Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróg Széchényi család története. I. 1252-1732. (Budapest, 1911.)
pótja sem változott semmiben is, hiszem Istent, hogy rövid nap minden intentiónk véghez megyen Isten által». 25 0 Pál püspököt, úgy látszik, a válasz nem elégítette ki, mert a kanczelláriához fordult, mit tegyen ? Kérésére Pálfíy Tamás kanczellár bizonyságot állított ki arról, hogy a király az apátságot éppen György érsek kérésére adta neki, Fiat János peclig 1684 április 28-án kelt válaszában biztatta, csak tartson ki nézete mellett : tekintse magát az apátság tényleges tulajdonosának. Látta az érsek panaszát a kanczellárhoz ellene, de neki van igaza, pura donatiót kapott az apátságra. A biztatások mit se értek, a pártfogók jóakarata nem érvényesülhetett: Lipót György érsek álláspontjára helyezkedett. 1684 április 28-án kelt leiratában meghagyja, hogy a püspök azonnal vonuljon ki a várból, térjen vissza Győrbe, s ott várja meg az érsek további elhatározását, ki előtte panaszkodott, hogy miután a szentgotthárdi apátságot kiváltotta, mintegy feltámasztotta, Pált a szerzetből kihozta, s az apátságban örökösévé tette, betegsége idején mégis hatalmaskodva elfoglalta a birtokot. «Eszében sincs pécsi püspök uramnak, hogy elmenjen, rút contemptussal vette az ő felsége parancsolatját, és mint engedett neki, kitetszik csak abbúl is, hogy az tisztviselők, úgymint a tiszttartó, s porkoláb s a többi engedtek volna annak, kit ő reájok adott ő felsége, de az elverte róla őket» írja az érsek sértett önérzettel május 9-én Maholányi János kamarai titkárnak. Türelmetlenül karhatalmat kér jogai érvényesítésére, tagadja, hogy lemondott volna az apátság javairól, járjon el a kamara úgy, hogy a király tekintélye ne csorbuljon. Érdemetlen embernek nevezi öcscsét, kinek ezen eljárására rá nem szolgált. Széchényi Pál eleget tett a király rendelkezésének, de egyúttal későbbi leveleihez hasonló nyugodtsággal és alapossággal megírt felterjesztésben igyekezett értékére leszállítani György érsek vádaskodását, s igazolni saját eljárását. Sajnálattal veszi tudomásúl, írja e felterjesztésben, hogy a felség sokszoros elfoglaltságát György érsek az apátság ügyének nyilvánosságra hozatalával szaporította. Törekvése mindig meg volt arra, hogy említett rokona iránti háláját kifejezze, eljárásán mindamellett nagyon megütközött. A felség tudomással bir arról, hogy miután őt a lelki szabadság hónából a szolgaságra kihozta, lemondott az apátságról, s azt az uralkodó, a betöltés joga reá szállván,
