Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)

elvakult, másrészt segítség nélkül maradt bécsi kormánynál tisztábban láttak máshol, az angol királyné deczember 10-én utasította bécsi követségét, tanácsolja a királynak azt, ha a három felől támadó ellenséggel nem tud szembeszállni, a legkisebbet,a magyarokat megfelelő engedményekkel békítse ki. Ennek szükségével tisztában voltak már az udvariak is, csak a formát nem tudták megtalálni, hogyan fogjanak hozzá, azonkívül őszinte engedményekről álmodni se akartak. Miután se Eugén herczeg, se Eszterházy nádor békekisérletei nem sikerültek, belátták, hogy mégis kell valamit tenniök. De azért csak a kísérletezésnél maradtak. A felkelés lecsendesítésére tartott tanácskozáson Scalvinioni Jeromos báró, Széchényi régi ismerőse szóba hozta, hogy a felkelés okainak alapos megtudására jó lenne az érsekhez fordulni, ki a magyar viszonyokról mint jól értesült, komoly és higgadtan gondolkodó ember ismeretes. Deczember 10-én a maga nevében, de az udvar előzetes beleegyezésével felkereste Széchényit levelével. Örömmel fog tollat, írja, mert alkalma nyílik ismeretségök megújítására. Mindenhol hirdette az érsek törhetetlen hűségét a királyi ház iránt, fontos ügyek elintézésére való rátermettségét. Meghányván magában az ország mostani nehéz sorsát, arra a meggyőződésre jutott, hogy a főurak közül csak ő tud a felkelés lecsendesítésére tanácsot adni, a kiben a magyarok is igen biznak s tekintélye előtt meghajolnak. Kéri tehát pontokba foglalva, részletesen írja meg neki 1. Hol van a felkelés forrása, 2. mely okok miatt állott elő a felkelés, 3. mi a czélja annak. Ő a választ majd bemutatja az udvarnak s rajta lesz, hogy az érsek jó szándékát elősegítse. Alkalmul szolgálhat e körülmény érdemei gyarapítására, azért addig is tegyen meg minden lehetőt a béke ügyének előmozdítására. Széchényi válasza megírásán egy hétig tépelődött, de a mit deczember 20-án feleletül adott, a helyzet őszinte megvilágítása volt. Jólesett neki, írja, a beléje helyezett bizalom, igyekezik annak megfelelni. A mint a felkelésnek hire ment, a budai bizottsághoz tartozó megyékhez futárokkal küldött körleveleket, a veszprémieket élőszóval buzdította a béke megőrzésére. Ha a királynak tovább is szolgálatára lehet s arra utasítást nyer, kész fáradságra, élete és vére feláldozására. A felkelés oka és czélja felől egyenes értesülése nincsen, csak szóbeszéd után jegyezhet fel egyet-mást, püspöki méltó-