni. A milyen gyengéd vonazalommal viseltetett ezen és más országainak népéhez, olyan fájdalommal olvasta leveléből, hogy tudta nélkül, akarata ellenére politikai, katonai és gazdasági téren sokszoros visszaélést követtek el ellene. Nem engedheti meg, hogy a legutóbbi országgyűlés végzésein és a hitlevélen változás történjék, de a panaszokat könnyű szerrel orvosolja, mihelyt azokat részletesen adják tudomására. Biztosíthat az érsek mindenkit, a ki jogos és a'apos panaszát elébe terjeszti, okvetlenül orvosolni fogja, hogy a jövőben nem engedi meg parancsai kijátszását bármi ürügy alatt, a kik másként járnak el, szigorúan bűnhődnek. Végül mindazoknak érdemeit, a kik a békés állapot megteremtésében fáradozni készek, minél magasabb állásban vannak s buzgóbban járnak el, annál bőségesebben fogja jutalmazni. A levél záradékában azon reményének ad a király kifejezést, hogy közbenjáróul a kuruczok bizonyosan fiát fogják választani, tegye ezen megoldást az érsek magáévá s maga menjen fel Bécsbe, mert egyórás tárgyalással többet érnek el, mint sokszoros levélváltással."

2'

6