Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
hogy keressenek módot az ügy békés elintézésére. A kamara és kanczellária véleménye szerint a per egyházi bíróság elé tartozik, a míg az nem dönt, további intézkedéseket tenni nem akar, de az egymásközti békés megoldás az ítélet bevárásánál is kívánatosabb. A békés elintézésre, úgy látszik, a felek nem voltak hajlandók, azért 1685 augusztus 23-án Lipót felhívta Balogh Miklós váczi püspököt, addig is, a míg az egyházi bíróság az ügyet a Tripartitum I. 22. §-a és az 1647. évi törvények 16. §-a alapján eldönti, vegye át Széchényi Páltól az apátság birtokait, számítsa össze annak általa felszedett jövedelmét. Mélyebb nyomokat a czivódás mindamellett nem hagyott maga után, feltehetjük ugyan, hogy Pál püspök bátyja eljárása miatt egyideig kerülte az érsek házát, ki nemsokára rá amúgy is Pozsonyba ment át lakni, Pál pedig 1687 április 26-án veszprémi püspökké kineveztetvén, a sümegi várba költözött. Az idő újra kibékítette a két főpapot, láttuk, hogy az érsek utolsó hónapjaiban Széchényi Pál állandóan mellette tartózkodott. 2, 1 Az apátság tehát tovább is Széchényi György kezén maradt. Halála után Pál püspöknek adták, bár Kollonics alattomban már előbb tárgyalásba bocsátkozott eladása felől. Cseles Márton jezsuita írja 1687 október 12-én Széchényinek, hogy az apátság ügyében intrikálnak, a czisztercziták bizonyos váltságdíjért vissza akarják szerezni, a mi ellen az akkor még élő érsek tiltakozott. Úgy vette ki, hogy halála esetére abelgrádi jezsuita kollégiumnak szánta,öcscseszerinte meglehet elégedve a töröktől megszabadított püspöki javakkal. Kollonics mindamellett szándékától nem fért el. A mikor emiatt Pál érsek 1689 nyarán, mint Széchényi Györgynek írja, kérdőre vonta, a bibornok eleinte tagadta, de később beismerte, hogy a kamarával az apátságot eladatni szándékozik, őt esetleg mással kárpótolják. Szent-Gotthard azonban tovább is az érsek, majd Pál püspök kezén maradt, bár a háborús világban nem vehette sok hasznát jövedelmének. Az apátság épületei, mint Széchényi György gróf Ebergényinek 1704 deczember 29-én írja, porig leégtek, semmi se maradt meg belőlök. Az apátságnak és környékének ezen pusztulását a már említett Petrák Mihály így írja le Széchényi Pálhoz július 4-én küldött levelében. Szombaton egy hete mult, hogy a főispán Erdődv Sándor gróf és Hevenesi János alispán Rabatta
